1989 szilveszterén, néhány héttel a berlini fal szimbolikus leomlása után, hatalmas utcai ünneplés volt Berlinben. A szüleim ott ünnepeltek, de engem, aki alig múltam hatéves, és testvéremet nem vittek magukkal.
Még nem teljesen lehettek biztosak abban, hogy az ünneplés nem válik-e veszélyessé, a bukott hatalom nem fordul-e az emberek ellen. 1989-ben és 1990-ben a szüleim sokat jártak politikai gyűlésekre, nekem gyakori érzésem volt, hogy valami izgalmasból és érezhetően fontosból maradok ki. Tulajdonképpen ez az első politikai élményem. Azóta is azért dolgozom, hogy minél többen és minél inkább részesei legyünk az életünket érintő döntéseknek.
1989-90 során valóban történelmi jelentőségű események zajlottak, de a részvétel az ennél hétköznapibb helyzetekben is fontos. Nem csak azért, mert sokan harcoltak, kockáztattak, akár az életükkel is fizettek azért, hogy nekünk legyen lehetőségünk szavazni, elmondani a véleményünket. Hanem mert a hétköznapi, aprónak tűnő cselekedetekből áll össze minden változás. Bizonyos esetekben egyértelmű, robbanásszerű eredménye lehet az apró tetteknek: ha felteszünk egy kérdést, ha ellenállunk, ha alternatívát mutatunk. A rendszerváltozáshoz kellett, hogy egyre többen, egyre bátrabban emeljék fel a szavukat és akkor is kifejezzék a vágyukat a változásra, amikor arra kevés remény mutatkozott.
A változás azonban gyakran jobban hasonlít ahhoz, ahogy egy követ ide-oda sodornak a hullámok, s közben folyamatosan csiszolják, alakítják. Egy-egy hullámnak nincs látható hatása, mégse lehet ráismerni ugyanarra a kőre a sok hullámzás után.
Június 9-én két nagyon különböző döntési szintre szavazunk, de mindegyiknek közvetlen hatása van az életünkre. Az európai parlamenti választáson szavazatunkkal megválasztott képviselők döntenek olyan jogszabályokról, amik például a személyes adataink védelmére, vagy az online platformok szabályozására szolgálnak. Továbbá a megválasztott képviselőink fel tudnak karolni saját témákat, párbeszédet kezdeményezni ezekről az Európai Parlamentben.
Az európai választáson leadott szavazatunkkal ezeken felül véleményt mondunk arról is, hogy hol látjuk Magyarország helyét: inkább az európai országok között, vagy egyre inkább a partvonalra sodródva, közeledve az Európán kívüli diktatúrákhoz.
Az önkormányzati választás során olyan embereket választunk meg, akik rengeteg, az életünket befolyásoló döntést hoznak majd, legyen szó arról, hogy hol épül játszótér vagy milyen támogatásokat ad helyben az önkormányzat. Az önkormányzatok a sok kötöttség és pénzügyi nehézség ellenére is lehetnek ellensúlyai a korlátozó központi hatalomnak. Bár az közoktatást nagy részben a központi kormányzat politikája határozza meg, az óvodák fenntartói az önkormányzatok, így aktívan tehetnek ezen a szinten a gyerekek jogaiért és a pedagógusok megbecsüléséért. De már egy önkormányzati képviselő is képes átalakítani a helyi hatalmi berendezkedést, ha jól használja a jogosultságait és a nyilvánosságot például abban, hogy segít átláthatóbbá tenni az önkormányzati döntéseket.
Kapronczay Stefánia a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezető igazgatója 2013 óta.
Fotó: Pixabay
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
