A szovjet sajtón kívül a KGST tagországainak egyikében sem adhattak hírt az atomkatasztrófáról, a magyar hírközlés is villámgyorsan átállt kézi vezérlésre. A felső vezetőkön kívül kizárólag az szerzett tudomást az atomerőmű katasztrófájának valódi mértékéről, aki külföldi, “tilos” adókat hallgatott.
Volt olyan rádiós, aki a tiltás ellenére számolt be az atomkatasztrófáról, de a központi kommunikációban kezdetben inkább a május elseje vidámságát hangsúlyozták, mint a Magyarországot is fenyegető sugárveszélyt. Korabeli dokumentumokból és a pártnak készült belső jelentésekből a Lakmusz segítségével figyelhetjük meg, hogy kezelte Csernobilt az akkori propagandagépezet.
1986. április 26-án, szombaton hajnalban a Csernobil és Pripjaty városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben két robbanás történt. A balesetet emberi mulasztás okozta, hatására nagy mennyiségű, egészségre káros radioaktív sugárzás jutott a levegőbe. Másnap a környező területeket lezárták, és több mint 100 ezer ember kitelepítése kezdődött meg. A szovjet vezetés az esetet kezdetben megpróbálta eltitkolni, ám Svédországban észlelték a megemelkedett sugárzási szintet, így diplomáciai nyomásra sikerült elérni, hogy április 28-án este a szovjet hírügynökség (TASSZ) közleményt adjon ki. Az áldozatok számáról a mai napig nincsenek biztos információk.
Az első hírek
1986. április 28-án, hétfőn este 9 órakor a következő hírt hallhatták mindazok, akik épp a Petőfi Rádiót hallgatták:
Ugyanez az újságban, szintén nem kezdtek el rettegni az emberek egy ilyen hírt olvasva, ráadásul nem is a címoldalon.
A 2019-es Csernobil-sorozat műsorra tűzése óta jóval többen és többet tudnak a katasztrófáról (még ha a film bizonyos elemekben el is tért a valóságtól, a lényegi rész teljesen fedi azt és rámutat a diktatórikus berendezkedés hatalmas hátulütőire), azt már mindenki tudja, hogy Európa különösen megszenvedte az 1986-os katasztrófát, ebben pedig nagy szerepe volt annak, hogy az első napokban szándékosan eltitkolták a szerencsétlenség valódi mértékét, a média elhallgatott és félrevezetett, felső utasításra.
Sokak szerint hazánkban most ugyanez történik az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban, a környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokat szándékosan el kell bagatellizálni, de lehetőleg nem is beszélni róla. Ha valami mégis megjelenik, akkor azt minél előbb eltüntetni és tévedésként hivatkozni rá. Nem is olyan rég volt erre példa.
Biztosan ez kell nekünk?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
