Beszélgetni hívta a Borsod24 szerkesztőségét az önmagát civilként meghatározó, de többségében a Fidesz-KDNP politikusait és a hozzájuk közel álló személyeket maga mögött tudó Tóth-Szántai József. Az anyagot március 7-én vettük fel, de a polgármesterjelölt négy hét elteltével már nem járult hozzá a cikk közléséhez. Miután kiadónk bizonyos abban, hogy az elhangzott szöveget a szerző, Bethlen Tamás érdemben nem változtatta meg és nem torzította el, a riportalany tiltása és fenyegetése ellenére önök most mégis elolvashatják a párbeszédet. Döntésünk a sajtószabadság védelme szempontjából is fontos, hiszen éppen az újságírás lényege sérülne, ha bárki visszavonhatna egy számára utólag kényelmetlen nyilatkozatot. Véleményünk szerint az eset kapcsán következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan is, milyen elveket követ a kormánypárt polgármesterjelöltje a nyilvánosság tájékoztatása kapcsán Miskolcon. Az a tény is befolyásolt bennünket a beszélgetés közlésében, hogy hitvallásunk szerint egyetlen sajtóterméknek sincsen joga elhallgatni semmilyen információt a közvélemény előtt, különösen egy olyan esetben, amikor a város irányítására készülő politikus igazi arcát ismerheti meg belőle a lakosság.
Többek között erről szól a cikk:
– bár a kampányában azt állítja, „Ismerjük egymást!”, igazából a semmiből érkezett a miskolci politika színpadára a Fidesz-KDNP által támogatott, függetlenként induló Tóth-Szántai József
– hirdetései elárasztják a közösségi felületeket és weboldalakat, a költései az egekben
– nem árulja el, konkrétan kik a tagjai az őt indító egyesületnek és mely személyek alkotják a kampánystábját, ki koordinálja az online megjelenéseit
– hiába állnak mögötte kormánypárti képviselők, és hiába volt segítő a Kriza-Alakszai kampányokban, ő civilnek tartja magát
– fogalma sincs, ki a tulajdonosa annak a rádiónak, ahol főszerkesztő
– azért szeretne városvezető lenni, hogy fordítani tudjon a város jövőjén
– úgy véli, nagyon sok hasonlóság van egy település és egy cég irányítása között
– az elmúlt évek közgyűléseit interneten követte
– szerinte a tömegközlekedés és a közbiztonság jelenlegi állapota a legfontosabb problémák Miskolcon
– a város fejlesztési és stratégiai terveit ugyan még nem ismeri részletesen, de ígérete szerint rövidesen bepótolja a lemaradását
– borzasztóan érzékeny embernek tartja magát, ami előny és hátrány is lehet
– a kampány előtt jelentős imázsváltáson átesett jelöltet senki nem fogja megakadályozni abban, hogy győzelme esetén újra megnövessze a haját
– Miután több évtizede együtt kezdtünk rádiózni és újságíró-kollégák vagyunk, így, ahogyan az életben, az interjúban is tegeződjünk. Egyetértesz?
– Igen.
– Kezdjük a talán legfontosabb kérdéssel: miért érezted úgy, hogy indulnod kell a városvezetői posztért?
– Szerintem mindenkinek az életében van egy olyan pont, amikor azt mondja, hogy most már elég, és megpróbál változtatni azon, amit a mindennapok szintjén hibának lát. Én harminc éve vagyok ebben a városban újságíró, és amit az elmúlt néhány esztendőben láttam, az borzasztó módon elkeserített. Sokat gyalogolok és tömegközlekedek Miskolcon. Az embert ilyenkor elég sok hatás éri, látja azt a valóságot, ami szembejön vele az utcákon, a tömött buszokon vagy villamosokon, és baráti társaságban elkezd beszélgetni.
A döntésnek a gyújtópontja azonban egy 2022 nyarán velem készült interjú volt, ami a mai napig fent van a YouTube-on. Ennek kapcsán nagyon sok ismerősöm felhívott telefonon. Aztán jöttek a nyári sütögetések és egyéb baráti találkozók, amikor az ember sok mindenről beszélget. Ezeknek egy idő után az az iránya és az a vége, hogy az ember hoz egy döntést, és azt mondja, hogy mi lenne, hogyha megpróbálnám, és mi lenne, hogyha próbálnék fordítani ennek a városnak a sorsán. Mondjuk polgármesterként.
– A kampányod első részének az volt a fő mondata, hogy „ismerjük egymást”, ami azt sugallta, hogy rólad mindenki tudja, ki vagy. Ennek kapcsán a B24-nél megkérdeztük az olvasóinkat, hányan hallották a nevedet, és az derült ki, hogy többségében nem tudják, ki vagy.
– Egy kampányszlogennek egy kampány végéig kell tartania. Június 9-én lesznek a választások. Hogy mennyire ismerjük egymást a miskolciakkal, majd akkor dől el. Egyébként van más szlogenünk is, de ez az egyik, ami számomra nagyon kedves. Én az elmúlt harminc évből az utolsó tizet nem a reflektorfényben töltöttem, műsorom sem volt, vagy csak kevés, híreket is ritkábban szerkesztettem. Ebből fakadóan talán csak az idősebb korosztálynak ismerős a nevem, a fiatalok számára lehet, hogy kevésbé, és ezen változtatnunk kell.
– Nyilván ennek az egyik eszköze az a hirdetési kampány, ami sok embernek feltűnik, és aki ír róla, annak az első dolog, ami eszébe jut, az költések nagysága. Sokak szerint egy soha nem látott méretű kampánnyá nőtte ki magát ez a reklám, valahol azt olvastam, hogy volt olyan hét, amikor több pénz ment el a Facebookra és az Instagramra, mint amennyit a miniszterelnök ugyanabban az időszakban önmagára áldozott…
– Ezt nem jól olvastad, mert nem heti, hanem havi költésről van szó. De előtte hadd mondjak annyit, hogy ha méretekről beszélünk, akkor nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy 2019-ben Veres Pál polgármesteri kampányában egy nap alatt költöttek el annyi összeget Facebook és Google hirdetésre, mint amennyit én egy hónap alatt. Azt is nagyon-nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a saját adózott jövedelmemből tettem ezt, a saját bankszámlámról finanszírozom a megjelenéseket. Bízunk abban, hogyha az egyesületünk újabb támogatókat szerez majd, akkor ezek a költések nem csak engem terhelnek. Ami pedig a konkrétumokat illeti, havi szinten 2,3-2,4 millió forintról beszélünk.
– De ugye ez csak egy hónap, és már volt előzetes kampány is, ami ugyan a vasárnap délelőtti műsorodnak szólt, de azt azért lehet látni, hogy az inkább az ismertségedet akarta növelni. És azt is ide kell számítani, hogy hátra van még a neheze, plusz nem tudunk a Google-megrendelések nagyságáról sem.
– Igen, ez így igaz.
– Azt lehet tudni, hogy milyen stáb áll most mögötted, vagy kik segítenek? Mondjuk pont ezt az online marketinget ki koordinálja?
– Egy barát, aki sikeresnek látszik. Olyan emberek segítenek nekem, akiknek ugyanúgy szívügyük Miskolc, mint nekem, és akik ugyanúgy szeretnének ennek a városnak a sorsán változtatni. Én életem nagy részében a vállalkozói szférában dolgoztam kereskedelmi rádiósként, és ez azt jelenti, hogy cégvezetőként felelősséggel is tartozok azokért az emberekért, akik alám tartoznak. Ebben a világban megszoksz egy olyan szemléletet, hogy minden döntésednek súlya és felelőssége van. Azt is megszokod, hogy ne az érzéseid vezessenek sokszor, hanem számok és adatok. Ahhoz, hogy sikeresen célba tudj juttatni egy fontos üzenetet, nagyon jó szakembereket kell találnod.
A személyeket illetően azért nem akarok konkrét neveket mondani, mert olyan borzasztó erejű támadásnak vagyok kitéve én is az elmúlt hetekben, hogy azokat a barátaimat, azokat az embereket, akik az én kampányomat segítik, egyelőre szeretném ettől megóvni és megvédeni.
– A téged indító egyesületnek a tagságát egyelőre nem ismerjük, róluk mit lehet tudni?
– Nem titok, tíz főből áll az egyesület. Aki a nyilvánosság elé állt, az Dr. Zsákai Zsolt főorvos úr (ortopédus – a szerk.), aki a megyei kórház munkatársa, és Kertész István, aki Miskolc egyik ismert vállalkozója, főleg az Avas-déli lakótelep környékén dolgozik. (Többek között a PizzAvas tulajdonosa – a szerk.) Az, hogy a többiek mikor vállalják a nevüket, azt pedig bízzuk rájuk, de annyit talán már most elmondhatok, hogy sokféle ember van közöttük, az élet számos területéről, például jogász, pedagógus, személyi edző.
– Itt egy választásról van szó, Miskolc polgármesteri székéről, a közpénz majdani kezeléséről, ami egyenlő az átláthatósággal: szerinted nem furcsa, hogy egyelőre nem vállalják a többiek a nyilvánosságot?
– Ezeknek az embereknek civil foglalkozásuk van, és ahogy már említettem, szeretném őket megóvni a támadásoktól. Mi itt most az én polgármesteri programomról és munkámról beszélünk, és az, hogy én mit gondolok a világról, vagy hogy szeretném ezt a települést XXI. századi várossá alakítani az elkövetkezendő időszakban, annak szerintem semmi összefüggése nincs azzal, hogy kik az egyesület tagjai.
– Szerinted mi a legfontosabb tulajdonsága egy miskolci polgármester-jelöltnek 2024-ben?
– Az a leglényegesebb, hogy a kötődése, az identitása mennyire erős a városhoz. Én Miskolcon születtem, 53 éves vagyok, azóta itt élek, és ez idő alatt nagyon sok mindennel foglalkoztam. Az általános iskolám a Nagyváthy volt, aztán a Bláthyba mentem, ott érettségiztem villanyszerelőként. Ebben az időszakban termelési gyakorlatra is sokat jártam a vasgyárba, ami egy nagy ajándéka volt az életnek, mert láttam azokat az embereket közelről, akik később nagy vesztesei lettek az átalakulásoknak. De akkor még Diósgyőr tele volt élettel, emberrel.
Nagyon büszke vagyok arra is, hogy 1988 óta, a középiskola befejezése óta folyamatos a munkaviszonyom. Két évig egy TMK-műhelyben dolgoztam a Chinoinban, majd négy évig népművelő voltam. Szerveztem többször Kaláka koncertet a Diósgyőri várban, közben pedig színházzal foglalkoztam nagyon sokat.
De ’94-ben jött a nagy szerelem, a rádiózás. Az első vidéki kereskedelmi rádiót Magyarországon mi alapítottuk Miskolcon. Nem voltam tulajdonos, de részese lehettem a csapatnak, amely működtette. Ezt büszkén vállalom. Először bemondóként, aztán hírszerkesztőként dolgoztam, és azóta is a rádiózás az életem.
– Miskolcra jártál egyetemre is?
– Jártam tanító- és tanárképző főiskolára Esztergomba, újságíró szakon végeztem. Ezt egy másoddiplomás képzés követte Nyíregyházán, ott kulturális menedzser lettem, majd a bölcsész diploma következett Miskolcon.
– Civil jelöltnek tartod magad, de erről a fogalomról már mindenki mást gondol. Szerintem az a civil, aki nem tagja a pártnak, nem támogatja politikai szervezet, aki nem tör politikai pozícióra, aki nem kíván részese lenni a polgármesterségért vagy képviselőségért folyó harcnak egy politikai párt támogatásával. Szerinted kit nevezhetünk 2024-ben civilnek?
– Alapvetően az civil, aki nem tagja politikai pártnak. Én nem vagyok semmilyen politikai pártnak a tagja, és nem is kívánok ezen változtatni az elkövetkezendő időszakban. Volt ilyenfajta kérés vagy javaslat irányomban egyébként, de elég határozottan mondtam rá nemet. Egy civil úgy gondolkodik a világról vagy a városáról, hogy mi a jó a miskolciaknak. Ennek alapján szervezi meg az életét, és fogadja segítségül azokat az embereket, akár vállalkozókat, akár civileket, akár politikai szereplőket, akik ebben a dologban tudnak neki segíteni.
– Ami a függetlenséget illeti: én úgy tudom, hogy te dolgoztál a korábbi önkormányzati kampányokban, mind Kriza Ákos, mind Alakszai Zoltán jelöltsége idején. Mennyire voltál benne a szűkebb csapatban?
– Nem voltam benne a kampánycsapatban.
Segítő voltam, ami azt jelenti, hogy ha valaki megkérdezte valamiről a véleményemet, akkor annak elmondtam. Én munkáért nem kaptam semelyik polgármesteri kampányban pénzt. Ha néha felhívtak és megkérdeztek dolgokról, akkor én örömmel segítettem és elmondtam a véleményemet, de egyébként ez más baloldali, Borsod megyei város polgármestere esetében is megtörtént az elmúlt időszakban.
– A várossal más jellegű munkákban működtél együtt te, vagy valamelyik vállalkozásod, aminek te voltál tulajdonosa?
– Újságíróként 2010 után dolgoztam a Zöld Nyíl Miskolci Villamos Projektben, amit egyébként borzasztó büszkén vállalok. Rövid ideig voltam a Miskolci Kommunikációs Kht. felügyelőbizottságának is tagja, amiről gyorsan le is mondtam, mert azt gondoltam, hogy nem összeegyeztethető a munkámmal. Ezen túl 2019-ig tevékenykedtem a Miskolci Vízművek Felügyelőbizottságának tagjaként is.
– Beszéljünk még a függetlenségről. És Mészáros Lőrincről, aki az ország egyik fele szerint a miniszterelnök strómanja, a NER jelenlegi működésének legfőbb szimbóluma. Azt lehetett olvasni több helyen, hogy te tulajdonképpen az ő alkalmazottja vagy. Mi az igazság ezzel kapcsolatban?
– Én a Best Rádió Kft. alkalmazottja vagyok. Ez az igazság.
– És ki a tulajdonosa a Best Rádió Kft-nek? Minden forrás azt mondja, hogy ez a cég egy a leggazdagabb magyarhoz tartozó vállalkozás…
– Fogalmam nincs és nem is érdekel.
– Azt állítod, hogy nem tudod, kinek a tulajdona az a cég, ahol dolgozol?
– Valószínűleg keveredik két különböző dolog nálad és másban is. A Best Rádió Kft. a Rádió M nevű adó frekvenciahasználati jogának tulajdonosa, ez a cég gyártja a műsort, amelyet a miskolciak hallgatnak, és itt én főszerkesztő vagyok. És létezik egy másik cég, a RádióM Reklám és Marketing Kft., amely a rádió reklámidejét értékesíti, emellett sok mással is foglalkozik, és amelyet én vezetek több mint 12 éve. Nagyon büszke vagyok erre a vállalkozásra, mert az elejétől kezdve miskolci székhellyel és miskolci ügyfelekkel, partnerekkel dolgozik, és egymilliárd forint körüli forgalmat bonyolít.
– Hogyan választottad ki, kivel akarsz a politikai munkádban együttműködni?
– Ez teljesen random volt, a kollégáimmal többnyire azokat választottuk ki, akiket Miskolcon nagyobbnak vagy jelentősebbnek gondoltunk. Ezekkel a civil szervezetekkel már részben találkoztam, de az összessel le fogok ülni az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. Ami a pártokat illeti: érdemben két szervezettől érkezett visszajelzés. Először a Fidesszel, aztán pedig a KDNP-vel kezdtünk tárgyalni, de megmondom őszintén, a többiek reakcióit is kíváncsian várom. A választásokig még bőven lenne időnk bárkivel egyeztetni. Igaz, időközben a Fidesz és a KDNP helyi alapszervezete egy szavazás keretében már úgy döntött, hogy alkalmasnak tart a polgármester-jelölti pozícióra, de semmilyen más szövetségtől sem zárkózom el.
– Jelentett-e bármilyen dilemmát, hogy elfogadd a Fidesz-KDNP támogatását az indulásodhoz, kellett-e mérlegelni, hogy előnyt jelent-e vagy hátrányt, hogy beáll mögéd a két kormánypárt a pedofilbotrány kellős közepén?
– Nincsenek dilemmáim, mert ez egy nyitott kérdés. Én még mindig várom a többi miskolci pártot is, hogy keressenek meg, üljünk le, beszéljünk együtt a város jövőjéről. A kormánypártok jelentkeztek, elfogadtam a támogatásukat, de június 9-ig még sok időnk van. Persze tudom, hogy van már saját jelöltjük, de ettől függetlenül ez a történet szerintem még nem egy lezárult fejezet.
– Szembetűnő, hogy a kampány előtt még hosszú hajad volt és sokkal lazábban öltözködtél. Miért kellett változtatni a megjelenéseden?
– Elmúltam 50 éves, és ebben a korban már el tudja dönteni egy férfi, mi áll neki jól és mi nem. Most rövidebb lett egy kicsit a hajam, de mindenkit megnyugtatok, hogy növesztem. Simán lehetek az első hosszúhajú polgármestere Miskolcnak, senki nem fog tudni erről lebeszélni.
– Sokszor ér téged az a kritika, hogy nincs vezetői tapasztalatod, különösen a közéleti ismereteid hiányosak. Mit gondolsz erről?
– Nem ismerem el, én ezt teljesen máshogy gondolom. Egy várost vezetni persze nem teljesen ugyanaz, de nagyon sok hasonlóság van egy település és egy cég irányítása között. Én az elmúlt harminc évben nagyrészt vezető voltam. Vagy ügyvezető, vagy főszerkesztő, vagy programigazgató, tehát ahhoz vagyok szokva, hogy embereket irányítok. Arról nem beszélve, hogy a vállalkozói lét egy kicsit más konfliktuskezelést igényel, mint mondjuk egy hosszú életút egy pedagógusi pályán. Mi az elmúlt évtizedekben mindenért nagyon keményen megküzdöttünk, és hogyha hirtelen kellett valamilyen élethelyzetben választ és jó reakciót adni, akkor ezeket gyorsan és megtettem. Minden olyan cégem, vállalkozásom, ami hozzám kötődik, sikeres volt. Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon jó csapatot tudtam mindig magam mellé állítani. És hogyha az egyik fontos személyes tulajdonságomnak ki lehet valamit emelni, akkor szerintem az az, hogy rádiósként megszoktam, hogy emberekkel beszélgetek, és viszonylag hamar megérzem azt, hogy aki velem szemben ül, az milyen ember, és mik az ő szándékai. Ez sokszor egy adott élethelyzetben, akár egy vezető kiválasztásánál, akár egy fontos döntés meghozatalánál szerintem egy nagyon-nagyon fontos erény. Ezen kívül nagyon fontos, hogy én itt születtem. Ismerem ennek a városnak minden részletét, látom ennek a városnak a problémáit. Ismerem azokat az embereket – és itt a villamosvezetőktől kezdve a nagyvállalkozókon át mindenkit beleértek -, akik Miskolcnak jelenleg is a motorjai. Ez a kapcsolatrendszer pluszban segíti még az embert ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon.
– Eddig a pozitív tulajdonságaidról volt csak szó, de akad-e olyan jellemződ, amit szívesen levetkőznél, vagy amin szívesen javítanál?
– Bizonyos szempontból hátrányt, bizonyos szempontból előnyt jelent, de tény: borzasztóan érzékeny ember vagyok. A döntéseket azonban általában racionalitás mentén kell meghozni. És néha azért vívódom, mert érzelmileg kötődök egy adott helyzethez vagy egy adott témához. De aztán ha meghozok egy döntést, akkor onnantól kezdve abba kőkeményen beleállok, és végigviszem azt. Nem szeretem a dolgokat halogatni.
– Hogy érzed, mennyire vagy képben a Miskolc ügyeit illetően, jártál-e mostanában városi közgyűlésen?
– Közgyűlésen 2019 óta nem voltam, viszont az önkormányzati tévén rendszeresen követem a történéseket. A maroknyi ember közül, akik az online statisztika szerint rendszeresen nézik az adást, az egyik én vagyok. Káli Sándor polgármestersége alatt például szinte egy közgyűlést sem hagytam ki, de később is nagyon sokszor beültem a terembe. Akkor újságíróként tudósítottam az ottani munkáról, de a közélet ettől függetlenül is nagyon érdekelt. Több képviselővel nagyon jó kapcsolatban voltam, például Koleszár Lajossal (MSZP – a szerk.) vagy Üszögh Lajossal (Fidesz-KDNP – a szerk.) szinte baráti nexusba kerültem.
– Melyik konkrét ügyet emelnéd ki a közelmúltból azok közül, amelyekkel foglalkoztak a városatyák, és számodra a legérdekesebb volt?
– Talán azt az esetet, amikor többedik alkalommal fordult elő, hogy a saját előterjesztését nem szavazta meg a várost irányító frakció. Ha jól emlékszem, minősített többség kellett volna a közlekedésszervezési osztály kapcsán, és a 15 szükséges képviselőből heten szavaztak mindössze igennel. De nem nagyon emlékszem például olyanra sem az önkormányzat történetében, hogy a jegyző ne hirdette volna ki a közgyűlés döntését. Arra sem tudok példát, hogy az önkormányzat szakmai felelőse nem hívott volna össze közgyűlést akkor, amikor az SZMSZ szerint ezt meg kellett volna tennie.
Sok olyan furcsa dolog történt itt az elmúlt időszakban, ami nem azt mutatja, hogy ennek a városnak egy egységes frakciója lenne. Emellé olvassuk el azokat a döbbenetes mondatokat, amelyeket a polgármester tanácsadója, Szvoboda László írt leköszönésekor búcsúzóul a képviselőknek, és amely kiszivárgott a belső rendszerből.
– Lehetnek harcok és ellentétek, ha a város működik és a polgárok a mindennapok során nem éreznek ebből semmit. Egyetértesz?
– Szerintem nagyon is éreznek. Korábban rendben jártak a buszok és a villamosok, voltak lovas mezőőrök Lyukóban. Megfelelő szintű módon működött a város egy csomó olyan fontos része és részlete, ami most nem működik megfelelő módon. Nekem van egy kitűnő szakértői csapatom, és ha elfogadjuk egzaktnak a város költségvetését, ami a város honlapján található – márpedig el kell, hogy fogadjuk, mert eszerint működik a város -, akkor ezekből a számokból és ezekből az adatokból nagyon sok érdekes információt tudunk kinyerni 2019 és 2024 között.
Kívülállóként mennyire vagy képben, mennyire ismered a városháza, a hivatal működését? Például azt tudod-e, hogy körülbelül hányan dolgoznak a városi intézményekben, a polgármesteri hivatallal együtt?
– Csak nagyságrendileg, pontosan nem tudom, de több száz emberről van szó. Azt tudom, hogy az önkormányzat a holdinggal együtt az egyik legnagyobb munkáltató Miskolcon, tehát több ezer embernek és több ezer családnak biztosítja a kenyerét.
– Korábban azt mondtad, hogy egy céget működtetni körülbelül olyan, mint egy várost. Nincs különbség egy néhány fős kft. és egy több száz, vagy több ezer fős városi apparátus között?
– Természetesen van, viszont a vezetői képességeken szerintem nagyon sok múlik. Például azon, hogy egy vezető képes-e jó döntéseket hozni. Az elmúlt időszakban én nem nagyon látom annak nyomát, hogy itt jó döntések születtek volna, inkább azt látom, hogy nem születtek döntések az elmúlt időszakban. Azt látom, hogy sodródik ez a város, és igazából semmilyen irányban nem halad. Nem a célt tévesztette el Miskolc, szerintem a cél nem is létezik.
– Ha te nyernéd a választásokat, milyen átalakításokat vezetnél be a városháza szervezeti rendszerében? Például szociális vonalon?
– Először is számba kéne vennünk azt, hogy pontosan mije is van Miskolcnak, milyen állapotban vannak azok a szociális intézmények, azok a munkatársak, akik az elmúlt négy-öt évben ebben a városban nagyon lelkiismeretesen végezték a dolgukat. Itt folyamatosan állandó gond és probléma, hogy a település miképpen tud megtartani fiatalokat, és hogy tud gondoskodni az idősekről és az elesettekről. Amit már most írnak nekem az emberek, azok elsősorban az egészségüggyel kapcsolatos kérdések és felvetések, de azt te is tudod, hogy az egészségügyi intézmények már egy jó ideje nem önkormányzati működés alatt állnak, tehát sem a kórházak, sem az egészségügyi intézmények. Ámde a háziorvosi rendszer egy része, például a rendelők, azok igen. Történtek azért itt az elmúlt időszakban előrelépések. Diósgyőrben legutóbb a Bartha György önkormányzati képviselő úr körzetében adtak át egy új intézményt. Ez a fajta kapcsolattartás, vagy ez a fajta odafigyelés az állampolgárokra szerintem nagyon fontos és nagyon lényeges.
– Van most konkrét javaslatod?
– Ahogy az elején említettem, meg kell néznünk először pontosan, mi a pillanatnyi helyzet, döntést csak ezt követően lehet hozni.
– A közösségi közlekedés területén például szerinted mit kellene tenni?
– Néhány hete volt szerencsém találkozni a három nagy szakszervezetnek és a ligának a vezetőivel. Sok mindenről beszélgettünk, leginkább arról, hogy miképpen lehetne egy olyan közösségi közlekedést létrehozni Miskolcon, amit nemcsak a városlakók használnak örömmel, hanem az azt üzemeltető munkatársak is jó kedvvel mennek oda dolgozni. Az első és a legfontosabb alaptétel szerintem ezzel kapcsolatban az, hogy valóban jelentősebb kormányzati szerepvállalás kell ahhoz, hogy a közösségi közlekedést jobban tudjuk finanszírozni. Ez nem is kérdés.
– A finanszírozást törvény szabályozza, ezen hogyan tudnál segíteni?
– A törvényeket is emberek írják. Itt jön az a része a történetnek, amiről az imént beszéltem: ha megfelelő kormányzati támogatást kap az ember a programjához, és meg tudja szólítani azokat a városvezetőket az ország különböző pontjain, akik hasonló problémákkal küzdenek a közösségi közlekedést illetően, majd közösen megpróbálnak fellépni ebben az ügyben, akkor lehet változtatni. Beletörődni a jelenlegi állapotba viszont nem szabad.
Ami egy másik, érezhető változás lehetne a miskolci közösségi közlekedésben mindenféle kormányzati támogatás vagy segítség nélkül, az az, hogy hol készül a menetrend Miskolcon. Én gyakorló tömegközlekedő vagyok, az interjúra is gyalog és villamossal érkeztem. És amikor beszélgettem a szakszervezeti vezetőkkel, akkor kiderült, hogy az a rendszer, ami alapján az ő műszakbeosztásuk elkészül, és ami alapján a miskolci közösségi közlekedés működik, az egy jó ideje nem az MVK Zrt.-nél íródik, hanem az önkormányzatnál, amire létrehoztak egy külön osztályt. Erről volt nemrégiben a közgyűlésen komoly vita. Az osztálynak a működése, ha jól tudom, 160 millió forintba kerül, és a szakszervezeti vezetők elmondása alapján ők borzasztóan elégedetlenek ennek a szervezetnek a tevékenységével. De nemcsak ők, hanem a miskolciak is, akik napi szinten tapasztalják, hogy vagy rossz a csatlakozás, vagy járatok maradnak ki. Tehát az első lépés az, hogy azok az emberek készítsenek Miskolcon menetrendet, akik ehhez értenek.
A másik, hogyha folyamatosan XX. századi válaszokat adunk a jelen kérdéseire, akkor semmi nem fog a városban történni. Konkrét példát mondanék erre is: nem egy osztályt kell létrehozni, hogyha fejleszteni akarjuk a miskolci tömegközlekedést, hanem hívjuk segítségül mondjuk a mesterséges intelligenciát. Nézzük meg, hogy az új technológia mit kezd a miskolci közösségi közlekedéssel. Lámpák összehangolásától kezdve egy csomó mindenig.
Szintén probléma a sofőrök hiánya: tudtommal jelenleg több mint húsz gépjárművezető hiányzik a rendszerből. Ugyan nemrég elindult egy képzés az MVK Zrt.-nél, és remélhetőleg a helyzet valamilyen módon javulni fog, de itt is bele kell nyúlni a rendszerbe.
A harmadik gond a gépjárműpark műszaki állapota. Sokszor lényegesen kevesebb busz tud reggel elindulni, mint szükséges, emiatt vannak járatkimaradások Miskolcon. Szerintem itt nincs más lehetőség, a megújulás érdekében mindenféleképpen pályázni kell a megfelelő uniós forrásokra. De az állami finanszírozáson kívül saját erőből is nagyon sok mindent meg tudnánk mi itt oldani itt Miskolcon.
– Hogy történne ez a gyakorlatban? Debrecenben például tudvalévőleg elég jók a kormányzati kapcsolatok, mégsem tökéletes a tömegközlekedés. Volt, amikor a hétvégére leállították a villamosokat, mert nem tudták miből finanszírozni az üzemeltetésüket. A szintén fideszes vezetésű Kaposváron a közvilágításon spórolnak, minden második lámpát kikapcsolták. Látszik, hogy azok sem tudnak forrásokhoz jutni, akik közel vannak a tűzhöz. Ezt hogyan tervezed áthidalni?
– Először is én nem Debrecennek és nem Kaposvárnak akarok a polgármestere lenni, hanem Miskolcnak. Nem ismerem a két városnak a lehetőségeit, és nem ismerem a két városnak a helyzetét, én Miskolcnak a problémáival szeretnék foglalkozni.
– Érzékenyen érinti Miskolcot a hatósági jogkörök folyamatos elvonása. Ilyen például az építési hatósági döntések ügye, és ez azért érdekes, mert ha akarnak építeni Miskolcon egy akkumulátorgyárat, akkor nem az önkormányzat dönt majd az engedély kiadásáról, hanem kormányzati szervek. Rendben van-e ez így szerinted?
– Itt az alsózsolcai példát szerintem alapul lehet venni. Én egyetértek az ott élők fellépésével: jól tették, hogy kiálltak magukért, amikor egy akkumulátor-feldolgozót akartak építeni a városukba.
Miskolcon is egy XXI. századi zöld várossá kell, hogy váljon itt a Bükk kapujában, és minden olyan döntésnek, ami ennek a városnak a területén történik, ennek a gondolatnak kell, hogy alárendelődjön. Tehát nem valósulhat meg olyan beruházás az elkövetkezendő években, ami a lakosság véleményével nem találkozik. Minden olyan elhatározás, amely Miskolc elkövetkezendő évtizedeit érinti, csak akkor jöhet létre, ha konszenzus alakul ki a döntéshozók és az a lakosság között. Ugyanakkor a technológia nagyon lényeges. Szegedet tudnám itt példának említeni, ahol most a világ egyik legnagyobb akkumulátoros autókat gyártó cége települt le.
– Jellemzően két fontos kritikát láttam a jelenlegi városvezetést ostorozó hirdetéseidben. Az egyik a közbiztonság, a másik a közterületek rendben tartásának hiánya. Beszéljünk az előbbiről, amely ugye nem elsősorban önkormányzati, hanem állami feladat, konkrétan a rendőrség dolga…
– Ez kétségtelen, de a mi városunkban korábban tettek pluszban azért, hogy rend legyen. Egy nemrégiben megjelent felmérés szerint minden második itt élő polgár úgy gondolja, hogy Miskolc nem biztonságos. Ennek az egyik oka szerintem az, hogy eltűntek, leépültek a korábbi kiegészítő egységek: megszűnt a lyukói lovas mezőőrség, megszűnt a sheriffrendszer, emellett az önkormányzati rendészet rossz morális és fizikális állapotban van. Megválasztásom esetén ezeken a dolgokon mindenképpen változtatnék, például plusz hatósági jelenlétet biztosítanék a belvárosba, az Újgyőri főtérre, a Selyemrétre, az Avasi lakótelepre, a MIŐR esetében pedig egy új ösztönzőrendszert dolgoztatnék ki.
Köztisztaság: örömmel láttam, hogy az elmúlt hetekben a belváros bizonyos részein sokat javult a helyzet, lehet, hogy ebben az is benne van, hogy én erről mostanában sokat beszéltem. Kétségkívül jót tett a rendszernek, hogy a Városgazda Kft. költségvetése az utóbbi években szinte megduplázódott. Ugyanakkor a főutcán sétálva nem jó látni tavasszal az őszi faleveleket, a ki nem ürített kukákat. Meg kellene alkotni például az ország legszigorúbb szemetelési rendeletét, és keményen büntetni azokat, akik nem megfelelő módon élnek a városunkban.
– Miből finanszíroznád mindezt?
– A rend – akár a közbiztonságról, akár köztisztaságról essen szó – nem lehet pénzkérdés. Nem állítom, hogy minden problémát képesek lennénk önerőből rendezni, de tisztában vagyok azzal, hogy Miskolcnak vannak plusz forrásai, csak nem a megfelelő helyen. Ha átcsoportosítanánk őket, nagyon sok probléma megoldódna. Csak a példa kedvéért: mondjuk a MIKOM-nak 2024-re megítélt plusz 140 milliós támogatás mehetett volna a MIŐR-nek, vagy a polgárőröknek. Fontos, hogy a politikai akarat mi mellé áll. Ha egy polgármester eldönti, hogy ezek a kérdések fontosak, akkor meg lehet oldani a dolgot.
– Mi a véleményed arról, hogy sorra magához rendeli az állam a korábbi önkormányzati feladatokat? Hosszasan sorolhatnánk a példákat: kórházak, okmányirodák, iskolák, vízművek, tűzoltóságok, védőnői rendszer… Szerinted megfelelő ez a tendencia, jó dolog az önkormányzatiság kiüresítése? Mit vennél esetleg vissza és milyen további feladatokat adnál át az államnak, ha rajtad múlna?
– Itt is a számokat kellene először megnézni, csak úgy lehetne dönteni. Amiről konkrét véleményem van, az a Mivíz Kft. átadása az államnak. Ezt a jelenlegi városvezetés szavazta meg, de szerintem hiba volt: az ilyen, stratégiai jelentőségű cégeket minden körülmények között jó lenne itt tartani. A vízművek 2019-ben – amikor én felügyelőbizottsági tag voltam – még egy nyereségesen működő cég volt, azóta veszteséget termel. Ha egy önkormányzat rosszul gazdálkodik egy céggel, arra kényszerül, hogy állami fenntartásba adja a vállalatot.
– Nem értem a gondolatmenetet! Mindenki tisztában van vele, hogy a rezsicsökkentés, az államilag mesterségesen alacsonyan tartott vízdíjak miatt veszteséges a Mivíz, nem a gazdálkodási problémák miatt. Miért az önkormányzat okolható ezért?
– Én csak azt mondtam, hogy az önkormányzat adta át a vagyont, ez ténykérdés. Az okok egy másik lapra tartoznak.
– A következő időszakban sok új forrás érkezik az Európai Unióból Miskolcra. Te mire költenéd ezeket a pénzeket?
– Nekem csak annyi információm van, mint egy átlag miskolcinak. Csak akkor látok majd tisztán, ha lezajlottak az önkormányzati választások.
– Polgármester-jelöltként mennyire vagy tisztában a város alapdokumentumainak tartalmával, mondjuk a turisztikai, a kulturális, a fejlesztési vagy az esélyegyenlőségi stratégiával?
– Még nem olvastam őket, de mindennel megismerkedek majd, ebben biztos vagyok.
– A megbeszélt időkeretet alaposan túlléptük, de még fontos kérdések maradtak a tarsolyomban. A szegénységről, a szegregátumokról, a rasszizmusról, a légszennyezésről, a lakosságszám csökkenéséről beszélhetünk egy újabb alkalommal?
– Állok rendelkezésre, bármikor szívesen elmondom ezekről is a nézeteimet.
Fotó: Répási László, Tóth-Szántai József Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
