Ami 35-40 évvel ezelőtt még alapnak számított, hogy udvariasak vagyunk és például egy kismamának, kisgyermekes anyukának átadjuk a helyünket a villamoson, buszon. Ismét egy elkeserítő miskolci történet, nagyon nem egyedi.
Sőt, azt kell mondanunk, hogy a legkevésbé sem tipikusan miskolci, szomorú történet. Ilyen világot élünk, Magyarországon a városokban ezen már senki meg sem lepődik. Az udvariasság, az önzetlenség nagyon kiveszőben van az emberekből.
Gyöngyvér történeténél alighanem nagyon sokan bólogatnak, akik rendre átélnek hasonlót. “Kedves miskolci lakosok, akik tömegközlekedést használtok! Reggel 7.20. villamos. Anyuka, épphogy totyogó kisfiúval. Hely nincs.
(Mondjuk sokat segít ha az iskolatáska meg a bevásárlószatyor nem az ülésen van) Mindenkinek szól, a diáknak, a talpig “tüchtig” kosztümös hölgyeményeknek, és a vásárolni induló nyugdíjasoknak.
Rohadt nehéz felemelni a táskát-szatyrot, vagy a kicsi fenekedet. Sebaj, így legalább megtanulja idejekorán, milyen városban-milyen emberek közt él. Milyennek kell majd lennie, ha Miskolcon fog élni…” – zárta sorait Gyöngyvér. De annyit előzetesen hozzá kell tenni, hogy bár a történet miskolci, a jelenség egyáltalán nem az. Országos, sőt, igazából világjelenség.
A hozzászólások között ezt többen ki is emelték. “Más városban is ez a helyzet, nem kell ezért Miskolcot lehúzni! Az emberek hozzáállásával van baj!”
A történethez hozzátartozik, hogy a helyi csoportban feltűnő írás csütörtökön késő este egyszer csak eltűnt, valószínűsíthetően a közzétevője törölte utólag. De ettől még a mondanivalója fontos, csak egyáltalán nem tipikus miskolci probléma. Szinte minden városban megszokott… sajnos.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
