Kevés hasonló korú pár élhet ma Magyarországon, mint a 100 éves Böbi néni és a 101 éves Béla bácsi. A siófoki idősek fiatalabb tagja nyáron lépte át a 100 éves kort, ennek alkalmából Bardócziné dr. Molnár Anita alpolgármester köszöntötte őt fel.
Böbi néni, azaz Szepesvári Béláné néhány éve még maga főzött az egész családra, az se volt rég, amikor férje is, ő is biciklire pattanva kerekezték be Siófok aranyparti részét. Férje, Béla bácsi ma már állandó gondozásra szorul kerekesszékben, Böbi néni el tudja látni magát, szellemileg is fitt, de nagyon rosszul lát – ennek ellenére, hogy „karbantartsa” az agyát, naponta keresztrejtvényt fejt és tévét is néz, leginkább ismeretterjesztő természetfilmeket – írta a Siófoki Hírek.
„Pestiek vagyunk, de a hatvanas évek óta amíg csak jó idő van, tavasztól őszig Siófokon lakunk, az egész család, nagyon összetartóak, ápolják-gondozzák a férjemet és nekem is bevásárolnak, főznek rám – mondja az ünnepelt. Béla bácsi, azaz a frontot megjárt vitéz Szepesvári Béla nyugalmazott alezredes ma már egész éven át a helyi Gondozási Központ lakója (csak a járványhelyzet idejére vették ki onnan), lánya, vagy télen-nyáron siófokivá lett unokája naponta bejár hozzá.
„Hivatásos tiszt volt, főhadnagy, amikor véget ért a háború – mondja férjéről Böbi néni. – Akkor azonban szomorú idők jöttek. Lefokozták, katona sem lehetett, nemkívánatos elemként nem volt könnyű munkát találnia, bármit el kellett vállalnia. Szegényesen éltünk, leggyakrabban kelkáposzta, meg Hitler-szalonna került az asztalra. Én pénzügyi adminisztrátor voltam, de elhelyezkedni én is csak úgy tudtam, hogy papíron segédmunkás voltam, ennek megfelelő fizetésért, de valójában adminisztrátorkodtam. Féltünk a kitelepítéstől, de aztán a Kádár-időkben már jobb lett, igaz, Bélát csak az új rendszer rehabilitálta: 1990 után kapta vissza rangját, sőt, őrnaggyá, majd miután háborús naplójából könyvet írt, alezredessé léptették elő. Az Antall-korszak már nyugodt éveket hozott. De az máig nem hagy nyugodni, hogy tisztek, katonák az életüket kockáztatták a fronton a hazáért, aztán még ezért meg is büntették őket – hát milyen világ volt az?”
