Jelenleg a szennyvíz 99,99%-ban kerül megtisztításra, mielőtt az visszakerül a természetbe. Az ENSZ megtervezte a települések következő 25 évben szükséges vizes beruházásait, ami egyébként elképesztően nagy összeget is jelent. A városi infrastruktúrában a víziközmű a vízellátó rendszerek (főként a hálózatos elemek) és a csatorna kiépítése önmagában többe kerül, mint az összes többi infrastrukturális elem együttes kiépítése.
A Magyar Energia és Közműszolgáltatási Hivatal adatszolgáltatása szerint a magyar ivóvízellátó rendszer 56%-a kritikus és nagy részben kockázatos. Tehát összességében a hálózat 86% igényel beavatkozást. Az előadó szerint tudomásul kell venni, hogy a számunkra kellően tisztított szennyvíz, azaz új víz, nem csupán “alternatív vízkészlet”, hanem pozitív térségi vízgazdálkodási elem is, amivel különösen az aszályos területeken számolni és gazdálkodni kell. Javításra kerül a vízminőséget a szennyezés csökkentésével, a hulladékterhelés megszüntetésével, a veszélyes anyagok és vegyszerek kibocsátásának minimumra csökkentésével, a kezeletlen szennyvíz mennyiségének felére csökkentésével, valamint az újrafelhasználás és a biztonságos hulladékhasznosítás jelentős növelésével, de nem elhanyagolható a társadalmi szemléletváltás sem.
A magyar helyzetről és a jövőképről Kovács Károly a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) elnöke tartott előadást.
