Dr. Kovács Lászlót 1985-ben választották meg Miskolc tanácselnökének, és 1990-ig a pozíciójában maradt. Az utolsó időszakban sokak által csak polgármesternek szólított városvezető ma is aktív szemlélője a politikának, és meg sem fordul a fejében, hogy mint szavazó, kihagyja a június 9-i önkormányzati választást. A napokban felidézte lapunknak a 35 évvel ezelőtti történéseket, és arról is beszélt a Borsod24-nek, hogy szerinte ma ki lenne a legalkalmasabb jelölt a település irányítására.
Amolyan reformkori politikai műhelyként szolgált a miskolci Koós-ház a rendszerváltás idején. A miskolci építészek dr. Kovács László akkori tanácselnöknél járták ki, hogy egy nívós, állandó klubja legyen a Városszépítő Egyesületnek. Így aztán a Dézsi János, Kelemen István és Bekes Dezső főszerkesztő vezette baráti kör, amely magába foglalta mindazokat, akik a városért tenni akartak, befogadták maguk közé Miskolc első emberét. Jellemző az akkori aktuális hangulatra, hogy Kovács Lászlót, mint tanácselnököt már csak polgármesterként szólították. Mint mondotta, számára megtisztelő, s megható volt a gesztus. Érdekes, hogy azok, akik tevőlegesen is szívükön viselték a városuk sorsát, nem pártosodtak.
A választék már akkor is a bőség zavarával küzdött, az MDF, az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ mellett a Kisgazda párt is megalakult. Már az első választásra is jellemző volt, hogy a nagy többség nem valakikre, hanem valakik ellen voksolt. Ez a jelenség máig is kísért a politikában. Visszagondolva az elmúlt három évtizedre, sokunk azért csalódott a rendszerváltásban, mert azt hitte, egy eszmei fordulat elegendő, hogy utolérjük a nyugati polgárság életszínvonalát.
– Gondolt-e arra, hogy elindul a maga által szervezett első demokratikus választáson – kérdeztük Kovács László utolsó tanácselnököt és a majdnem polgármestert.
– Tisztában voltam a politikai munkásságommal, az előéletemmel, így bármennyire is fájó volt, s még csak az ötvenes éveimben jártam, fel kellett adnom, a terveimet már nem fejezhettem be.
Emlékszem, megfordultak nálam az újonnan alakult pártok vezetői, akik elsősorban székházat, irodát igényeltek az önkormányzattól. Mindannyiuknak segítettem és megígértem, minden tőlem telhetőt megteszek a választások sikeres megszervezésére. Ehhez tartottam is magam.
Végül, mint ismeretes, a fiatalon elhunyt Csoba Tamás lett a város első, hivatalos polgármestere.
– Mik voltak azok a tervei, amelyeket félbe kellett hagynia?
– Büszke vagyok, hogy a Tulipán tömb rehabilitációját sikerült befejezni, Ennek mintájára szerettük volt a fő utcai épületek teljes tömbfelújítását is elvégezni, a belső, udvari lakásokat is rendbe hozni. Hivatali időmben állandó látogatóm volt a HungarHotels vezérigazgatója, közösen terveztük a Kossuth szálló felújítását. Regnálásom idején jött haza Szalay Lajos nemzetközi hírű grafikus, és akkoriban kezdtük tűzoltást a belvárosi gettósodás megállítására. Tény, hogy a terveink és a lehetőségeink között sosem volt meg a szinkron, és ahogyan látom, a mostani gazdasági helyzet alakulását, most sem vagyok derűlátó.
– Hogyan zajlott le az első szabad választás a megyeszékhelyen?
– Igazából a korábbi, még a hazafias népfront által kidolgozott szisztéma szerint szavaztunk. Jellemző epizód, a Szemere utca egyik szavazóhelyiségében az egyik idős hölgy elsírta magát a hosszú asztal előtt. Kérte, segítsenek neki, mert nem tud dönteni, és kétségbe esett hová tegye a voksát. De a választás nagy tétjéhez képest nem volt olyan nagy feszültség és gyilkos kampány, mint manapság. Talán azért, mert nehezen hittük el, hogy számít-e majd a szavazatunk.
– Túl a nyolcadik ikszen mennyire aktív, követi-e a várospolitikai helyzetet. S ha voksolni megy, ki lesz a választottja?
– Túlságosan is érdekel és lázban tart a helyi politika. Született miskolci vagyok, a Szent Anna környékén nőttem fel. S miután volt szerencsém belelátni egy nagyváros vezetésének a kulisszatitkaiba, tudom értékelni a mindenkori vezetés erőfeszítéseit, felelősségét.
Ötleteim is lennének, amolyan önzőek, miként támogathatnák jobban a miskolci időskorúakat. A választás meg amolyan intim, személyes ügy, mindenki hite és meggyőződése alapján szavaz.
Ami engem illet: korábban Veres Pálra ikszeltem, most dr. Barkai Lászlót választom. Döntésem több mint érzelmi alapú, jól ismertem az édesapját, aki a diósgyőri kórház jó hírű szülész-nőgyógyásza volt. A régióban több ezren vannak, akik neki köszönhetik a világrajövetelüket. Lászlót, életútját gyermekkorától követtem. Jó orvos, s az általa választott szakterületen maradandót alkotott. Igazi menedzser vénával megáldva, nagyon remélem, tehetségét mindannyiunk javára kamatoztatja majd a város élén.
