A szimpátia vége – Vági Márton jegyzete

Kezdődik a tanév, és ahogy látom a tanárok a státusztörvény ellenére sem mondtak fel tömegesen. Az én szimpátiám eddig tartott feléjük, aki ezek után marad, megérdemli azt, hogy nap, mint nap rommá alázza őt a kormány. Van nagyjából 166 ezer tanár az országban, miközben „mindössze” 745 tanári állást hirdetnek. Ez elenyésző, a többség maradt és dolgozni fog. Tegyék, az ő döntésük, innentől kezdve viszont nem kell ám a sírás-rívás, meg az ülősztrájk, meg a közös éneklés se. Akinek volt töke, az elment, aki ezek után ott maradt, az tanítson és…

Tovább olvasom

Ünnep agóniával – Szarka Dénes jegyzete

Idén nem söpörte el vihar az augusztus 20-i ünnepségeket, meteorológusok kirugdosásáról sem lehetett hallani az időjárás változásai miatt, mégis felemás érzésekkel tekinthetünk vissza Magyarország egyik legnagyobb nemzeti ünnepére. Szent István 1023 évvel ezelőtti megkoronázását követően uralkodása alatt letette az alapjait egy európai, keresztény államnak, amelyet aztán nem csak a külső betolakodóktól védett meg, hanem felépítette azt az igazgatást is, amely végső soron, több évszázados hányattatástól, virágzásoktól és romlásoktól kísérve, de a mai államiságunk alapja is lett. A magyarok területéből állam lett, az itt élő törzsek tagjai pedig egy nemzet tagjaivá…

Tovább olvasom

Erkölcs, erő és egyet nem értés – Dési János jegyzete

Az értelmiség a könyvesboltban dolgozik a gyűlölködésen, a kétkezi árják pedig padot festenek és úgy buziznak. Vegyünk két össze nem tartozó hírt egymás után: „A Nemzeti Színház és a Fradi is hisz abban, hogy mind a kultúrának, mind pedig a sportnak nemzetegyesítő ereje van.” A listás Kubatovot idézve: „Stratégiai együttműködést köt a Fradi és a Nemzeti Színház. Először is kiemelném, hogy a sport is a kultúra része, noha ezt a szurkolók viselkedése nem minden esetben tükrözi.” Ez utóbbi kijelentés már-már profetikus. Következzen a másik hír: A Ferencvárosban egy szivárványos padot avattak annak jelképeként,…

Tovább olvasom

Legyünk büszkék, vagy sem? – Lázár Gergő írása

Szoboszlai Dominikot leszerződtette a Liverpool, ami egy óriási siker a fiatal játékos számára. Nem nagyon szokás mostanság magyar fiatalokat leszerződtetni bármilyen jelentősebb külföldi csapathoz, hiszen az utánpótlásunk nem pont az erősségéről híres. Ott van persze nekünk a neves Puskás Akadémia, de azon kívül, hogy milliárdokat emészt fel évente, nem nagyon nevelt ki még kimagasló tehetségeket. Szoboszlai Dominik sem a Puskás Akadémiának köszönheti a karrierjét, hanem az édesapjának, illetve több hazai klubnak. Már 2016-ban elhagyta az országot, hogy előbb az osztrák, majd később a német ligában szerezzen tapasztalatokat, hogy végül mostanra…

Tovább olvasom

Zolikám, mit hazudjunk az oktatásról? – Selmeci János írása

Ha én ezeket a számokat a szöszinek kiküldöm, az címlap lesz mindenhol, mert ebből tényleg az látszik, hogy egy csomó iskola maximum gyerekmegőrző lesz innentől, és ebből talán még a kormánypárti szülők is meg fogják érteni, hogy nem a sztrájkoló baloldali pedagógusokat szivatjuk ezzel, meg nem is a volt tanáraikat, akiket utáltak, hanem a gyerekeiket. Egy szó mint száz Zolikám, mit hazudjunk? Zolikám, bajok vannak, már megint írt az az újságíró, az a hülye hajú szőke tudod, aki már a Karmelita előtt a kordonnál is zaklatott téged a múltkor azzal,…

Tovább olvasom

Amiért egy átlagember büntethető, azért egy újságíró nem… – Szabó András írása

Múlt héten került fel egy új törvényjavaslat a Parlament weboldalára, amely a rágalmazás és a becsületsértés tényállását korlátozza. Amikor először hallottam róla (Szabó Tímea felszólalásának fizetett hirdetésébe botlottam bele), már eleve meglepődtem, hogy ilyen nem létezik, de aztán megnéztem a törvényjavaslatot, és rájöttem: de, nagyonis létezik. A következőkben leírom, miért elfogadhatatlan ez a javaslat, és miért lehet azt mondani, hogy ez egy kizárólagos politikai döntés, ami mindenféle szakmaiságot nélkülöz. A javaslat alapján sem a rágalmazás minősített esete, sem a becsületsértés nem követhető el, ha azt a „közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék…

Tovább olvasom

Tribünre fel! Éljen és virágozzék a megbonthatatlan! – Gellérfy László írása

„ Itt van Május elseje, énekszó és tánc köszöntse…! ” – vajon honnan, milyen mélységekből tör elő évről évre e napon ez a dallam? „Zengjen a dalunk pajtás…” – harsogtuk már hetekkel korábban kedvenc tavaszi ünnepünk előtt az iskolai énekórákon Kadosa Pál – egyébként kiváló Bartók tanítvány – lendületes dallamát. Talán az egyetlen ünnep, amelyet nem mert elvenni a rendszerváltás utáni „ünnep-cserélő” buzgalom. Hol vagyunk már ettől a sok évvel ezelőtt leírt mondattól! Dehogynem!!!! Ezt is elvette, lett helyette NER. Sokak örömére, akiknek az emlékező tehetsége olyannyira hiányos és szelektív, mint…

Tovább olvasom

Száll egy üst a szélben – Szunyogh László írása

Ott áll az üst. Éjjel egy, kihalt az Újgyőri. Két órája, amióta itt vagyunk kint, összesen egy autó jött, gyalog egy teremtett lélek se, meg két villamospótló, rajta két sofőrrel, összesen egy utassal. Most pakolnak össze a darusok, a vasasok, a sajtó már elment. Nemrég még szállt egy tizenhét tonnás üst a szélben, szürreálisan, mint sarki fény a Bükk fölött. Salaküst. Nem kokilla, nem öntőüst. Csöpörög az eső, csillognak a lámpák a Vasgyári út tócsáiban. Mossa az eső az üstöt, ezt az irdatlan nagy jószágot, tizennégy centi vastag öntöttvas fallal,…

Tovább olvasom

A Föld köszöni, egyébként jól van! – Gellérfy László írása

Föld – hányan és hányféleképpen próbálták már megfogalmazni ennek a különben egyszerű, négybetűs szónak a jelentését. Föld – az édes anyaföld, az életet adó, a kalászt érlelő.  Föld, az élőhely, a lakhely és nyughely, az elbocsátó és kitaszító. Föld, a visszaváró és megnyugvást adó. A Föld, melyre, mint föl-föl dobott kő, mindig visszavágyunk, amelytől az emberiség története óta mindig elvágyódott. A FÖLD, ez a csupa nagybetűs kőhalom, mely négy és félmilliárd éve csak kering és kering a Nap körül, gyűjti sugarait, melegíti felszínét és virágot nyit egy tarka szárnyú pillangónak.…

Tovább olvasom