November 25-e a nők elleni erőszak megszűntetésének világnapja, amelynek célja a globális párbeszéd elősegítése és a figyelemfelhívás: a leggyakrabban családon, vagy párkapcsolaton belül megjelenő esetek során még mindig nagyon sok esetben az a jellemző, hogy az áldozatok nem mernek segítséget kérni. A világnap által reflektorfénybe kerülő téma ezen is szeretne segíteni.
Gondolta volna, hogy minden ötödik nőt ért már fizikai bántalmazás az aktuális partnere részéről az élete során? Megdöbbentő adat, ráadásul jellemző, hogy az erőszak a „színfalak mögött”, azaz otthon történik, és még a munkatársak, vagy közeli barátok sem sejtik, hogy baj van.
Épp ezért az áldozatnak többszörösen nehezebb a dolga, pláne akkor, ha gyermek is van a családban, hogy kilépjen a bántalmazó közegből.
„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, […] a házasságon belüli nemi erőszakot […]” (Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993.)
Nem véletlen a dátum, hogy a mai napon, azaz november 25-én hívják fel minden évben a figyelmet a nők elleni erőszakra. Rafael Leónidas Trujillo dominikai diktátor parancsára 1960. november 2-én verték agyon Minerva, Patria és Teresa Mirabalt, három fiatal testvért, akik bűne az volt, hogy feminista aktivisták voltak, a rendszer ellenségei.
Az egyik meggyilkolt testvér lánya, Minou Tavárez Mirabal politikus lett, ő így nyilatkozott: „Egy társadalmat nem nevezhetünk demokratikusnak, ha eltűri, hogy a nőket bántalmazzák és meggyilkolják. Ráadásul pont azokban a közegekben, ahol a legvédettebbnek kellene lenniük: az otthonukban, a közvetlen családi vagy ismerősi körükben.”
Tény, hogy leírva rendkívül egyszerűnek tűnik a cselekvés, de ez csak a látszat. Amennyire közhelyes, annyira igaz, hogy a segítségkérés az első és legfontosabb, amit tenni lehet.
Érdemes és megbízható barátokat, vagy családtagokat beavatni, akik támogatni tudják az érintetett a krízisben. Emellett rengeteg olyan civil szervezet és egyesület működik, amelyek segítenek az erőszak áldozatainak, például női menedékhelyeket biztosítanak, vagy összekötik a bántalmazott nőket a jogi tanácsadás szakembereivel.
Minden helyzet egyedi, az viszont biztos, hogy az erőszaknak való kitettség a fizikai fájdalom mellett súlyos mentális hatásokkal járhat. Miután biztonságos környezetbe került az áldozat, érdemes felkeresni olyan pszichológust, vagy terapeutát, aki tapasztalt az ilyen helyzetek kezelésében.
A rendőrség is kiemeli a diskurzus fontosságát. Nagy hangsúlyt fektetnek az állomány folyamatos képzésére és oktatására a témával kapcsolatban, de felhívják a figyelmet, hogy csak akkor tudnak segíteni, ha a jogellenes cselekmény a tudomásukra jut.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kép: vilagnap.com, Time
