Ezen a nemzeti ünnepen forradalmaink egyikére emlékezünk, ami nagyon jól indult, csak az oroszok eltaposták: az osztrák császárságnak erre akkor már önállóan nem volt ereje, nem véletlenül lett 20 évvel később a Kiegyezés úgy, ahogy. Mellékszál, de a későbbiekre nézve érdekes és jellemző: ha belegondolunk, az oroszok az utóbbi 150 évben mindenféle magyar függetlenedési kísérletet fegyverrel akadályoztak meg.
Ehhez a naphoz kötődik az a 12 pont, ami az akkor legfontosabbnak látott közéleti követeléseket fogalmazta meg. Ezek közül a legelső ez volt, hogy „Kívánjuk a sajtó szabadságát…” Úgy tűnik, hogy nem sok minden változott 175 év alatt. 1848. március 15-én is ez volt a társadalom legelső követelése, úgyhogy ennek fényében érdemes végiggondolni, hogy azóta honnan hova jutott ez az ország. Megérkeztünk oda, ahol 175 éve voltunk.
Ha a társadalom jelentős része úgy érzi, hogy a 12 pontból az első nem (vagy inkább sem) teljesült egészen a mai napig, akkor az ország társadalmi fejlődése zárójelbe tehető. Ahogy akkor, úgy most is vannak emberek, akiknek a nevét nem lehet leírni egy sajtóorgánumban, vagy akiket csak pejoratív jelzőkkel teli kontextusban lehet említeni, és vannak, akiket csak magasztalni, heroizálni lehet akkor is, ha a tevékenységük kirívóan káros a közösségre – és mindez felső utasításra történik így. Ezek alapján úgy tűnik, hogy csak a kabátok változtak ennyi idő alatt, semmi más.
Ezeket a (késő középkori) viszonyokat már akkor is meg kellett volna haladni, úgy érezte az akkori társadalom, ezért robbant ki a forradalom. Akkor ezt 175 évvel később talán kicsit már késő is – közben ugyanis a világ körülöttünk nem állt meg.
Amíg viszont az első pontot nem sikerül megvalósítani, addig a többit sem sikerülhet: a valós társadalmi párbeszédet ugyanolyan kirívóan torzítja az utóbbi 30 évben látott „sajtószabadság”, mint Horthy, Rákosi vagy a császárság idejében. A valóságról csak sejtéseink lehetnek, és beszélni is (szinte) csak titokban lehet róla, mert most is a „fortélyos félelem igazgat”.
Márpedig amíg ez így van, addig ünnepelhetjük március 15-ét, de a lényegét, az értelmét nem tudjuk megélni, megvalósítani.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
