BAZ megye egyes számó választókerületében, vagyis Miskolcon és környékén Szilágyi Szabolcs az Egységben Magyarországért képviselőjelöltje, vele készítettünk interjút.
Szilágyi Szabolcs nem volt mindig közszereplő, hogyan írná le a politika előtti éveket?
Korábban dolgoztam gyárban és kereskedelemben is, ám életem egyik legmeghatározóbb pillanata az volt, amikor jelentkeztem tartalékos katonai szolgálatra 2016 és 2019 között. Gyerekkori álmom volt, hogy kipróbáljam magam katonaként, édesapám erre mindig legyintett, azt mondta, mire én odakerülök, megszüntetik a sorkatonai szolgálatot. Így is lett, ám 2016-ban mégis lehetőségem nyílt jelentkezni. Aztán persze kiderült, hogy angyalbőrben mindig kicsit más, és még olyan is előfordult, hogy a körletbe berepült a gólya, de összességében nagyon sokat hozzátett a jellemem fejlődéséhez a kiképzés. Az alaki foglalkozások, a menetgyakorlatok adnak egyfajta szívósságot, de amit a civil életben leginkább kamatoztathatok ebből a három évből, az az énközpontú rendszer lebontása. Az alakulatban csak a bajtársakra számíthat az ember, egyedül semmire se megy, csak egységben. Azt hiszem, erre jött rá az ellenzék is 2018 után.
Mit jelent Önnek a választókerület központja, egyben szülővárosa, Miskolc?
Sok szép városban jártam már az országban és Európában is, de Miskolchoz foghatóval még nem találkoztam. Tudom, hogy pátoszosan hangzik, de hogy egy példát említsek, úgy tudom, a Történelmi Avas Európában egyedülállónak számít, lokálpatriótaként pedig meggyőződésem, hogy valóban kivételes adottságai vannak, noha nem feltétlenül van kihasználva mindez. A természet közelsége, a műemléképületek gazdagsága, az ikonikus városrészek, lépten-nyomon tetten érhető, tapintható történelem. Móricz Zsigmond a maga korábban így vélekedett a városról: „Csodálatos, hogy a kormányzat még nem vette észre a Miskolc-körzet rendkívüli jelentőségét.” Sajnos ez ma is elmondható. A város legnagyobb problémája, hogy nem érkeznek ide kormányzati források, amiből úgy tudnánk fejlődni, mint például Debrecen. Látjuk, hogy egy évtizede hogyan néz ki a Tiszai pályaudvar, vagy a hejőcsabai gyógyszertár környéke. De nem kell túl nagy képzelőerő nekünk, miskolciaknak, hogy lássuk azt is, milyen gyönyörű hellyé lehetne varázsolni szeretett városunkat. A jellegzetes épületeinket rendbe hozni, hogy visszakapják régi fényüket, és joggal legyünk büszkék a helyre, ahol élni is lehet; és nem csak mindent itt hagyni, mit Miskolc adhatott. 2019 őszén a kormány hadat üzent a városnak, mert nem kért tovább a fideszes kiváltságosokból. Pénzelvonásokkal, újabb terhekkel büntettek minket. A városvezetés ellenzéki, az országgyűlési képviselők pedig Orbán kiszolgálói, ennek a levét issza minden miskolci, legyen ellenzéki, fideszes, vagy politikától független. A békét és a választókerület jólétét a kormányváltás hozhatja el, ezért nagyon fontos, hogy április 3-án üzenjünk a Budai várba: a mi képviselőnk közülünk egy, aki a zsarnoksággal szembe megy.
Milyennek látja 2022 Magyarországát?
A Fidesz uralma óta az ország sok szempontból lejtőre került. Látva, hogy a választók igényére reagálva az ellenzéki pártok egységbe tömörültek, az Orbán-párt felelőtlen pénzszórásba kezdett, pedig több mint egy évtizedük lett volna a húsba vágó problémák kezelésére. Rossz hírem van számukra: mi, magyarok, nem vagyunk megvásárolhatóak! Az ellenzék erősödése után elkezdett osztogatás sajnos nem oldja meg a szétrohasztott egészségügyet és oktatást, a megfizethetetlen albérlet- és ingatlanárakat, egy új panelprogram hiányát, a tanárok és ápolók helyzetét, a szegénységet, az elavult infrastruktúrát, az egekbe szökött inflációt. Félő, hogy ha nem váltjuk le Orbánt és csatlósait, akkor a megmaradt ország végleg néhány fideszes kiváltságos zsebében landol, a társadalom pedig darabjaira hullik. Egyre többen mondják ki, hogy nem akarnak Orbánisztánban élni, ahol mindent megszabnak nekik! Mi nem egy teljhatalmú zsarnokért, egy szeletért a tortából, egy trafikért vagy zsíros közbeszerzésért dolgozunk, hanem azért, mert a magyarok úgy érzik, nem képviselik őket megfelelően az országgyűlésben már hosszú évek óta.
Sokan az egészségügy elégtelen fejlesztését tartják az egyik legnagyobb mulasztásnak a kormánypártok részéről az elmúlt tizenkét évben. Mit gondol erről?
Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy a magánegészségügy nem megoldás, az egészségügynek pedig gyógyulnia kell! Ez csak egy önálló, a területért felelős minisztérium felállítása után képzelhető el. Ha megnézzük, hogy mi várja most a miskolciakat és a környéken élőket az egészségügyben, akkor a kép sajnos elszomorító. Amellett, hogy 17 000 ember mondott fel az egészségügyben egyetlen év alatt, bármerre nézünk, sajnos jellemző, hogy akár több hónapos várólistákra lehet számítani, és vannak olyanok, akik más megyébe kényszerülnek utazni például egy mandulaműtét miatt. A kórházak falain belül és kívül látjuk az elkeseredett egészségügyi dolgozókat, a gyógyíthatatlan kórházi fertőzéseket pedig számos helyen nem sikerült érdemben visszaszorítani. Egy olyan országban szeretnénk élni, ahol megbecsülik az orvosokat, a szakdolgozókat, ahol egy politikától független tisztiorvosi szolgálat működik, ahol nem ürülnek ki a háziorvosi praxisok és nem kell több tíz kilométert utazni, ha baj van, és ahol a rászorulók számára gyógyszerár-plafont biztosítanak. Parlamenti képviselőként azon is fogok dolgozni, hogy elindulhasson az egészségügy megreformálása.
Miskolcon az utóbbi hónapokban a legforróbb téma a tömegközlekedés helyzete. A Fidesz a városvezetést okolja, az ellenzék viszont a kormányt hibáztatja, mert az elvonások miatt csak egy csonka menetrendre futja. Hogyan látja ezt a problémát?
A tömegközlekedés nem lehet a politika játékszere, sajnos viszont az lett, ennek pedig a miskolciak isszák meg a levét. Az előző városvezetés – bár a Fidesz próbálja mosdatni magát, de azt mindenki látja, hogy ez egy lehetetlen küldetés – 4 milliárd forintot nem fizetett ki a társaságtól megrendelt szolgáltatásokért, ez a bűn egy alapvetően súlyos helyzetbe sodorta a céget. A koronavírus-járvány és az ahhoz kapcsolt kormányzati intézkedések drasztikusan megnyirbálták az MVK bevételeit. A helyi közösségi közlekedés állami támogatása 2020-ban megszűnt, és csak ez évente 500 milliós bevételkiesést jelent. Erre tesz rá egy lapáttal, hogy drágult az üzemanyag és a villamosenergia, emelkedtek a bérköltségek. A kormányváltás után az MVK helyzetének rendezése lesz az egyik első feladatunk, vissza kell adnunk ezeket a forrásokat, a járatokat pedig sűríteni kell.
Milyennek látja a térség munkaügyi helyzetét?
Köztudott és sajnos mindenki látja, hogy az álláskeresők és a munkaadók nincsenek összehangban. Bár sok a betöltetlen munkakör és sok a munkanélküli, a felkínált bérek és a rendelkezésre álló szaktudás miatt nem javult érdemben a régió helyzete. Hiába képzünk ki új szakmunkásokat, ha azonnal elhagyják a várost. Az uniós bérátlaghoz továbbra sem kerültünk közelebb, a fiatalok, és már sajnos egyre gyakrabban az idősebbek is elvándorolnak a fővárosba, nyugati megyékbe vagy külföldre. Szívügyemnek tartom, hogy megtaláljuk a módját az uniós bérkülönbségek kiegyenlítésének. Versenyképes munkahelyeket kell teremtenünk, hogy a munkaerőt ne szívják el a térségből. Továbbá nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a fideszes kiváltságosok helyett valódi versenyre van szükség. A féktelen korrupció, irányított közbeszerzések, oligarchák gazdagodása, kistelepüléseket uraló kiskirályok, iparágak és államrendszerek elrablása helyett mi egy olyan országban szeretnénk élni, ahol valódi verseny van a piacon, ahol többet fordítanánk a humánerőforrások fejlesztésére, ahová visszatérnének az elvándoroltak, a helyén való támogatások megtartása mellett pedig bérlakásépítési program és lakhatási támogatás segíti a rászorulókat.
A pedagógusok tanárlázadásként is emlegetett mozgalma annak idején Miskolcról indult. Mivel a helyzet az érintettek szerint azóta sem rendeződött, ezért most újra sztrájkhangulat van, és polgári engedetlenségi mozgalom indult. Hogyan látja a pedagógusok és az oktatás helyzetét?
Egyre több pedagógus nyilvánítja ki a véleményét, miszerint a sztrájk alapjog. Egyetértek velük. Érezhető az elégedetlenség. Talán semmi sem írja le jobban a helyzetet, mint az, hogy szinte ugyanazt követelik évek óta: vegyék őket emberszámba, tekintsenek rájuk tárgyalópartnerként, kezeljék az égető problémákat. A kormány viszont továbbra is elnyomja a segítségkérő hangokat, amit napról napra egyre többen hallatnak, vállalva nevükkel, arcukkal a véleményüket, mert érzik, hogy óriási a baj. A fenyegetések közepette is csaknem 27 ezren sztrájkoltak január végén. Érthetetlen, hogy a Fidesz továbbra sem áll szóba érdemben a tanárokkal, annak ellenére, hogy lassan nem lesz, aki tanítson a magyar iskolákban. Hiszek abban, hogy fontos a szabad tankönyvválasztás, a tankötelezettséget ki kell tolnunk 18 éves korig, ilyen formában nincs szükség a Klebelsberg Központra, sem pedig olyan egyetemi alapítványokra, melyek élén pártkatonák állnak. Úgy vélem, ingyenessé kell tennünk az első diploma megszerzését, a Fidesznek pedig be kell fejeznie a vetítést a vetítési alappal.
