Olyan gyönyörűszép része ez a városnak, amihez még csak nem is kell messzire mennünk a központtól. Nem lehet tagadni, ez Kazincbarcika egyik ékköve.
Nemcsak virágok nyílnak Kazincbarcikán, amikor eljön a tavasz. Kinyílik a városlakók kedve is a szabadba járni, és ilyenkor telik meg igazán a Csónakázó-tó világa. Körülnéztünk a közkedvelt városi tó vize táján a Kolorline.hu segítségével.
A kazincbarcikai Csónakázó-tó — becenevén Csó-tó — sokak kedvence a városban. Egy ilyen igazán kövér, csillogó tóvíz nélkül túl száraz egy település, pláne egy ennyire zöld példány, mint Kazincbarcika.
A messziről jött emberek gyakori rácsodálkozási alapja a tóra arról szól, hogy mennyire közel esik a belvároshoz. Sokfelé várják csodaszép tavak a kirándulókat a várostáblákon túl, a településhatárban, vagy külvárosban/külfaluban, nálunk viszont csak egy laza pár perces, belvárosi séta köti össze a főutcával.
A Csónakázó-tó szellemi bölcsője egy 60-as évek végi ötlet volt, amely pihenőterületet álmodott a Tardona patak és a Várdomb környékére. Egy 1971-es tervben már konkrétan szerepelt egy csónakázó-tó kialakítása is. Első lépésként 1976-ra társadalmi munkában elkészült a Jubileumi “Jubi” park egy régi kukoricás helyén. A tényleges tavasítás 1977-ben kezdődött és 1981. május 31-én fejeződött be. A tavat eszményi gyermeknapi ajándékként adták egy szomszédos rönkvárral együtt.
A kazincbarcikai Csónakázó-tó példás városi összefogás eredménye, hiszen többek között gyárak vagy üzemek dolgozói, iskolák tanulói és tanárai közös munkájának köszönhető. Ezzel együtt ellenzői is voltak az új jövevénynek, mondván, hogy “minek a városba egy szúnyogszaporító”. Ebből is látszik, hogy a negatív hangok nemcsak ma, hanem talán mindig is velünk voltak.
Kazincbarcika mai lakóinak a Csó-tó léte már nem kérdés, hanem szeretett valóság: egy hely, ahova bármikor ki lehet menni sétálni, üldögélni, gondolkodni vagy lecsendesedni. Itt a tó felszínén kacsák, alatta halak élnek. Ide horgászok járnak, néha versenyeznek. Az is többször megesett, hogy pedagógusok gyerekcsoportokat vezettek a tópartra festeni vagy rajzolni.
A tónak és környékének a legmeghatározóbb és leglátványosabb eleme a domború fémhíd, amely a városi szerelemlakat-lerakat is egyben. Megértjük!
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
