Minden évben tizenkétszer mehetünk Ónodra a vásárba, az egész ország egyik legkülönlegesebb eseménye ez, Borsodban különösen nagy becsben tartják.
A Szabad Föld tudósítása vezet minket végig a vásáron. Sűrű a forgás a sorok között a nyolc és fél hektáron. A nézelődők előbb-utóbb előveszik a pénztárcát, kapcsos retikült, pincérbrifkót. Könnyed mozdulattal markába kapja a mikrofonját egy nő, de nem a Like a Virgint énekli Madonnától, hanem a hat méter hosszú asztal előtt sürögve egy konferanszié profiságával mondja: „Válogassanak, drágáim, nagyon nagy az akció. Melltartókat, bugyikat, csípőszorítókat, maszkokat, bőröveket! Reklámáron van minden. Tessenek válogatni. Fél áron vannak a pamutbugyik, melltartók, csípőszorítók, tessenek válogatni!” – hallatszik a kereskedő kitelepített hangszóróiból.
Látni a kőasztalok mellett álló árusok lábát, többségük egymásra hajtott kartonpapírokon, hungarocelltáblákon áll, hogy talpról se fázzon fel – mára hideg időt mondanak, ráadásul sötétbe borult a horizont, jeget, havat rejtenek a felhők.
A teherautóból kialakított pékbolt – ahol a presszókávémat iszom – működtetői járják az országot, leginkább Tarcalra, Egerbe, s ide, Ónodra járnak piacozni. Friss a túrós rétesük – ez biztos. Dobozolt fűtő ventilátort cipelnek az úton valakik. „Ezerhat”, „négyezer-ötszáz”, hallani a pultok előtt. Egy felállított katonai sátorban minden háromszáz forint, egy mikulássapkás férfi ad minden belépőnek bevásárlókosarat a kezébe.
Saját termékből készült savanyított zöldségeket, darálmányokat árul befőttesüvegekben egy Hajdúböszörményből érkezett házaspár. Egyszerű ízesítésű, tartósítószert nem tartalmazó készítményekről van szó, darált pritamin- és jalapeno paprikákról – mondja el Sóvágó Lászlóné Jutka. A férjével mindig is termelők voltak.
Húsz évvel ezelőtt gerberaültetvényük volt, most különleges paprikákat termesztenek. Bár van lakásuk a városban, kint élnek a fóliasátraik mellett a Nagy-Bocskai szőlőskertben, mert a közbiztonság miatt nem nagyon lehet otthagyni a házat. Modern rabság ez.
– Nyáron rendes, azaz még nagyobb vásár van 1100 árussal, közülük 760 a bérletes – mondja az ilyenkor a vásárban tartózkodó Tarnóczi József ónodi polgármester. Ekkora múlttal rendelkező és ilyen nagy vásár nincs még egy Magyarországon. 1396-ban kapott Ónod vásártartási jogot Zsigmond királytól. Ezt a szándékot a későbbiekben az aktuális földesurak erősítették meg. Az 1600-as években már a heti csütörtöki vásárok mellett évente négy nagyon nagy vásár volt itt. Az önkormányzat működteti, ebből van a legkomolyabb bevétele, és a sok kiadása is: szükséges volt kerítéssel ellátni, vizesblokkot építeni, a sárba murvát szórni.
Egykor nagy indulatok keletkeztek errefelé. Folyt a vér is. 1707-ben az ónodi országgyűlés a Rákóczi-szabadságharc tetőpontja volt. Az Ónodhoz tartozó körömi mezőn a rendek egy részének hagyományos sérelmi politikájával vette kezdetét a többhetes gyűlés, így a háborús terhek és az elértéktelenedő rézpénz körül kirobbanó vita hevében néhány főúr és Rákóczi testőrei lekaszabolták Turóc vármegye követeit. További részletek a Szabadfold.hu cikkében olvashatók.
