Az, hogy a szél, a Nap és a víz energiáit fel tudjuk használni, közismert. Azzal azonban keveset foglalkozunk, hogy a víz hullámai is akkora erővel bírnak, amelyek „hegyeket képesek elmozdítani”. Akár szó szerint is értve. Egy biztos, a hullámenergiában óriási potenciál van, és a Földünk megóvása érdekében ki is kell használni.
A hullámenergia a hullámok által generált mechanikai energia, amely elektromos energiává alakul át. Tulajdonképpen a víz mozgási energiájáról van szó, amelyet a szél hoz létre azáltal, hogy a felszálló meleg levegő helyébe áramló hűvösebb légtömegek mozgásba hozzák a vizet. Ezt a mozgási energiát a turbinák elektromos energiává alakítják, így az megújuló és tiszta energiának számít.
A hullámenergia felhasználása nem újkeletű, története a 19. századik nyúlik vissza, de csak mostanában kezd újra fellendülni. A spanyol José Barrufet y Veciana volt a leghíresebb feltaláló, aki 1884-ben mutatta be „El Marmotor” gépét. Ez az eszköz igazi villamos energiát termelt a hullámok vertikális rezgéséből, és a feltalálója szerint 0,36 kW teljesítményre volt képes. Bár a prototípus igen sok sikerrel kecsegtetett, forgalomba csaj jóval később, a 20. század 80-as éveiben került.
Ma már több mint 600 szabadalom van érvényben a hullámok erejének kiaknázására és számos olyan rendszer is áll a rendelkezésünkre, amelyek aktívan hasznosíthatják azt. Ide tartoznak a hullám oszcillációja, a hullám sokkja vagy a hullám alatti nyomásváltozások felhasználási elvén alapuló eszközök.
A tervezésük és kivitelezésük azonban nagyon változó, hiszen a rendszerek a partra vagy akár a tengerre is telepíthetők. Ennek értelmében léteznek víz alatti, félig merült, lebegő vagy szárazföldi hullámenergiát hasznosító eszközök.
Ha mélyebben is érdekli a téma, látogasson el az Ökopolisz weboldalára a teljes cikkért!
