Hitelesség, avagy a memória ciklushatárai – Szarka Dénes írása

Megosztás

Miskolc politikai porondján a napokban mintha minden csak a város egykori hitelfelvételéről és annak mostani visszafizetéséről szólna. Egy közelmúltbéli interjúban a Fidesz miskolci frakcióvezetője például így fogalmaz: „szeretném rögzíteni: ezt a hitel Káli Sándor és baloldali csapata vette fel. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a jelenlegi városvezetés és polgármester úr valahogy rendre elfelejtik ezt megemlíteni”.

A helyzet pedig az, hogy mindkét állítás – már-már meglepően – nagy valóságtartalommal bír, a hitelfelvétel ugyanis valóban 2010 előtt történt meg, a Tanú Virág elvtársával szólva „erről kár volna vitát nyitni”, azonban az, hogy a jelenlegi városvezetés ezt miért nem meri megemlíteni, talán némi további gondolkodást is megér.

Az ugyanis már minimum megkérdőjelezhető gondolata a fent citált interjúnak, hogy „a Velünk a Város frakció tagjainak legalább a fele pontosan tudja ezt, hiszen amikor a hitel felvétele megtörtént, akkor is ők irányították ezt a várost”. Itt már erős csúsztatás érhető tetten, tudni ugyanis még csak tudhatja ugyan akárki, hogy mi történt, a jelenlegi közgyűlés többségét adó frakcióból viszont az akkori szűk városvezetésnek senki nem volt tagja, önkormányzati képviselők is csak négyen, az akkor még negyvenöt fős testületben. A mostani városvezetés tagjairól is elmondható ugyanakkor, hogy a helyi politika közelében sem voltak ebben az időszakban. Más pártok, más összetétel, más városvezetés és más program volt.

Az, hogy az akkor felvett hitel jó ötlet volt-e, természetesen érvényes vita tárgya lehet. Hogy mennyire lehetett sejteni a devizahitellel járó veszélyeket 2005-2006-ban, azt én meg sem kísérlem megítélni, de tény, hogy a felhasználás céljait illetően is lehetne vitázni. A főutca felújítását most az ellenzék haszontalannak bélyegzi, de akkoriban általánosan pozitív volt a fogadtatása, míg az ipari parkok fejlesztésével, mint céllal kapcsolatban azt gondolom, utólag is kevés az ellenvetés.

Azonban ezeknek a kérdéseknek a kinyitása helyett a városvezetés most csak a 2010 utáni történésekre, a konszolidáció lehetőségének, a hitel forintra történő átváltásának, vagy visszafizetésének elmulasztására koncentrál. Ezzel szintén nagyon is érvényes kérdéseket feszeget, ám a vita itt sem szökken igazán szárba.

Helyette úgy tűnik, mintha két váltógazdálkodó városvezetés féligazságainak ütköztetése zajlana, ami maga a helyzet félrekommunikálása – egyik oldalról szándékosan, másik oldalról viszont „gondatlanul”.

A miskolci ellenzék szándékossága világos és érthető is, hiszen az ő narratívájuk egyértelműen az, hogy a 2010 előtti világ visszatért (GYURCSÁNY). Ők tulajdonképpen menthető okból, érthetően siklanak el afölött, hogy valójában nem visszatérés, hanem egy újabb váltás történt 2019-ben. A jelenlegi városvezetés helyzetében azonban nem tartom átgondoltnak és célravezetőnek, ebbe a lövészárokba beugrani azzal, hogy a hitelfelvételről az igazság nem minden részletét kibontva kommunikál. Ha ugyanis a pénzmozgások 2010 előtti részét még csak meg sem említik, azzal gyakorlatilag elfogadják a Fidesz által felkínált játékszabályokat, vagyis a váltógazdálkodás narratíváját, ami maga a szekértábor-logika alapja.

Összefoglalva tehát nem állítom, hogy a 2010 előtti városvezetésnek szégyellnivalója lenne a hitelfelvétel miatt, de azt igen, hogy a mostani városvezetésnek biztosan nincs. Még az is lehet, hogy a 2010 utáni városvezetésnek sincs ezzel kapcsolatban szégyellnivalója, de a mostaninak egészen biztosan nincs. Nincs a 2010 előtti és a 2010-2019 közötti hibákért sem, a 2019 utániakért viszont még lehet. Ezért éppen ebben a helyzetben, ennek az ügynek a kapcsán talán elkezdhetjük sorba venni és tisztázni: az MSZP-SZDSZ városvezetése felvette, a FIDESZ-KDNP városvezetése nem fizette vissza, amikor kellett volna, a koalíciós városvezetés pedig most visszafizette a hitelt.

Szarka Dénes

Kapcsolódó cikkek