A Szol24 és a Borsod24 stábja pár nappal ezelőtt ellátogatott az Ónodi Vásárba, ahol a konyhai kellékek, bútorok és ruhaneműk mellett kölyökkutyákat is árulnak. Szinte mindenki megáll az apró ketrecekbe zsúfolt pár hetes négylábúaknál és gügyögve konstatálják milyen zabálnivaló kis lények ezek. De vajon ugyanígy ájuldoznának a meghatódottságtól, ha tudnák, hogy milyen körülmények közül kerülnek ki ezek a látszólag egészséges, bánatos szemű állatok?
2020 őszén több állatvédő szervezet összefogásával 148 kutyát –mopsz, spániel, uszkár, spicc, westie, bichon- sikerült kimenteni egy karcagi szaporítótelepről. Az állatok döbbenetes körülmények között tengették napjaikat: rossz hűtőszekrények, hűtőládák szolgáltak az alultáplált, szomjaztatott ebek fekhelyéül. A korlátozott mozgási lehetőségek miatt a felnőtt állatok karmai túlnőttek, az alom és a rendszeres takarítás hiánya folytán az ebek szőrzete rendkívül szennyezett volt, sokuk mancsát felmarta a vizelet és az ürülék. A nagyfokú elhanyagoltság, a zsúfolt tartás következtében 46 ebnél viselkedészavar alakult ki, számos ebet örökre el kellett altatni.
Ez csak a jéghegy csúcsa, az ország több részén azóta is virágzik a kegyetlen biznisz. Talán az Ön szomszédjában is működik egy ilyen kutyagyár, csak épp nem tud róla. Ezek a lelketlen „vállalkozók” legtöbb esetben –állatorvosi segítséggel- eltávolíttatják az anyakutyák hangszálait, így a szomszédok soha nem tudják meg, hogy mi folyik a szomszédban.
Magyarország sajnos évtizedek óta kutyagyártó nagyhatalom, évente tízezrével viszik külföldre (Németország, Ausztria, Anglia, Svájc, Franciaország, Hollandia stb.) a forgalmazható kor alatti (8 hetes kor + 21 nap az érvényes veszettség elleni vakcina miatt), csak papíron oltott, különböző genetikai betegségekben szenvedő kiskutyákat, akiket itthon szaporítóktól vásárolnak fel, vagy híres-hírhedt városi állatpiacokon-állatbörzéken szednek össze.
A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete alapszabálya szerint egy szuka után kétévente legfeljebb három alom törzskönyvezhető. Ezzel szemben a szaporítók a szukákat minden tüzeléskor fedeztetik, kizsigerelve ezzel szervezetüket, majd amikor testük már nem bírja, legyengül vagy megbetegszik – tehát amikor a kutya már nincs a szaporítók hasznára – kidobják, elpusztítják. A kiskutyákat általában jóval a törvény által előírt nyolc hét letelte előtt elválasztják anyjuktól, sokszor visszafordíthatatlan fizikai és pszichés kárt okozva ezzel, hiszen mind egészségügyi, mind szocializációs szempontból kritikus ez az időszak.
Amennyiben Ön is valamelyik internetes apróhirdetési oldalon találta kutyáját, majd egy bevásárlóközpont parkolójában vette át pár tízezer forint ellenében, vagy valamelyik vásárban szeretett bele kedvencébe: szinte biztos lehet benne, hogy szaporítótól származik. Nehéz belátni, hogy ez miért rossz, ha történetesen mi szerencsések vagyunk, és nem egy beteg állat küzdelmeit kell végigkísérnünk az állatorvosoknak kifizetett súlyos pénzek mellett.
De mi a baj a szaporítókkal, túl azon, hogy a végtelenségig kizsigerelik és elhasználják az anyakutyákat?
A felelős tenyésztők számos egészségügyi vizsgálatot, jó minőségű táplálékot, megfelelő szocializációs hátteret, környezetet biztosítanak a kiskutyáknak. Ez garancia arra, hogy ha befektetünk egy kutyába, akkor egészséges és valószínűleg hosszú életet fog élni.
Tenyésztőtől akkor vásároljunk, ha bizonyos feladatra vagy munkára szeretnénk kutyát: legyen az sport, őrző-védő vagy terápiás tevékenység.
Ha társat vagy családtagot keresünk, akkor az örökbefogadás a legjobb döntés.
A két választás között ott áll a szaporító. Miattuk van annyi genetikai betegség és túlzsúfolt menhely az országban. A szaporítás egyenlő a felelőtlenséggel.
Legyen egyértelmű! Nem létezik fajtatiszta, törzskönyves kutya 150 000 forint alatt. Aki nem akar ennyit kifizetni egy tizenöt éves befektetésért, az inkább fogadjon örökbe. Aki viszont annak ellenére, hogy mindezt elolvasta, szaporítótól vesz kutyát, egy olyan rendszert támogat, ami az állatok kizsigerelésén és kínzásán alapul.
Hogyan lehet kiszúrni a szaporítót?
A legegyszerűbben úgy, hogy aki nem tenyésztő, az szaporító. És a törzskönyv nem egyenlő a kiskönyvvel. A törzskönyvben láthatod a választott kiskutya felmenőit, míg a kiskönyv csak az egészségügyi könyv, amit az állatorvos ad. Abban szerepelnek az adatok, az eddigi oltások, féreghajtások, de ennek semmi köze a törzskönyvhöz.
A „fajtajellegű” vagy „fajtatiszta jellegű” kifejezések is félrevezetők. Azt jelenti, hogy szaporított. Ha fajtajellegű kutyára vágyunk, ott vannak a fajtamentő szervezetek.
Ne dőljenek be a szaporító történeteinek!
„Ezek a saját kutyáink kölykei. Csak besikerültek.”
„Azért nincs benne chip, hogy majd egyből az új gazdi nevére kerüljön.”
A szaporító egyetlen célja, hogy egy adott fajtából minél több egyedet hozzon létre, ezáltal anyagi haszonra tegyen szert. Ezeket a kiskutyákat sokszor 6 hetes korban, vagy még az előtt el lehet hozni, persze mert így kevesebbe kerül a tartásuk a szaporítónak. Pedig ebben az esetben még az állatvédelmi törvényt is megszegik. Az ugyanis egyértelműen kimondja, hogy kölyökkutyát 8-12 hetes korában lehet elszakítani az anya kutyától.
Erre figyeljen
– Normális helyről kutyát 12 hetes kora előtt nem adnak ki
– Ha egy kutyafajta egyede köztudottan több százezer forint, negyvenért csak szaporító adja
– Amelyik eladó nem érdeklődik, hova került a kutya, nem akar többször is találkozni az új gazdival, ott baj van
– Ha egy eladó egyszer ilyen, máskor olyan kiskutyát kínál, jó eséllyel szaporító
– Az olcsó kutya lehet a legdrágább: a szűretlen betegségeket százezrekbe kerülhet gyógyíttatni – ha sikerül
