Szerencsés lehetett az a közönség, amely tanúja volt a Miskolci Nemzeti Színház ünnepi előadásának, melyet pontosan két évszázaddal később állítottak színpadra, mint a nagy elődök. A bicentenáriumot egész napos rendezvénysorozat kísérte, de amit délután öttől produkáltak a teátrum tagjai, azt csak nehezen lehet szavakba önteni – nem is volt meglepő, hogy a nézők felállva, hosszasan éljenezve tapsoltak a produkciónak.
A kora délutáni ünnepi évadnyitón a jelenlegi társulat tagjai mellet a színház egykori művészei közül is jó néhányan jelen voltak. Béres Attila igazgató úgy fogalmazott: a kétszázadik évadnyitó ülést nehezebb elkezdeni, mint egy előadást.
– Az első társulati ülésemen a színház közösségteremtő erejéről beszéltem. A Fedor Vilmos és Somorjai Lehel által írt könyv olvasása során, mely színházunk kétszáz éves történelméről szól, számos olyan történettel találkoztam, ami bizonyítja, hogy ez a színház kétszáz éve közösséget teremt – mondta a direktor. – Amikor az emberek estéről estére, egymás mellett ülve nézik ugyanazt a történetet a színpadon, egyszerre rendülnek meg, egyszerre nevetnek, akkor eltűnnek különbözőségeink. Ebben rejlik a színház ereje – hangsúlyozta a direktor.
– Kétszáz év bizony az már történelmi mértékkel mérve is komoly idő, a Miskolci Nemzeti Színház pedig ez alatt a két évszázad alatt mindvégig a kultúra bástyája volt, nemcsak Miskolc, hanem az egész megye, a régió, sőt, talán túlzás nélkül az egész ország tekintetében. A miskolciak szeretik a színházukat. Így volt ez az elmúlt kétszáz évben és így lesz az elkövetkező évszázadokban is – köszöntötte a teátrumot Veres Pál, Miskolc polgármestere az évadnyitó társulati ülésen.
A színház által két éve hirdetett Miskolc 200 nevű drámapályázat nyerteseinek is átadták az elismerést. A szakmai zsűri két színdarabot is érdemesnek talált az első helyre, így úgy döntöttek, hogy megosztják a díjat: Komán Attila Kornél című művére esett az egyik választás, Zemlényi Attila és Kabai Lóránt műve, a Vasgyári eklógák lett a pályázat másik nyertese.
Délután a színház eddigi előadásplakátjaiból nyílt kiállítás a Színháztörténeti és Színészmúzeum gyűjteményéből, melyet Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus állított össze. Ezután Fedor Vilmos és Somorjai Lehel Színház a város tenyerén című könyvének bemutatójára került sor, melyet a Miskolci Nemzeti Színház bicentenáriumának alkalmából írt a szerzőpáros, bemutatva a színház történelmét. A könyvet Szigethy Gábor Kossuth-díjas magyar színháztörténész, rendező, egyetemi tanár mutatta be. A könyv megjelenésének fő támogatója Dr. Hajdú László, a miskolci székhelyű Expert cégcsoport többségi tulajdonosa és vezetője.
Ezután a 17 órakor kezdődő A tatárok Magyarországban című díszelőadás előtt Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára köszöntötte a kétszáz éves színházat.
– Véletlenül és méltatlanul nem marad fenn kétszáz évig egyetlen intézmény sem. A fennmaradás, a túlélés önmagában bizonyosság arra nézve, hogy mindig a múltra építkezve érdemes jelent formálni és jövőt tervezni. Kívánom, hogy a Miskolci Nemzeti Színház még évszázadokon át hirdesse a kultúra közösség- és identitásformáló erejét – méltatta a teátrumot.
Mongólia magyarországi nagykövetségének delegációja is részt vett a díszbemutatón. Baatarjav Sainnyambuu, Mongólia magyarországi nagykövete az előadás alkalmából még tavasszal készíttette el a színház számára a morin khuur nevű hangszert, ami a tradicionális mongol zenei hangzást biztosítja és ami elengedhetetlen része a Szőcs Artur által rendezett előadásnak. A nagykövet mellett a színház vendége volt még a mongol Országos Drámai Színház igazgatója, D. Tserensambuu úr, és a színház főrendezője, N. Naranbaatar úr.
Az ünneplés lezárásaként este a Szent István téren adtak koncertet a színház egykori és jelenlegi tagjai egy „születésnapi pezsgő party” keretében, melynek végén a város polgáraival együtt fújták el a színház tagjai a kétszáz gyertyát a születésnapi tortán.
