A szeretet nem árt – A miskolci krízisambulancia mindennapjai

Megosztás

Ítéletet mondani valakiről nagyon könnyű. Segíteni a kapcsolati erőszak miatt bajbajutott emberen azonban korántsem ennyire egyszerű. Ezért létfontosságú, hogy legyenek olyan szervezetek, akik képesek elérni a társadalmi összefogást, megteremteni az áldozattá váló bántalmazott számára a kimenekülés lehetőségét és segíteni tudják a talpra állás folyamatát. Miskolcon biztos kapaszkodót jelent az Ökumenikus Segélyszervezet Regionális Krízisambulanciája.

Hozzájuk fordulhatnak az érintettek annak érdekében, hogy segítséget kapjanak az élethelyzetük megváltoztatásához. Sándor-Lenkei Aidát, a Segélyszervezet miskolci szakmai vezetőjét arról kérdeztük, hogy milyen formában kaphatnak támogatást tőlük a kapcsolati erőszak felnőtt és gyermek érintettjei.

A bántalmazó kapcsolatban élőknek milyen esélye van arra, hogy ki tudjanak törni a mindennapos veszélyhelyzetből?

Miskolcon 2018-ban kezdtük meg a munkát. Azóta évről évre azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan növekszik azoknak a bántalmazott családtagoknak a száma, akik eljutnak hozzánk. Mi minden olyan szervezettel kapcsolatban vagyunk, akik valamilyen módon belekerülhetnek a bántalmazottat segítő folyamatba. Amellett, hogy együttműködünk hivatalos szervezetekkel, számos országos figyelemfelhívó kampányt szervezünk, érzékenyítő programokat, workshopokat, tréningeket is tartunk az ott dolgozó munkatársaknak. A rendőrséggel, a szociális ellátórendszerrel, a gyermekvédelemmel és oktatási intézményekkel is kapcsolatban vagyunk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a legszélesebb körben ismerjék meg a tevékenységünket. Erre azért van szükség, hogy minél több veszélyeztetett helyzetben élő tudjon a segítségkérés lehetőségéről, azaz, hogy van kiút a bántalmazó kapcsolatból.

Milyen módon érik el a bántalmazó kapcsolatban élőket?

Általában ők keresnek meg bennünket, amikor eljutnak odáig, hogy már mindenképpen változtatni akarnak az életükön.

A legtöbb esetben a bántalmazótól való félelem és a szégyenérzet az, ami nyomatékosan visszatart egy áldozatot, hogy segítséget kérjen. Mert szorong attól, mit szól a környezete, ha kiderül, milyen élethelyzetbe került.

Ehhez gyakran társul anyagi függő helyzet is, ami tovább nehezíti a kilépés esélyét. Olyan is előfordul, hogy nem maga a bántalmazott fordul hozzánk, hanem az életére rálátó családtag, rokon, barát, ismerős kér tőlünk tanácsot, hogyan tud segíteni a nehéz élethelyzetben lévőnek. Így kerül a látókörünkbe a veszélyeztetett személy.

A társadalmi összefogásra való hajlandóság, valamint a Krízisambulancia munkájának támogatottságából lehet-e következtetni arra, milyen jelenleg a közfelfogás a családon belüli  bántalmazással kapcsolatban?

Egyre többet beszélünk a témáról. Nem csak a korábban megszokott formákban igyekszünk felhívni a figyelmet a problémára. Többek között a Facebook, az Instagram, a közösségi oldalak felületén népszerű influenszerek, valamint ismert művészek, sportolók vállalják, hogy megnyilvánulnak a kapcsolati erőszak témájában. Nagyon fontosnak érezzük, hogy a sok követőt elérő, véleményformáló emberek az ügy mellé álljanak, hiszen rajtuk keresztül nagyobb eséllyel tudjuk eljuttatni az információkat a társadalom legkülönbözőbb rétegeihez.  Magukat a bántalmazottakat is könnyebben tudjuk ezeken a csatornákon keresztül bátorítani arra, hogy keressenek fel bennünket, forduljanak hozzánk segítségért. A munkánk országos kampányokon keresztüli bemutatása mellett az operatív együttműködések is elengedhetetlenek a sikerhez. Szerencsére vannak már cégek, akik felismerték a támogatás jelentőségét. A Vodafone és az Avon is felkarolta a tevékenységünket. Ez azért örömteli, mert mindkét cég sok emberrel kerül kapcsolatba, így növekszik annak az esélye, hogy a bántalmazott családtag is hall rólunk. A társadalom érzékenyítése azért is jelentős tényező, mert a kapcsolati erőszakról bár sokan tudnak, mégis kevesen találkoznak közvetlenül és nyilvánvaló formában ezzel a problémával.

Ennek köszönhetően gyorsan születik meg erőteljes vélemény, akár „ítélet” a bántalmazottról. Az egyéni háttér ismerete nélkül azonban egyáltalán nem könnyű reálisan látni, milyen tényezők akadályozzák az áldozatot abban, hogy ki tudjon lépni a bántalmazó kapcsolatból.

Nagyon gyakori, hogy az erőszak egy vagy több gyermeket nevelő szülővel történik és így maguk a gyerekek is érintetté, illetve akár a bántalmazások áldozataivá is válhatnak. Ezek rendkívül nehéz élethelyzetek, és ha nem kapnak külső segítséget, akkor bizony kétséges, hogy el tudnak-e jönni a bántalmazó pár  mellől. És meg kell említeni azt is, hogy nem csak nők, hanem ha kisebb arányban is, de férfiak is lehetnek a kapcsolati erőszak áldozatai.

Mi kell ahhoz, hogy sikeresen új életet tudjon kezdeni a bántalmazott, ha el tud költözni?

A legfontosabb szempont a biztonság kialakítása. Vannak például menedékházak, ahol biztonságba helyezhetőek az érintettek. Az is fontos, hogy egy több hónapig tartó együttműködésben folyamatosan fel tudjuk készíteni őket a változtatásra. A lelki támogatás mellett arra is figyelmet kell fordítani, hogy pontos tervet dolgozzunk ki együtt az új lakhatás megteremtésére. Ott könnyebb a helyzet, ahol van család, rokoni, vagy ismeretségi kör, akihez legalább átmenetileg oda tud költözni a bántalmazott. Azt is meg kell tervezni, hogy az önálló létet biztosító megélhetés miképpen oldható meg. Új munkahelyet kell találni, és még nehezebb a helyzet, ha a bántalmazott korábban nem dolgozott. Az sem ritka, hogy nincs önálló bankszámlája, tehát teljesen kiszolgáltatott az áldozat. Ilyenkor nehezebb meggyőzni arról, hogy sikeresen megoldható az új életkezdés.

Mindenesetre a legfontosabb tényező az, hogy az érintettnek magának kell akarni a változást, és merni megtenni az első lépést, hogy segíteni tudjunk. Az eddigi tapasztalatok szerint a hozzánk fordulók több mint 60 %-a járt sikerrel és tudott tartós élethelyzet javulást elérni.

Az intenzív kríziskezelés az első két hónap, utána körülbelül 4 hónap segítő, támogató együttműködés következik. Bár minden eset más, többnyire egy ilyen féléves közös munka során már meg tud erősödni az áldozat annyira, hogy tartós változást tudjon elérni. Ezt követően a kapcsolattartás velünk akkor történik, ha az érintettnek aktuálisan szüksége van ránk, mert egy újabb élethelyzetbe került.

Ahol gyerekek is áldozattá válnak a családon belüli erőszakban, ott nem elegendő csak a külön lakást megoldani. A szülővel való kapcsolattartást biztosítani kell, amennyiben nincs hatályos távoltartó végzés érvényben. Erre hogyan tudják felkészíteni az anyát, hiszen maga a félelem a legnagyobb visszatartó erő a bántalmazó kapcsolatból való kilépésben?

Azt meg kell érteni az áldozatnak is, hogy a kapcsolattartást biztosítani kell. Abban igyekszünk segíteni, hogy milyen formában képes olyan erős maradni mentálisan, hogy csak a gyerekkel kapcsolatos kérdések kerüljenek szóba a szülők között, illetve ne engedjék megfélemlíteni magukat. Persze a biztonság kérdése itt is elsődleges, hogy maga a bántalmazás ne ismétlődhessen meg.

Van-e arra valamilyen rálátásuk, hogy a covid járvány bezártsággal járó időszaka és az eközben megélt frusztrációk, valamint a gazdasági válság, munkanélküliek számának emelkedése növelte-e a kapcsolati erőszak eseteinek számát? Illetve megfigyelhető-e a szociális helyzettel való összefüggés?

Azt kell mondjam, hogy minden társadalmi rétegben előfordul családon belüli bántalmazás. A magasabban kvalifikált, jobb anyagi helyzetben élőknél éppen úgy megtörténik, mint a hátrányos helyzetű családoknál. A legfőbb különbség az, hogy a jobb anyagi helyzetben élő bántalmazott talán könnyebben talál a környezetében támogató családtagot, ismerőst. Illetve könnyebben meg tudja oldani a külön költözés után a létfenntartást. Ami meglepő adat, hogy ma már a hozzánk fordulók mintegy 70 százaléka felsőfokú, diplomával rendelkező, felső középosztálybeli. És ahogy telik az idő a covid járvány után, most már megállapíthatjuk azt is, hogy igen, a kényszerű bezártság és az összezártság okozta stressz valóban növelte az esetszámot. A korlátozások megszűnésével ugrásszerűen megnövekedett a hozzánk fordulók száma. Ennek elsősorban az az oka, hogy a korlátozások idején kevésbé volt lehetősége az áldozatnak, hogy keressen bennünket, hiszen szinte minden idejüket együtt kellett tölteniük a bántalmazóval. Ennek köszönhetően pedig a környezet sem látott rá az élethelyzetre olyan mértékben, mint amikor a veszélyeztetett családtag a külvilággal is folyamatosan kapcsolatba kerül.

Hány munkatárssal dolgozik a Krízisközpont?

Két szociális szakember, egy szakmai asszisztens és én vezetőként állandó munkatársként, egy jogász és egy pszichológus pedig előre egyeztetett időpontokban, megbízással dolgozik a hozzánk fordulókkal. Akár anonim módon is könnyen kapcsolatba lehet velünk lépni telefonon a 06-30-309-1552-es számon, vagy a weboldalunkon, ahol nagyon sok információt találnak meg az érdeklődők, csakúgy mint a közösségi oldalainkon.

Szerző: Csaba Beatrix

Fotók: segelyszervezet.hu

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kapcsolódó cikkek