A fogolyközpont az ország és talán a világ legnagyobb börtöne – több mint 220 hektáron terül el, kétszer akkora, mint például Vatikánváros. A bejáratnál egy „kansouszuo” feliratú tábla jelzi, hogy „előzetes fogva tartó központról” van szó.
Kínai illetékesek nem voltak hajlandók megmondani, hány foglyot tartanak itt, mert „változó a számuk”. Az AP becslése szerint a központ körülbelül tízezer ember befogadására képes – és műholdképek tanúsága szerint többre is, ha összezsúfolják őket. Míg korábban a BBC és a Reuters tudósított a centrum kerítésén kívülről, az AP volt az első nyugati médiaszervezet, amelyet beengedtek.
A telephelyet látva feltételezhető, hogy Kína már most hatalmas számú ujgurt és más, jobbára muszlim vallású kisebbségit tart fogva, vagy áll szándékában fogva tartani. A műholdas felvételek szerint 2019 óta csaknem másfél kilométer hosszan elnyúló új épületeket adtak hozzá a dabancsengi fogolytelephez.
Kína a „terror elleni háborúval” magyarázza, hogy miért zárt be az elmúlt négy évben több mint egymillió, kisebbséghez tartozó lakost. Peking a hszincsiangi származású kisszámú szélsőséges ujgurra utal, akik késeléseket és robbantásokat hajtottak végre.
A legellentmondásosabb az, hogy a kínai táborokat szemérmesen „szakképzőközpontoknak” nevezik, miközben volt rabok szögesdróttal és fegyveres őrökkel körülvett brutális internálótáborokként írják le őket.
Kína először még a létezésüket is tagadta, aztán a heves bírálatok nyomán 2019-ben azt közölte, hogy az összes ott lakó „lediplomázott”. Az AP látogatása, a műholdas képek, a szakértőkkel és volt rabokkal folytatott interjúk viszont azt sugallják, hogy bár sok „szakképzőközpontot” valóban bezártak, új létesítményeket is építettek. Köztük van a 85 hektáros, a 3. számú dabancsengi telephez közeli létesítmény, amelyet műholdas felvételek szerint 2019-ben építettek.
A változások arra utalnak, hogy a hatóságok a bírósági ítélet nélkül fogvatartottak „képzési központjai” után állandó börtönrendszert és előzetes fogva tartási központokat hoznak létre, amire lehetőséget adnak a törvények. Bár egyes ujgurokat szabadon engedtek, másokat egyszerűen átvittek a börtönhálózatba.
Kutatók szerint sok egyszerű embert gyakran olyan dolgokért vetettek fogságba, hogy külföldön jártak, vagy vallási szertartásokon vettek részt. Darren Byler, a Coloradói Egyetem antropológusa, aki az ujgurokat tanulmányozza, elmondta: sok rab „semmilyen mérce szerint sem követett el valódi bűncselekményt”, és hogy az igazságos elbánást elhagyva, „koncepciós pereket” folytatnak le ellenük.
„A rendőrállamtól a tömeges fogolyállam felé haladunk. Több százezer ember tűnt el a lakosságból, kriminalizálják a normális viselkedést”
– mondta Byler.
A dabancsengi központ egyik tanára „a pokolnál is rosszabb helynek” nevezte a központot egy másik táborban dolgozó kollégája, Kelbinur Szedik szerint. A tanár azt mondta, hogy az órák alatt hallotta, ahogy a vasszékekre kötözött embereket elektromos sokkolókkal kínozták.
A Hszincsiang más részein lévő fogolytáborokban uralkodó körülményekről szóló beszámolók igen eltérőek: egyesek elnyomó, de fizikai bántalmazástól mentes körülményekről számolnak be, míg mások azt állítják, hogy megkínozták őket. Az ilyen beszámolókat nehéz függetlenül ellenőrizni, és a hszincsiangi hatóságok tagadják a bántalmazásról szóló állításokat.
A kínai tisztviselők azt is tagadják, hogy hamis vádak alapján tartanának fogva ujgurokat. A 3. számú központtól induló út mellett magas falakat és őrtornyokat látni ugyanazon a helyen, ahol a műholdfelvételek szerint új fogolyközpont épült. Amikor erről kérdezték az illetékeseket, úgy tettek, mintha fogalmuk se lenne róla.
A teljes cikket elolvashatják a szabadeuropa.hu weboldalon.
