Mi is többször beszámoltunk már Galamb Alex, Borsod-Abaúj-Zemplén megye kedvenc pékjének tevékenységéről. A napokban az országos sajtó, a 24.hu is egy hosszabb cikket közölt Galamb Alex munkásságáról és a Sütni Jó! Alapítvány mindennapjairól.
Galamb Alex nehéz körülmények közül indult, 2014-ben állami gondozásba került, de már nagyon fiatalon tudta, hogy milyen hivatást szeretne majd magának felnőttként.
“Egyszer anyukámmal sütöttünk linzert, az volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, cukrásznak vagy péknek kell tanulnom. Aztán ötödikben megkérdezték osztályfőnöki órán, ki mi szeretne lenni. Mondtam, hogy pék. Kérdezték, miért. Akármilyen szegény az ember, van liszt, só, víz a közkútról, élesztő a boltból. A tudást nem tudja senki elvenni. Ha bármilyen háború lenne, én nem a frontra mennék, hanem a konyhára, mert kenyér minden embernek kell.”
A céljait el is érte, egy szakképző iskola sikeres elvégzése után kezdett pékként dolgozni egy miskolci cukrászdában.
2020-ban, a coronavirus járvány első hulláma alatt a karantén miatt nem mehetett dolgozni, ekkor jött az ötlet, hogy addig süthetne otthon is a gyerekeknek.Elsőként a nyolcéves unokaöccsével sütöttek kakaós csigát, aztán híre ment a dolognak, jöttek a sütni vágyó gyerekek a környékről, olykor tizenöten voltak nála. Ekkor született meg a Sütni jó! ötlete.
Az alapítvány elindítása óta folyamatosan járnak hozzá gyerekek sütni, amikor a 24.hu meglátogatta Alexot, akkor is épp készültek a finomságok.
A belépés után a gyerekek kezet mosnak – nem biztos ugyanis, hogy otthon tudnak. Érkezésünk előtt csokoládés vajkrém volt terítéken – erről árulkodik az egyforma fehér pólókon megbújó néhány csokifolt meg az egyik hűtőben pihenő, még befejezés előtt álló csokitorta, aminek később Alex születésnapos kisfia örülhet majd.
Most a briós következik, „abban már úgyis verhetetlenek vagytok”, mondja Alex. A gyerekek egymás után érkeznek a hozzávalókkal. „Ők pakolnak, én már azt sem tudom, mi hol van pontosan, elveszítettem a fonalat. Lassan már nem is kellek amúgy.” Liszt, élesztő, margarin, cukor, tojás, tejpor – néhány szempillantás alatt mindegyiknek meglesz a helye.
Legtöbbször azért vannak itt viták, mert mindenki szeretne dolgozni, de nincs annyi munka- mondja Alex.
zerinte a gyerekek játékosan tanulnak, szinte észre sem veszik, hogyan ragad rájuk a tudás, annyira jól érzik magukat közben. Tudásból nincs hiány, úgy mondják kórusban a sütőipari termékek csoportjait, vagy azt, mit gyártunk omlós, leveles, dúsított tésztából, mintha épp magyarórán felelnék a csillagos ötösért A walesi bárdokból.
Az interjú további részét a 24.hu-n olvashatják, ide kattintva.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
