2016 januárjában a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárai – az azóta kormányközelivé vált helyi lap, a boon.hu oldalán (ahonnan mára eltűnt ez a tartalom is) – nyílt levélben fogalmazták meg az oktatási rendszer problémáit, sürgős változtatásokat követelve. Azt írták többek között, hogy már az egész oktatási rendszer veszélyben van, miközben az oktatás a kísérleti nyulak terepévé vált, ahol egy diák a tanulmányai során 6–8 reformot is megélhet. Kifogásolták a diákok és a tanárok leterheltségét, valamint, hogy a kormányzat senkivel nem hajlandó egyeztetni. A levél akkor széles, diákokat és szülőket is felölelő tiltakozási mozgalmat indított el, amelyhez sorban csatlakoztak az iskolák, százezres nagyságrendben támogatták a Herman-levelet, megalakult a Tanítanék mozgalom. Több utcai demonstrációt is tartottak országszerte.
Most, hat év elteltével újabb „rendkívüli fogadóórát” tartottak Miskolcon, ahova a magyar oktatásért aggódó tanárokat, szülőket várták. A mostani tüntetésen többek között Kulcsárné Szabó Katalin miskolci óvodapedagógus, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) észak-magyarországi választmányának tagja, Béres Ildikó, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) Miskolc városi titkára, Szűcs Tamás, a PDSZ regionális ügyvivője és Varga Andrea alpolgármester is részt vett.
A becslések szerint a csütörtök kora este tartott demonstrációt a Herman Ottó Gimnázium mellett kezdték, ahol többszázan jelentek meg, majd a résztvevők gyalog, többen biciklit tolva vonultak át a Hősök terére, ahol szintén nagy tömeg fogadta őket.
A emonstréció részeként egy biciklit is feldaraboltak, hogy mutassák: van, amit már nem lehet megjavítani.
Egyúttal újabb levelet írt „közel 200, miskolci, állami fenntartású gimnáziumban dolgozó tanár”, amiben hosszasan írják le a közoktatás – azóta is – elkeserítő helyzetét. Megjegyzik, bár azóta sok változtatás történt a területen, ám többségük nem javított, hanem tovább rontott a fennálló helyzeten:
„A biciklit sikerült még tovább tolni: gyermekeink eredményei nem mutatnak érdemi javulást a nemzetközi méréseken, tanárnak – főleg természettudományosnak – alig jelentkezik valaki az egyetemekre”, a kormány pedig továbbra sem a konstruktív együttműködésben látja „ebben a nemzeti (és politikai) összefogást igénylő témában a megoldást, hanem az ígérgetésekben, a leszalámizásban, a kérdés átpolitizálásában”.
Mint írják, 2016-ban ígéretet kaptak az akkori államtitkártól, hogy még abban az évben olyan új, modern NAT-ot fognak összeállítani, mely csökkenti a tanulók és ezzel összefüggésben a pedagógusok terheit. Ebből nem lett semmi, a tanulói terhek nem csökkentek. „Az átlagosan heti eggyel kevesebb óraszám (35 óra esetén ez nincs 3 %), az egyes tantárgyak esetében a felduzzadt, többnyire lexikális tananyagmennyiség megfelel ennek a célnak?” A tanterv nem lett modern sem, nemzeti sem („hogyan lehet NEMZETI egy olyan alaptanterv, mely nem is vonatkozik minden gyerekre?”).
A miskolci pedagógusok bírálják továbbá a NAT-hoz készült új tankönyveket, amelyek sokszor csak a régiek átszabásai.
Még mindig azt állítják:
„egy-két-három éves reformok nem léteznek! Azokat felelőtlen, a diákokon végzett kísérletezgetésnek lehet csak nevezni.”
Ezt igazolván felteszik a kérdést, hogy “a 2016-os levelük óta hány neve is volt a szakközépiskoláknak”?
Kifogásolják továbbá, hogy továbbra sincs önálló tárcája az oktatásnak, miközben azóta a szakképzés és a felsőoktatás már nem is az EMMI-hez tartozik, hanem átkerült más minisztériumhoz, a szakképzésben oktatókat még a „tanár” megnevezéstől is megfosztották, őket már oktatóknak nevezik, és nem is közalkalmazottak. Bár a KLIK-et feldarabolták tankerületekre, és megszűntek a krétagondok, ám a karantén idején a digitális eszközök beszerzése a központi közbeszerzés miatt nem napokon belül történt meg, hanem hónapok – akár tanévek – alatt.
És továbbra sem egyeztet az oktatásirányítás senkivel, aki kritikát mer megfogalmazni.
„Nem tudunk tényfeltáró kutatásokról, kidolgozott programról a felfelé ívelés érdekében, nincs rendszer az egymás utáni döntésekben – sőt, az az érzésünk, az egymást követő lépések annak kényszeréből erednek, hogy a korábbi hibás döntések okozta káoszon próbáljanak meg úrrá lenni”
– írják.
A miskolci pedagógusok szerint új alapokra helyezett oktatási rendszerre van szükség.
„Vegyük már végre észre: az oktatás területén környezetünk, Európa, de a világ nagy része is elhúzott mellettünk. Már nem az a kérdés, hogy mikor fog összeomlani a magyar közoktatás, mert már javában omlik, egyes helyeken már össze is omlott. Az olyan iskolákban, ahol rendszeresen nincs kémia-, fizika-, angol-, informatika…stb. óra, ott már nincs elfogadható színvonalú oktatás! Már csak gyermekmegőrzés van.”
Hogy tanárhiány van, az nem kérdés, ennek oka a munkakörülményekre és a társadalmi elismertség hiányára vezethetők vissza.
„Sokat javítana megítélésünkön, ha a döntéshozók kommunikációja sem a sztereotípiákat erősítené. Ha úgy kezelnének minket is, mint akik diplomájukat azért kapták, mert értenek ahhoz, amit csinálnak. Nem kellene például ezt újra bizonyítani valami életpályamodellnek nevezett adminisztrációs őrület keretében”
– írják és azt is hozzáteszik, hogy megfelelő bérekre is szükség van, megilleti őket a felsőfokú végzettségnek megfelelő munkabér.
„A jelenlegi infláció miatt már nem csak hónap végén vannak anyagi gondjaink. Remélem, hogy azt tényleg senki nem hiszi, hogy „véget nem érő szabadságainkat” luxusutazásokkal töltjük. Pedagógus házaspároknak saját gyerekeikkel szemben van lelkiismeret-furdalása, mert náluk a nyaralás rokonlátogatásokban merül ki. Hogyan fordulhat az elő, hogy egy kezdő tanár fizetése nem éri el a garantált bérminimumot, ki kell azt arra egészíteni?”
– írják többek között.
„Azonnali együttgondolkodást szeretnénk az oktatásról, és megoldásokat, melyek már most is irdatlan nagy késésben vannak. SEGÍTSÉG! Minden gondolkodó, jószándékú honfitársunktól ezt várjuk! Mert a helyzet drámai.
Nem kérünk viszont a megbélyegzésből, mert ki merjük mondani a véleményünket. Mert mi továbbra is TANÍTANI akarunk! Megbecsülten – mind erkölcsileg, mind anyagilag. A tanári szobákban jó hangulat csak akkor lesz újra, ha azt látjuk, értelme van a munkánknak. Arra tanítjuk gyerekeinket, amire kell, ami elvárható a harmadik évezred elején: problémamegoldásra, együttműködésre, elfogadásra, önfejlesztési igényre és képességre, szorgalomra, kitartásra, demokráciára, önkifejezésre, kritikus gondolkodásra… Mert csak így születnek nagy dolgok, melyek előrébb viszik az országot, a világot”
– zárul a Miskolcon, február 3-án kelt levél.
A levél tartalmával való egyetértést aláírással lehet kifejezni itt.
