A Perecesi Bányaigazgatóság téglaépülete egy letűnt kort idéz, hajdan volt kisvonattal, iskolával, postával, vendéglővel, klubbal, szabadtéri színpaddal, zenekarral és mozival. Mindennel, ami a boldog élethez kellett. A buja növényzet mögött egy bányavidék aranykora húzódik meg.
A Pereces bányatelep 1970-ben zárt be. A bányaigazgatóság több irodahelyiségét a MOL elődje, az ÁFOR használta a rendszerváltásig. Az eltelt 25 év alatt az épület állaga leromlott, senki sem irányított forrást a megóvására, pedig részben műemlékvédelmi minősítéssel bír. Persze a részek óvása mindig problémás, ha az épület egésze nincs védelem alatt.
A bányatelep első beépítési ütemében, 1874-ben épült az igazgatósági épület. Ekkor készültek el 36 család részére a bányatelep első állami lakóházai. Az Erdő soron ma is áll belőlük néhány, ugyanúgy, mint az igazgatóság épülete.
Az impozáns külsejű többszintes téglaépület még mindig vonzza a kalandos természetű utazókat, a lepusztult, de mégis szépséges régi épületek, gyárak, ipartelepek szerelmeseit, a művészi fényképsorozatok készítőit.
Ma már nehéz elképzelni, hogy kik dolgoztak itt, milyen családi történetek bújtak meg a falak között. Ma már csak a több rétegben leszakadt tapéta látszik, továbbá a 80-as évekből itt maradt vizes blokk, régi radiátorok, műanyag falborítás, és a kovácsolt vaskorlát.
Perecesen kiváltság lehetett dolgozni, mert a bánya modern volt, a bányászcsaládok szép szolgálati lakásban élhettek, az ablakokat muskátli díszítette.
A Diósgyőri-Vasgyár és Pereces között ipari vasút futott. 1870-re elkészült 2334 méteres alagútja, mely összekötötte a bányatelepet a Diósgyőri Vasgyárral. Ez volt világ a 3. leghosszabb alagútja. A Miskolctól 8 kilométerre fekvő bányavidék – mely először Diósgyőrhöz tartozott – egyike volt Európa legmodernebb bányáinak. Itt végezték az országban először a földalatti szállítást villamos mozdonyokkal (1901-től).
Perecesnek volt mészárszéke, péksége, vendéglője, vegyeskereskedése, postája. 1884-től iskolája is. 1906-ban alakult meg a Bányamécs Dal- és Műkedvelő Egyletet, mely 50 éven át működött, utódja az Új Bányamécs Baráti Kör 1988-ban alakult. Ők ápolták a bányászok hagyományait: szerveztek műkedvelő előadásokat, zenekart, dalárdát, hangversenyeket és táncmulatságokat. Múlathatták az időt különféle társasjátékokkal. Külön olvasótermük volt, továbbá kártya-, sakk-, dominó- és biliárd, sőt még teniszpálya is. Izzott a sportélet is. (Forrás: Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919)
A múltidéző Facebook-csoportokban sokan emlékeznek: A környék szépségére, a szabadtéri előadásokra, a Bányásznapokra a majálisokra, a kisvonatra, amivel ingyen lehetet utazni. Bár nem a bányaigazgatóság épületében, de a későbbiekben még mozi és klub is üzemelt. Kellemes nyári estéken a felnőttek a klub udvarán, a kör alakú parketten táncoltak, még zenekari színpadot is állítottak. A táncparkett közepén egy többágú lámpa világította be a teret, a pincérek a fejük fölé emelt tálcákon szolgálták fel a frissen csapolt söröket. A gyerekek rohangáltak, rosszalkodtak, szép idők voltak.
A bányaigazgatóság fontos feladatot látott el. Felelőséggel tartozott az engedélyezési folyamatok kezeléséért, a vállalat tevékenységeinek szabályozásáért, a bányászati engedélyek kiadásáért, a környezetvédelmi és biztonsági előírások betartásáért. Szükség volt a precizitásra, mert a bánya rendkívül veszélyes „üzem”. 1919-ben füstmérgezés történt a bányában, 60 embert kellett ellátni, egy ember kivételével mindenki túlélte.
A település legnagyobb tragédiája 1947. május 2-án történt. Ekkor kilenc bányász vesztette életét, amikor kisiklott az őket szállító kisvonat. Csupán három bányászt sikerült élve kimenteni a kocsijukra zúduló homoktömeg alól.
A termelési adatok rögzítésén túl a bányaigazgatóságnak szerepe volt a konfliktuskezelésben és érdekérvényesítésében. Végső soron onnan irányították a bányák telepítését, üzembe helyezését és bezárását.
Pereces bánya története egy évszázad, ugyanis 1868-ban kezdődött és 1968-ban fejeződött be, amikor a szénkitermelés központja Perecesről Lyukóbányára került.
Jelenleg 4000 ember él Miskolc Pereces Városrészen, a nosztalgia és a közös múlt összeköti őket.
Valami elkezdődött
Bazin Levente, Pereces városházi képviselője cikkünk megjelenése után fontosnak tartotta lapunknak elmondani, hogy „a bányaigazgatóság épülete magántulajdon, így nagyon korlátozottak azok a lehetőségek, amit az önkormányzat cselekedhet az ingatlannal kapcsolatban. Más területeken viszont sikerült előrelépéseket elérni: a volt vájárképzőt például már hasznosították és folyamatosan újítják. A településrész legnagyobb civil szervezete, a Bányász Kulturális Egyesület is kifejezetten aktívan működik. A szervezet foglalkoztatja az egyik legrégebbi zenei formációját, a Perecesi Bányász Koncert Fúvószenekart – bányásznapokat pedig jelenleg is rendeznek a felújított szabadtéri színpadon.”
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
