Az amigeleken.hu szedte össze, hogy mi is a helyzet most az élvonalból kiesett DVTK-nál és hogy milyenek a visszajutási kilátások.
“Első lépésben szélnek kellett ereszteni a fél csapatot és el kellett gondolkodni azon, honnan vegyünk magyar játékosokat. Sajnos az új tulaj érkeztével sem tehetjük azt meg, hogy légiósokkal megyünk neki a szezonnak, nem engedjük el az ingyen milliókat. Persze azok a milliók nincsenek ingyen, hiszen amit ott nyerünk, elveszítjük majd a túlárazott magyar játékosok megszerzésénél és bérezésénél. Ráadásul az ütőképes és még a másodosztályban is játszani hajlandó játékosok már mind a Vasasnál vannak, így rendkívül nehéz a helyzet. De biztosan jól átgondolták mondanám, ha nem ismerném már Őket.
Viszont ha már elengedtük őket, akkor igazoljunk minőségi magyar játékosokat, akikkel biztos a feljutás. Benczés Miklós gőzerővel dolgozik és hatékony jelzővel dicsérte saját munkáját. Továbbra sem érzem azt követendőnek, hogy valaki a saját munkáját méltassa, hiszen az eredmények önmagukért beszélnek. Miki igazolásainak eredménye jelenleg egy kiesés, de abban hatékony volt. Jobban becsülöm azt, ha valaki szépen csendben végzi a munkáját és az sem baj, ha jól. Jelenleg egyiket sem érzem.
Örök törvény és magam is elmondtam már ezerszer, hogy ha NB2-es játékosokat igazolsz, akkor lesz egy NB2-es csapatod. Jelenleg ezt látom, hogy még a másodosztály szintjén sem tudunk minőségi igazolásokat bemutatni és az eddigi munka konvergál a nullához a szememben. Az optimistább szurkolók mondhatják, hogy ne temessük a csapatot még idő előtt és adjuk meg a bizalmat nekik és a vezetésnek, de nekem már elfogyott a bizalmam. Az elmúlt években annyit adtam belőle, hogy már nem maradt. Persze, nem az ide igazoló játékosokkal van baj, hanem azokkal, akik a háttérmunkát nem teszik bele. Akik döngetik a mellüket a semmire, és mennyi ilyen vezető van Diósgyőrben.
Húzó nevekre számítottam, akikre felkapja majd a fejét a publikum és alig várjuk majd, hogy a pályán láthassuk őket. Nem kaptam ilyet egyet sem, pedig jó sok kellene. Aztán itt az edző személye. Kondás Elemér. Bevallom, hogy amikor először felmerült a neve a lehetséges jelöltek között, én azt hittem, hogy csak egy rossz vicc. Sajnos beigazolódott, hogy Miskolcon bármi megtörténhet. Emelje fel a kezét, aki Kondásnál látott bármilyen taktikát megvalósulni a pályán! Senki? Sejtettem. Bár egy másik diósgyőri oldalon méltatták a tudását és azt is mondták, hogy a Loki szurkolói csak irigységből mondanak róla rosszakat. Hát jó, erre nehéz mit mondani. Cáfoljon rám a MESTER! De nem fog. Sok sikert neki! Következő kérdés?
A héten bejelentettek távozó fiatalokat, akik között volt olyan játékos is, aki letette a névjegyét a másodosztályban és mindenképpen megérdemelt volna egy esélyt a nevelő klubjánál is. De nem. Majd talán évek múlva minden követ megmozgatunk, hogy visszaszerezzük. Közben felhoztunk az első csapathoz négy gyereket, akik 2004-es születésűek. Na ne vicceljünk már! Évek óta ezt csináljuk, hogy felvisszük a fiatalokat, akik nem tudnak megragadni az első csapatnál és aztán pár év múlva egy rövid hírben olvassuk, hogy elköszöntünk tőlük.
Mennyi idő kell még ahhoz, hogy valaki kimondja azt, hogy így ezt nem lehet csinálni? Mennyi idő kell még ahhoz, hogy a Benczés Miklós, Fogarasi Zoltán, Szakál Csaba utánpótlás maffiát eltakarítsák végre Diósgyőrből? Meddig hagyjuk ezeknek a kóklereknek az ámokfutását? Közben pedig ezek az emberek kicsinálnak innen Kiser Lászlókat, Martis Feriket, Sipeki Istvánokat… Egyszerűen elképesztő pofátlanság az, ami a diósgyőri akadémián zajlik. Elképesztő eredménytelenség az egyenlet vége.
Abban reménykedett mindenki, hogy az új tulaj majd kisöpri a szemetet innen, de semmi nem történt. Sőt, az összes bűnös itt lopja a napot még nem kevés pénzért és mocskolja a DVTK nevét. Csak a pénz lett több, a szakértelem pedig maradt a béka segge alatt.
Szóval itt járunk most. Az optimista szurkolóktól elnézést kérek és azt kívánom, hogy maradjanak meg olyannak, amilyenek, hiszen szükség van rájuk. Az optimizmusuk segíti a DVTK vezetését abban, hogy a helyükön maradjanak még évekig. Azoknak, akik pedig így gondolkodnak, mint én, nagyon sok erőt kívánok az elkövetkezendő évekre!”
