Föld – hányan és hányféleképpen próbálták már megfogalmazni ennek a különben egyszerű, négybetűs szónak a jelentését. Föld – az édes anyaföld, az életet adó, a kalászt érlelő. Föld, az élőhely, a lakhely és nyughely, az elbocsátó és kitaszító. Föld, a visszaváró és megnyugvást adó. A Föld, melyre, mint föl-föl dobott kő, mindig visszavágyunk, amelytől az emberiség története óta mindig elvágyódott.
A FÖLD, ez a csupa nagybetűs kőhalom, mely négy és félmilliárd éve csak kering és kering a Nap körül, gyűjti sugarait, melegíti felszínét és virágot nyit egy tarka szárnyú pillangónak. Mert hiába hiszünk, egyáltalán nem tudhatjuk, hogy mi vagyunk az egyetlenek.
Ugyan miért lenne az, hogy egy ilyen kis „vacak galaxisnak” egy kicsi csücskében, egy átlagocska kis csillagocska körül keringő parányi bolygón nyüzsög az Élet? És nem ismerünk, vagy lehet, hogy nem is akarunk ismerni a sok százmilliárd csillag közül egyet sem, amelyikben civilizáció lenne.
Az élet első jelei 3 és félmilliárd évvel ezelőtt jelentek meg itt. Hogy honnan jöttünk és hová tartunk, máig kérdés, s valószínű az is marad. Az élet egyik furcsa paradoxona.
A tudomány utolsó megoldatlan kérdése – apró részletek mellett – saját magunk vagyunk. Az élet kritikus ponthoz érkezett. Kiszabadult a szellem a palackból és elpusztítja az élővilágot, elpusztítja önmagát.
A földön élő fajok felét mégcsak nem is ismerjük, de máris évente 50 ezer fajt pusztít ki az ember – a Homo Sapiens – áldásos tevékenységével.
Mintegy 6,5 millió szárazföldi faj él a Földön, amelyeknek még a 86%-a felfedezésre vár. Ezeknek zöme pedig kétségkívül erdőségek lakója. Kivágjuk az esőerdőket, beszennyezzük levegőnket és tonna számra eresztjük az olajat vizeinkbe.
Mára már kipusztult 13 millió hektár őserdő, amely percenként 36 futballpálya méretének felel meg, és 10 millió négyzetkilométerre nőtt az ózonjuk nagysága. Az első atomrobbantás óta túl vagyunk a kétezrediken, és közben 50 millió tonna atomhulladékkal bombáztuk légterünket.
Bolygónk 70%-át borítja víz, amelynek csupán 2,5%-a édesvíz. Ennyi folyadékot kell megosztanunk 8 milliárd társunkkal, hiszen a nagyobb részt alkotó sós tengervíz fogyasztásra alkalmatlan. Egy átlagon napon körülbelül 110 liter vizet fogyasztunk el, A pazarlás mellett napjainkban a világon több mint 1,5 milliárd ember nem jut tiszta, iható vízhez és több mint 1 milliárd embernek 6 liternél kevesebb víz áll rendelkezésére a napi szükségleteihez.
És a Föld mégiscsak forog tovább. Ez az 500 millió négyzetkilométernyi víz és kőtömeg továbbra is egyetlen feladatát teljesíti. Életet ad nekünk, akik mostohán bánunk vele. Pedig a Földet csak kölcsön kaptuk apáinktól, hogy fiainknak továbbadhassuk.
Vigyázzunk hát rá!
Április 22-e, a Föld napja. Egy nap, amely nem több, mint a ma már szinte az év valamennyi napjára eső egy-egy emléknap. De talán mégis több, mert önmagunkról szól.
A fát rajongásig szerető finnek szerint: „Ha már kivágtad az összes fát – nem lesz hová visszamásznod !” Hagyjunk hát helyet magunknak holnap is, ezen a Naptól számított harmadik bolygón, melynek neve egyszerűen Föld!
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
