“Nekünk is nagyon elegünk van, de látjuk a reményt” – így kezdi jegyzetét Kapronczai Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet munkatársa.
Látjuk a reményt abban, hogy egy olyan generáció tapasztalja meg, hogy az aljasságnak van politikai következménye, akik még nem láthattak ilyet a saját hazájukban. A pedofil bűncselekmény eltussolásában segédkezőnek adott köztársasági elnöki kegyelem a hatalom rendszerének minden aljasságára rámutat: a képmutatásra, az átláthatatlan működésre, arra, hogy egy szűk kör érdekei mozgatják a magyar államot a polgárok képviselete helyett. Minden nap érezzük ennek a fojtogatását, és közben úgy kell dolgoznunk, hogy nagyon elegünk van.
Elegünk van azért, mert évek óta folyamatosan nő a családjukból elvett gyerekek száma, akiket nem családokba, hanem tömegintézményekbe helyeznek, kiszolgáltatva őket a zárt intézmény borzalmainak. Harcolunk azért, hogy a gyerekeket szegénység miatt ne szakítsa ki az állam a családjukból, hanem segítsen az elsődleges problémájukon: a szegénységen.
Képviselünk gyereket bíróság előtt, aki borzalmas intézeti bánásmód miatt pereskedik. Az intézmények aljas működésére a bicskei példa nagyon szemléletes, de nem kell ilyen súlyú tragédiáknak történnie, hogy lássuk, a kiszolgáltatottság, az ellenőrzés nélküli hatalom éppen azokat nyomorítja meg leginkább, akiket a képmutató hatalom annyira védeni ígér: a gyerekeket.
Elegünk van, mert az elmúlt években egyre erőteljesebben igyekszik elnyomni a hatalom a szabad sajtót. A pegazus megfigyelési ügy rámutat arra, hogy micsoda jogi útvesztőben kell az újságíró ügyfeleink jogaiért kiállnunk, hogy ne lehessen őket titkosszolgálati módszerekkel elhallgattatni. Közben pedig egyre kifacsartabb értelmezésekkel szemben kell érvelnünk a bíróságon, amikor bizonyítani akarjuk a nyilvánvalót. Igenis, a közérdekű adatok, ha valaki például állami pénzekből gazdagodik meg, a nyilvánosságra tartoznak. Felemeljük a szavunkat, hogy az állam döntései átláthatóak legyenek, és támogatjuk tudásunkkal azokat az állampolgárokat, akik elmennek az önkormányzati közgyűlésre, mernek kérdezni a közmeghallgatáson, és nem hagyják annyiban, ha a környezetüket akarják tönkre tenni. Elegünk van, hogy polgárokat azért kell a bíróságon megvédenünk, mert kritizálni merik a hatalmat.
De látjuk a reményt is, mert mindeközben a hatalmi aljasság ellenszere is olyan világos ezekben a napokban: megalkuvás nélkül végzi a munkáját a szabad sajtó, emberek fejezik ki a véleményüket a hatalomról, és nem félnek kimondani, hogy most már elég volt.
Az, hogy lemondott a köztársasági elnök, hogy visszavonult a közélettől a volt igazságügy miniszter, és az esetleges további személyi következmények hihetetlenül fontosak, mert most először tapasztalhatja meg a NER-ben szocializálódott generáció, hogy a tetteknek súlya van, a szabad sajtó leleplezi a hatalom aljasságát, és a cselekvéssel eredményt lehet elérni.
Cselekszünk, mert érezzük a hatását, mert látjuk, hogy merre tartunk. A mindennapjainkban sokszor alig-alig látszik a mi és az ügyfeleink tetteinek hatása: apró léptekkel haladunk előre egy szabad, bátor és egyenlő ország felé. A mostani ritka pillanatban, amikor megéltük, hogy a tetteknek következménye van, akkor ebből erőt kell meríteni arra az időre is, amikor ez nem biztos, hogy ilyen élesen fog látszani. Ezzel tartozunk azoknak, akik a legreménytelenebb helyzetben is kiálltak, azoknak a gyerekeknek, fiatal felnőtteknek és elkötelezett munkát végző szakembereknek, akik Bicskén is változást értek el.
A változáshoz hosszú távon aktív polgárok kellenek, akik ha szembe kerülnek a hatalommal, akkor veszik a fáradtságot és kiperlik, kikutatják, bíróságra viszik az ügyeket.
Az ő kiállásuk segíthet megtörni a közéletben uralkodó apátiát, ők mutatják meg másoknak is, hogy érdemes állást foglalni közéleti kérdésekben, mert csak így válhat olyanná a hazánk, amilyennek látni szeretnénk.
A TASZ őket segíti már 30 éve.
Fotó: Huszti István / Index
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
