Amiért egy átlagember büntethető, azért egy újságíró nem… – Szabó András írása

Múlt héten került fel egy új törvényjavaslat a Parlament weboldalára, amely a rágalmazás és a becsületsértés tényállását korlátozza. Amikor először hallottam róla (Szabó Tímea felszólalásának fizetett hirdetésébe botlottam bele), már eleve meglepődtem, hogy ilyen nem létezik, de aztán megnéztem a törvényjavaslatot, és rájöttem: de, nagyonis létezik. A következőkben leírom, miért elfogadhatatlan ez a javaslat, és miért lehet azt mondani, hogy ez egy kizárólagos politikai döntés, ami mindenféle szakmaiságot nélkülöz. A javaslat alapján sem a rágalmazás minősített esete, sem a becsületsértés nem követhető el, ha azt a „közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék…

Tovább olvasom

Tribünre fel! Éljen és virágozzék a megbonthatatlan! – Gellérfy László írása

„ Itt van Május elseje, énekszó és tánc köszöntse…! ” – vajon honnan, milyen mélységekből tör elő évről évre e napon ez a dallam? „Zengjen a dalunk pajtás…” – harsogtuk már hetekkel korábban kedvenc tavaszi ünnepünk előtt az iskolai énekórákon Kadosa Pál – egyébként kiváló Bartók tanítvány – lendületes dallamát. Talán az egyetlen ünnep, amelyet nem mert elvenni a rendszerváltás utáni „ünnep-cserélő” buzgalom. Hol vagyunk már ettől a sok évvel ezelőtt leírt mondattól! Dehogynem!!!! Ezt is elvette, lett helyette NER. Sokak örömére, akiknek az emlékező tehetsége olyannyira hiányos és szelektív, mint…

Tovább olvasom

Száll egy üst a szélben – Szunyogh László írása

Ott áll az üst. Éjjel egy, kihalt az Újgyőri. Két órája, amióta itt vagyunk kint, összesen egy autó jött, gyalog egy teremtett lélek se, meg két villamospótló, rajta két sofőrrel, összesen egy utassal. Most pakolnak össze a darusok, a vasasok, a sajtó már elment. Nemrég még szállt egy tizenhét tonnás üst a szélben, szürreálisan, mint sarki fény a Bükk fölött. Salaküst. Nem kokilla, nem öntőüst. Csöpörög az eső, csillognak a lámpák a Vasgyári út tócsáiban. Mossa az eső az üstöt, ezt az irdatlan nagy jószágot, tizennégy centi vastag öntöttvas fallal,…

Tovább olvasom

A Föld köszöni, egyébként jól van! – Gellérfy László írása

Föld – hányan és hányféleképpen próbálták már megfogalmazni ennek a különben egyszerű, négybetűs szónak a jelentését. Föld – az édes anyaföld, az életet adó, a kalászt érlelő.  Föld, az élőhely, a lakhely és nyughely, az elbocsátó és kitaszító. Föld, a visszaváró és megnyugvást adó. A Föld, melyre, mint föl-föl dobott kő, mindig visszavágyunk, amelytől az emberiség története óta mindig elvágyódott. A FÖLD, ez a csupa nagybetűs kőhalom, mely négy és félmilliárd éve csak kering és kering a Nap körül, gyűjti sugarait, melegíti felszínét és virágot nyit egy tarka szárnyú pillangónak.…

Tovább olvasom

Einstand, avagy hogyan veszi el az állam Miskolc vagyonát – Farkas András írása

Amikor az erősebb jogán valakinek felháborító módon lefoglalták a tulajdonát, a múlt században einstandot kiáltottak. Ez történt a Pál utcai fiúk című regényben Nemecsek Ernővel, amikor a Pásztor fiúk elvették az üveggolyóit, de ezt éljük meg napjainkban is, amikor az állam csődbe viszi a Miskolci Vízműveket, hogy aztán rátehesse a kezét a vagyonára. Aki nem tudná: a Mivíz egy nagyon jól működő cég volt, amelyet a gazdálkodási környezet tett tönkre. A tíz évvel ezelőtti rezsicsökkentési intézkedések részeként a szolgáltatókat arra kötelezte a kormány, hogy ne emeljenek többé árakat, miközben a…

Tovább olvasom

Ha más mondja, hogy irigyli tőlünk a városunkat, én elhiszem neki! – Szunyogh László írása

Miskolcnak kell lennie Magyarország legélhetőbb városának! – mindig ezt mondom, és nem csak azért, mert jól hangzik, jó szlogen, nem csak „hivatalból”, hanem komolyan is gondolom. Mindig hozzáteszem: azért gondolom így, mert nekünk van hegyünk, vizünk, jó levegőnk, és legészakabbra vagyunk az összes nagyvárosunk közül, szóval egy távoli jövőben talán már Pécsett megsülnek majd, Debrecenben elfogy az ivóvíz… mikor mi még mindig a fák árnyékában ülve szürcsöljük a friss forrásvizet. Azért hangoztatom ezt sokat, mert sajnos azt tapasztalom, hogy bár a miskolciak mind nagyon szeretik Miskolcot, de azért rettenetesen szeretünk…

Tovább olvasom

Amíg az első pontot sem – Csendes Balázs írása

Ezen a nemzeti ünnepen forradalmaink egyikére emlékezünk, ami nagyon jól indult, csak az oroszok eltaposták: az osztrák császárságnak erre akkor már önállóan nem volt ereje, nem véletlenül lett 20 évvel később a Kiegyezés úgy, ahogy. Mellékszál, de a későbbiekre nézve érdekes és jellemző: ha belegondolunk, az oroszok az utóbbi 150 évben mindenféle magyar függetlenedési kísérletet fegyverrel akadályoztak meg. Ehhez a naphoz kötődik az a 12 pont, ami az akkor legfontosabbnak látott közéleti követeléseket fogalmazta meg. Ezek közül a legelső ez volt, hogy „Kívánjuk a sajtó szabadságát…” Úgy tűnik, hogy nem…

Tovább olvasom

Kocsonyafesztivál utáni gondolatok – Jacsó Pál írása

Véget ért hát a várva várt, mesebeli három nap (ami Miskolcon ugye két és fél), miközben rengeteg cikk, blogbejegyzés, poszt és komment született az idei Kocsonyafesztiválról. Így pár nappal a forgatag után, Vörösmarty Mihály örökbecsű szavait és klasszikus versének gondolatait segítségül hívva, lassan fel lehet tenni a kérdést: – ment-e a fesztivál által Miskolc elébb? (A Gondolatok a könyvtárban című verset egyébként mindenkinek (újra)olvasásra ajánlom.) Ha nem is csókolták meg őket, az elmúlt hétvégén sokan készítettek ölelkező fotókat, szelfiket valamelyik snájdig vagy csinos békával. De vajon mit láttak hétfőn reggel…

Tovább olvasom