Olvasni jó! Pontosabban szólva, attól függ mit. Jelentős bevételként vaskos bankjegykötegeket pörgetni, s közben álmodozni, hogy mi mindenre is költöm ezt a hatalmas summát – nagyon jó érzés. Lehet. Bár sokan vagyunk, akik ezt az érzést soha nem ismerjük meg.
Aztán olvasni jó, mondjuk újságot. No, nem kormány és hatalom-dicsérő talpnyalót, vagy dögunalom gyűlölködőt, hanem újságot – mondom.
Egyébként olvasni jó – mondjuk verset, regényt. Nagy vaskos komoly kötetet, sok száz oldalon át, amelyben hol rohansz, hol meg csak andalogsz a cselekmény fonalán, megéled a hősök örömét és szenvedsz bánatuktól.
Olvasni jó! Télen nagy foteled mélyén, este lámpafénynél, már az ágyban elalvás előtt Kányádi Sándor, József Attila vagy Nemes Nagy Ágnes verseit, Jézus máig szikrázó gyémántkeménységű bölcseleteit. Ady fájdalmas gyötrelmeit az életről, a vágyódó férfiak és elérhetetlen asszonyok örök magányáról. Olvasni jó Faludyt Villonról, Shakespeare édes-fájó szonettjeit a szerelemről, vagy Máray Sándor esszéit.
Olvasni jó! Belefeledkezni Illyés Gyula szépséges meséibe, Móra Ferenc mondáinak vadregényes történeteibe, Szabó Lőrinc tücsökzenéjébe.
Mert olvasni jó, de csak akkor teheted, ha van elég szabadidőd. Ha van pénzed új könyvekre, bár egyre többen fedezzük fel régi, öreg könyveinket.
Egy statisztikai felmérés szerint – bár tudom, a statisztika mindig sántít egy picit – a hazai felnőtt lakosság fele semmilyen könyvet nem vesz a kezébe évszámra.
A gimnazisták napi 13 percet olvasnak a tanuláson kívül.
Történik mindez a harmadik évezred küszöbén, a kulturális nagyhatalom Magyarországon. Ott, ahol győzelemre születtünk, azon a földön, ahol vannak, akik azt gondolják, még a hamvainktól is félni kell ellenfeleinknek!
Szóval olvasni jó, de nincs rá időnk. Könyvet olvasni gyakran nincs erőnk, nincs rá pénzünk, csak tudjuk, csak emlékezünk, csak mondogatjuk, hogy bizony olvasni jó… Lehet.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
