Abaújdevecser határában talált rá egy helyi lakos egy spirálisokban végződő, méretes, 12 kilós, különleges tárgyra két évtizeddel ezelőtt. A bronzkori tekercset nem hordhatta ember – ahhoz túl nehéznek számított. De akkor milyen célt szolgált és miért hevert egymagában a szántón? Kik voltak a készítői, használói? BAZ megye régészeti kincseit bemutató sorozatunk második részét olvashatják.
Igencsak meglepődhetett Varga József, amikor a szántóföld közepén nagy kiálló fémtárgyra lett figyelmes 2002 májusában. Mindenki szerencséjére nem adta le fémhulladék gyanánt, hanem kerékpárra pattant és bevitte a forrói Abaúj Múzeumba. Szalipszki Péter igazgató rögtön értesítette a miskolci Herman Ottó Múzeumot. Hellebrandt Magdolna és Pusztai Tamás, az intézmény régészei a forró nyomon Forróra siettek és megvásárolták a tárgyat az intézmény számára, valamint a megtaláló segítségével beazonosították a pontos lelőhelyét. A becsületes megtaláló 2003-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal részéről 500 ezer forint jutalmat és „Régészeti örökségünk megmentéséért” elismerést kapott.
A 12 kg súlyú, 43 cm hosszú, nyolcszögletű bronz rúd 4 cm vastag. Mindkét végén balról jobbra tekert spirált alkottak, középen pedig hurkot. Mégis hogyan került a tárgy a szántás kellős közepére? Valószínűleg az eke akadt bele a dűlőút közeli akácosnál, a kiszáradó Békás-tó egykori medrében. A helyszínen 2002 őszén zajlott a hitelesítő feltárás. De hiába keresték a bronzkori települést, a három kutatóárokban semmit sem találtak.
Pedig nem ez volt az első jelentős lelet a határban. 1846-ban két darab, több mint fél kilót nyomó aranytárgyat találtak a kartekercs közelében, amik a Nemzeti Múzeumba kerültek. Sajnos a következő 100 év viharai e tárgyakat elsodorták – furcsa, de ilyesmi is előfordul egy-egy háború vagy forradalom kapcsán.
Ugyanakkor ne gondolja senki, hogy a régészek által bronzkornak nevezett időszakban csak a nemesfémeket tekintették értéknek. Egyáltalán nem volt olyan gyakori a bronz, mint manapság, így csak a leggazdagabbak birtokolhatták. Az ötvözet fő alkotóeleme a réz és az ón (vagy egyéb fémek) majdnem olyan ritka értékes anyagnak számítottak, mint az ezüst és az arany, így használatuk kifejezte az illető gazdagságát.
A röntgenfelvételek alapján egy darabban öntötték ki. Ezt a további természettudományos és elektronmikroszkópos vizsgálatok is megerősítették. A viaszveszejtéses technikával öntött rudat utólag megcsavarták, a végein a spirálokat feltekerték.
Kisebb méretben védőfegyverzet részeként használták a végtagok védelmére a középső bornzkor végétől, a kosziderinek nevezett időszaktól (i. e. 1550-től) a késő bronzkorig (i. e. 900). De ezt a darabot viszont finoman szólva se lett volna praktikus így viselni.
A kisebbik tekercs külső része használat során kopott meg. Hellebrandt Magdolna feltételezése alapján a bronztekercset az egykori tó melleti erdős, ligetes területen álló kő-, vagy fabálvány lábára húzták és a kopott végén talán vallási okokból érintették meg az emberek hosszú időn keresztül. Ezt a teóriát látszik alátámasztani egy hasonló méretű lábperec, amely Tiszafüred határában került elő egy középső bronzkori, a füzesabony kultúrába sorolt, csontvázas sírból. Ennek a felső szélén hasonló kopásnyomok láthatóak.
Borsod megyében Hernádkakon szintén temetőből került elő hasonló lelet, de sok kisebb darab látott napvilágot Erdélytől Lengyelországig és a Dunántúlig bezárólag. A tekercsen látható spirálmotívum a korban igen elterjedt, valamiféle történet, hiedelem része, jelképe lehetett, amely még a települések felépítésében is megfigyelhető.
Mivel ebben az időben még a Kárpát-medencéről nincsenek írásos emlékeink, a régészek régészeti kultúrákba sorolták a nagyon hasonló és azonos leleteket. Ugyan Abaújdevecseren nem találták nyomát, de környékbeli településeken sok urnasírt és településnyomot a pilinyi kultúra embere használt. Ezért valószínűleg i. e. 1500 és 1200 között, a késő bronzkorban ők használták szentélyként a devecseri határt, ahol tiszteletüket fejezték ki egy istenség előtt, lábán, vagy karján a méretes bronztekerccsel.
Szerző: Safranka János
Szerkesztő: Bethlen Tamás
(A sorozatban megjelenő további írásaink itt olvashatóak.)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye csodás régészeti leletei
Mondhatnak és írhatnak bármit BAZ megyéről, az észak-keleti régió csodás tájai, szépséges vidékei, fantasztikus látnivalói utánozhatatlan élményeket kínálnak az ide érkező kíváncsi turistáknak. Aki csak egy kicsit is fogékony a történelem tanulságaira, elképesztő mennyiségű emléket talál a területen. Ezek nagy részét az itt élő régészek tárták fel és értékelték, elemezték, hogy a mai kor emberei megcsodálhassák azokat a helyi múzeumok és kiállítások vitrinjeiben. Sok idő eltelt és sok minden történt a Bársony János ügyvéd házának 1891-es alapozásakor előkerült szakócák felfedezése és az M30-as autópálya ásatásai között, szinte felsorolhatatlan leletet és értékes kincset ástak ki a föld alól a szakemberek. A Borsod24 sorozata a legszebb, legkülönlegesebb, legjelentősebb 10 tárgyat igyekszik bemutatni jelen sorozatában, reménykedve abban, hogy még inkább ráirányítja a helybéliek figyelmét arra tényre, mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ezen a vidéken éljük mindennapjainkat.
