Az Ónodi vár természetes egyszerűséggel várja a történelemmel találkozni kívánó kirándulókat, de nem csak az ódon épület miatt érdemes a 2600 lelkes, Bükk alján fekvő településre látogatni. Feltárul Magyarország történelme a tatárjárástól, a törökökön, a labancokon át a 80-as évek piaci hangulatáig.
Ónod Fő terére és határára érkezve az a legjobb, ha a történelem az idegenvezetőnk, hiszen a múltat szemléljük szinte minden kődarabban és a település középkori szerkezetű utcáin. A legtöbb kiránduló az Ónodi vár miatt érkezik, ami szabadon látogatható a falu szélén. Kicsiny bástyája a 90-es években lett felújítva, benne kiállítást rendeztek be. Néhány perces sétával elérhetjük a Sajó partját, vagy utunk a 1982-ben átadott Tájházhoz és kocsiszínhez vezethet, ahová azért célszerű bejelentkezni, hogy biztosan megnézhessük a 19-20. század fordulóján élő ember otthonát és tárgyait.
Ha a XIV. század végi Ónodon azt látnánk, hogy a főnemesi rangú Czudar Péter megbízásából erős kőfal készül a jobbágyfalu plébániatemploma körül, cél egy gazdag és védett uradalmi birtokközpont létesítése. Ám, ha 200 évvel később jönnénk, akkor már egy korszerű reneszánsz stílusú várba térhetnénk be.
A XVI. századig azért óvatosan sétálnánk erre, megbújnánk a csalitosban, hogy kerüljük a portyázó törököket és tatárokat. Ám, ha a távolban már nem csak impozáns főúri lak, de négy bástya ütné fel a fejét ágyúival, akkor biztonságban tudhatnánk magunkat, hiszen a Perényi Péter koronaőr által itáliai hadmérnökökkel terveztetett erődítmény már megfelelő védelmet jelentene.
Eger eleste után (1596-ban) az Ónodi vár a Habsburg hadvezetés elsővonalas végvára lett. Az itt állomásozó katonaságra hárult a Sajó völgyének török elleni védelme. Egy időutazó végvári vitézként is próbát tehetne. Ha dicsőséges várvédésben venne részt és akciójelenetekben, akkor 1639. októberében kellene szolgálatot teljesítenie.
A XVII. század már a vár hanyatlásának az ideje, a kuruc szabadságharc idején többször cserél gazdát, többször felgyújtják, 1688-ban végzetesen. II. Rákóczi Ferenc fejedelem dicsőségét már a túlpartról nézi. Az 1707-es ónodi országgyűlést a Sajó másik partján, a körömi mezőn tartották, itt mondták ki történelmünkben először – de nem utoljára – a Habsburg-ház trónfosztását.
Az erődítmény köveit fokozatosan hordták el, először a Török József által emelt barokk kastélyig, majd a római katolikus templom építéséhez. Állagának romlásához nem csak az ember, de hozzájárul a Sajó is, az 1845-ös és 1855-ös árvizek alámossák a falait. Mindezek dacára a rom kiállta az idő próbáját, ami megmaradt belőle, azt nem építették teljesen és hiteltelenül újjá. Nem rontotta el egy új rezsim ízlése, rekonstrukciós kísérlete, mint a Diósgyőri vár esetében.
Az Ónodi vár régészeti feltárása 1985-ben kezdődött, majd a mérsékelt helyreállítás során a délkeleti bástyát és a hozzá kapcsolódó falszakaszokat építették csak újjá, és ez jót tesz a vár(rom)élménynek.
Ónod megtartott a vásártartás jogát, melyet még 1396-ban Zsigmond király adományozott neki. Az Ónodi Vásárt minden hónap első csütörtökén rendezik meg. Van itt minden az őstermelői termékektől a hasznavehetetlen tárgyakon át az állatbörzéig: kutya, macska, kérődző és prémes állat; pulyka, kakas, kacsa, lúd, fácán, fogoly, papagáj… A fonott kosártól, a népi fajátékokon át, a művirágoktól az emutojásig és a kolbászig, sokféle portéka kínálja magát.
Fotók: Kanyog Tímea
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
