A probléma talán nem is a véleménykülönbséggel van elsősorban, hanem ez időnként igen közönyös, sokszor odamondogatós megnyilvánulásokhoz vezet. Valóban nagy hibát követett el a soksávos úton elütött, szerencsétlen áldozat, de ez elég is ahhoz, hogy ilyen stílusban húzzuk rá a vizes lepedőt?
Először ismerjük meg K.E., az egyik szemtanú leírását a balesetről. Figyelem, a téma sokakat érzékenyen érinthet.
“Ma reggel 05 óra körül a MOL benzinkútnál voltam, a piac felé akartam menni, mikor láttam, hogy ketten futnak át az úttesten a túloldalra. Egy csattanást hallottam és egy ember zuhant háttal a földre. Egy szürke mikrobusz fékezett hirtelen és kiszállt a sofőr, úgy kiabáltam rá, hogy hívja a 112-es segélyhívót. Szörnyű látvány volt sajnos.
A benzinkútnál lévő rendőrök percek alatt ott voltak hogy biztosítsák a helyszínt. A mentők is megérkeztek. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a forgalmas Búza tér melletti útszakaszhoz. Sajnos nem lehetett segíteni a baleset áldozatán. Mindenki, ha teheti, vezessen óvatosan és ha gyalog van, a zebrát is használja, még ha siet, akkor is. /A Fotó baleset után pár perccel később készült/”
A Borsod24 cikkénél olvasható hozzászólásoknál egyértelműen két táborra oszlottak az olvasók. Az egyik tábor teljes egészében a szerencsétlen áldozatot tette felelőssé, időnként nem igazán minősíthető stílusban.
“Szörnyűek az úttesten átrohangáló gyalogosok! Katasztrófa ami ott megy.”
“Legalább működik a természetes szelekció…”
“Autók közé rohanni, amelyek nem állnak, hanem haladnak az úton, és kb. 12 mp-nyire van a gyalogosátkelőhely onnan… Ez mivel sajnálatosabb, mint egy szikláról lezuhanni egy “még jobb selfie” miatt???!!”
“Találkozott két figyelmetlen ember, a gyengébb veszített, nagyon sajnálatos eset, részvétem a családnak!! “
“Ez nem a közvilágítás hiánya, inkább az ész hiánya.”
A másik tábor nagyobb empátiát mutatott, bár természetesen a hiba az hiba, főleg, ha egy emberélet múlik rajta.
“Szörnyű, milyen ostobák vagytok, gondoljatok már a családok helyzetébe. Kapsz egy telefont, hogy nem jön haza soha többet, ti meg itt bíráskodtok, szégyen, amilyen emberek vagytok. Őszinte részvétem a családnak!
A sofőrnek erőt a lelki feldolgozáshoz!”
“Aki most pálcát tör az áldozat felett, kérdem én, egyikőjük se csinált még ilyet? Dehogynem, én is. Neki nem volt szerencséje.”
“Én már semmit nem értek. 100 m-re ott a zebra, de mi a manóért kell életünk árán is rohanni? Végtelenül sajnálom a hozzátartozókat… de végtelenül sajnálom az autóvezetőt is. Részvétem mind a két családnak!”
“Nagyon sajnálom! Bárki hozhat rossz döntést.”
Mi hogy érezzük, jogosak az éles kritikák, vagy egy elhunytról ilyen módon egyszerűen nem beszélhetünk?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
