Több kistelepülésen újra megindult a futballélet, nagyon sokan viszont azt kérdezik, hasonlót nem tervez-e a kormány a közegészségüggyel és a közoktatással, ami szintén a halálán van B-A-Z megyében.
Bár sokak szerint halott ügy ez már, mert az igazán kis lélekszámú “jelentkező” településeknél hiányzik a megfelelő számú fiatal lakosság. Anélkül pedig nehéz lesz feltámasztani a focit is.
Magyarországon az ezredforduló óta eltűnt a felnőtt férfi nagypályás bajnokságokban szereplő csapatok negyede. Az elsősorban a megyei bajnokságokban szereplő együtteseket érintő jelenség okaival, a vidék demográfiai változásainak hatásaival, a modern kor kihívásaival, a falusi futball szerepének átalakulásával sokat foglalkozott a Nemzeti Sport a Hátsó füves riportjaiban, elemzéseiben. Az elmúlt években a Magyar Labdarúgó-szövetség is igyekszik tudatosan gyűjteni, rögzíteni a tapasztalatokat, és ahol lehet, a kialakult helyzethez szabott megoldásokat találni, amilyen például a „csapatmaradványokat” vagy „csonka csapatokat” és a baráti futballtársaságokat célzó, az utánpótlás-korosztálynak is ösztönzést adó kispályás KALAP-program (Kistelepülések Alternatív Labdarúgó Programja).
Szembe kellett nézni a rideg valósággal akkor is, amikor a sátoraljaújhelyi Harmadik félidő bisztró beszélgetéssorozat egyik 2021. decemberi alkalmán előkerült a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei III. osztály Zemplén csoportjának 2006–2007-es tabellája a következő szereplőkkel: Ricse, Györgytarló, Füzér, Vámosújfalu, Kenézlő, Mikóháza, Hercegkút, Nagyrozvágy, Makkoshotyka, Sárazsadány, Hollóháza, Kovácsvágás, Vajdácska, Bodrogolaszi.
Mellbevágó volt látni az Atlantiszként elsüllyedt zempléni régió maradéktalanul odaveszett szereplőit, rögzíteni a tényt, hogy a tizennégy csapatból mind a tizennégy megszűnt (a megfigyelés ihlette Ringer István múzeumigazgató Rekviem egy bajnokságért című, lapunkban közölt szubjektív írásait). Ha itt véget ért volna a gyászos történet, cikkünk témája sem lenne releváns, az érintett vidék kapcsán csak a nagypályás futballélet kimúlásáról írhatnánk.
Azonban elindult egy kísérlet arra, hogy kimozduljon dermedt, tetszhalott állapotából a falusi futball, újraélhető legyen a meccsekhez kapcsolódó közösségi élmény, kerüljenek napvilágra a kistelepülések labdarúgómúltjának emlékei, egyúttal megmutatkozhassanak a helyszín kulturális, néprajzi sajátosságai. Megalakult a Hátsó füves-kiállítás falai között a Zempléni Főnix nevű missziós csapat, és 2022 tavaszán elindult, hogy a környék elhagyott pályáin meccset játsszon sok-sok éve megszűnt csapatokkal. A Hátsó füves futballmentő túra a zempléni és bodrogközi terepen immár tizennyolc állomást érintett, a mozgalom amatőr, tiszta szándékaihoz pedig jó szívvel csatlakozott védnökként Egervári Sándor és Pisont István, valamint résztvevőként – ábécésorrendben – Csank János, Csábi József, Gellei Imre, Gera Zoltán, Erős Károly, Farkas Simon, Kondás Elemér, Mészöly Géza, Mracskó Mihály, Nagy Gábor, Petry Zsolt, Salamon József, Sándor György, Sisa Tibor, Telek András, Temesvári Miklós, Veréb György, Vitelki Zoltán, Wukovics László. Valamennyien fizetség nélkül, az ügy melletti személyes elköteleződésből, ahogyan az egész eddigi programsorozat egyéni áldozatból, önkéntes felajánlásokból, a társadalmi, közösségi ügyek iránt érzékeny segítők támogatásából futhatott.
A kérdést, hogy megfordítható-e a kistelepülések labdarúgásának leépülési folyamata, nehéz pozitívan megválaszolni. Az viszont a tapasztalatok alapján már biztosan elmondható, hogy az építő szándék, az összefogás, a közösségi akarat kicsiben csodákra képes. Érdemes megnézni egyenként a cikkben említett, eltűnt zempléni harmadosztály csapatait!
Bodrogolaszi, Györgytarló, Hercegkút, Hollóháza, Makkoshotyka, Mikóháza, Nagyrozvágy és Ricse csapata újraszerveződött, elindul a nagypályás Hátsó füves-kupában. Kenézlő újjáalakult, benevezett a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei harmadosztályba, Vajdácska szintén talpra állt, edzőmeccsekkel készül a visszatérésre az MLSZ-bajnokságba. Füzér újraverbuvált csapata részt vett a Hátsó füves futballmentő túrán, Sárazsadányról, Kovácsvágásról pedig jelentkeztek a régi labdarúgók, hogy kipucolnák, felújítanák az elhagyott pályát és csatlakoznának a programsorozathoz.
A hozzászólások között nem volt osztatlan a lelkesedés.
“Nézem a lakósságszámokat, egy 500 fős településen vajon matematikailag egyáltalán hány 18-35 közötti férfi él? És abból hány szeret focizni? Gondolkodjunk kicsit logikusan már!”
“Posta, iskola, orvos nincs sok ilyen faluban… majd biztos a foci miatt aggodnak…”
Mi magyarok nem tudjuk értékelni a jó dolgokat, na. Bár ettől még nehéz nem egyetérteni azzal, hogy ennél vannak sokkal súlyosabb problémák az országban, kiemelten Borsod megyében is.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
