Címke: különvélemény

Ma, 2043. január 31-én eszembe jutott egy napra pontosan húsz éve történt gálaest Budapesten, még az emigráció előtti évekből. Ötvenkét éves voltam, és akkoriban havonta nyolcezer ember járt a darabjaimra minden hónapban. Az Orbán-rendszer túl volt a negyedik kétharmadán, úgyhogy a legnaivabbak sem tápláltak már reményeket arról, hogy a rezsim valaha is leváltható lesz. De akkor még járhattak szabad színházakba a budapestiek, hogy ott a propagandamentes művészet megríkassa, megnevettesse őket, hogy sírhassanak a helyzet kilátástalanságán, vagy éppen kiröhöghessék a hatalom arrogáns zsarnokait. Ebben a látszólagos, és már akkor is korlátozott…

Tovább olvasom

Tegnap éjjel végignéztem a fiatal rendőr gyászszertartásáról készült felvételeket. Nem hagy nyugodni. Egykor volt egyenruhásként és egy nagyon hasonló esetben jogi képviselőként is számos régi impulzus tör fel bennem. Kínosan igyekszem, hogy ne szakmai okoskodásnak tűnjenek az általam leírtak. Rengeteg információt feldolgoztam már az eset kapcsán. Több olyan ember megkeresett, aki közvetlen kapcsolatban volt a hősként helyt állt Baumann Péter budapesti körzeti megbízottal. A tragikus haláleset éjszakáján megfogalmazódott véleményemet mégis továbbra is tartom. Nem az intézkedő rendőrökben kell továbbra sem a hibát keresni, a társadalom mentális állapotából ered ugyanis szükségképpen,…

Tovább olvasom

Tavaly február 24-én reggel, amikor felkeltem és megnéztem a friss híreket, az éjszaka folyamán kapott üzeneteket, mindenhol csak egy mondat szerepelt: Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az első reakcióm, mint szerintem mindenkinek, az összezavarodottság, a döbbenet és az ijedtség volt, amit követett az a „lefagyott” állapot, amelyet az első internetes videók okoztak. Amikor beértem az egyetemre, káosszal találkoztam. A diákok értetlenül bámulták a telefonjaikat. Sokan akkor tudták meg, mi történt, a tanárok közül többen idegesen járkáltak fel-alá. Az órákon mindenki csendben ült, senki se az anyagra figyelt. Amikor hazaértem, azt láttam, hogy…

Tovább olvasom

Egy napon belül kétszer is beugrottam a nagybőgőbe. A drágábbik, tölgyfahordóban barrikolt dízelből tankoltam, mert a környékünkön nem akadt olyan benzinkút, ahol kaptam volna a lakossági kannásból. Megjegyzem: az egyik helyszínen legjobban a felkiáltójelet szerettem a kézműves MOL-hirdetésben, biztos ideges volt már a kutas… Aztán futárt hívtam, hogy a hivatalos küldeményem időben megérkezzen, mert a környékemen bezárt mindkét kisposta, és nem fért bele az időmbe, hogy eljussak a kijelölt nagyba, ahol parkolni nem lehet, de fél órát sorban állni annál inkább. (Van egy fogadásom, hogy a fűtési szezon után sem…

Tovább olvasom

Nem tudja megtagadni magát, saját vérét Orbán Viktor. Folyamatosan hozza a formáját, állandóan feszegeti a határokat. Provokatív, ez a legjobb szó egész politikai pályájára. Nem csoda, ha megosztó a személyisége, főleg Európában. Ott azért nem szeretik, ha valaki nagyon ugrál. De ezt ő maga is megmondta: nix ugribugri, igaz, a hazai viszonyokra értette.  Idehaza már lerendezte a dolgokat: a demokrácia, a sajtószabadság, az egészségügy, az oktatás mind romokban, és most megpecsételődött a szociális háló sorsa is, mindenki úgy gondoskodjon magáról, ahogy tud és akar. Nincs más hátra, mint a külhon felé…

Tovább olvasom

Az első hírek után 5 nappal végre hivatalossá vált, hogy Palkovics László távozik a kormányból. Az energiaügyek körüli kormánydráma és káosz egyre nagyobb méreteket ölt, az imént jelentette be Vitézy Dávid közlekedési államtitkár is a lemondását. Úgy látszik, távozik az a csapat, akiknek még voltak értelmes gondolatai a 21. századi, fenntarthatóság irányába mutató megoldásokat illetően. Palkovics Lászlót mintha a szél fújta volna el. Sejthető, komoly vitái voltak kormányon belül Orbán Viktorral a megújuló energiákról, többek között a szélenergia engedélyezéséről. A miniszterelnök még pár hete a parlamentben az azonnali kérdésemre azt…

Tovább olvasom