Heni öt éve harmadik gyermekével volt várandós amikor a 34. héten megindult a szülés. Első alkalommal kellemetlen kórházi élményekkel tért haza, így a második baba már otthon, háborítatlan körülmények között jött világra. Ennek fényében készültek Benjáminra is.
„Ahogy kiderült, hogy otthon szülésnek indult én voltam maga a sátán. Folyamatosan vitatkoztak a fejem fölött, szapultak, hogy felelőtlenek vagyunk. Az ügyeletes doktornő meglógatta az orrom előtt az ollóját, hogy akkor vágni fog. Mondtam, hogy nem kell gátmetszés hisz a harmadik gyermekem”
Végül szükségtelen beavatkozások nélkül megszületett Benjámin, aki azonnal felsírt. Pár perccel később azonban a kisfiút elválasztották Henitől, inkubátorba helyezték, az édesanyának pedig napi kétszer fél óra látogatást engedélyeztek.
Heni ezután többször felkereste a osztályvezető főorvost, mert elfogadhatatlannak tartotta, hogy nem láthatja gyermekét. De falakba ütközött, a házirendre hivatkoztak. Ezután vette fel a kapcsolatot a Cerny Alapítvánnyal, akik segítettek nekik átszállítani fiukat egy baba-mama barát kórházba. A Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikáján teljesen más hozzáállást tapasztaltak. „Annyit lehettem a gyerekemmel, amennyit akartam. Puszilhattam, tisztába tehettem, szoptathattam.”
Dr. Bodrogi Bea elmondta, hogy Heni nevében a kórházat perelték azért, hogy ez a nagyon szűk idő, amit együtt tölthettek, korlátozta a kapcsolattartáshoz fűződő jogát. Az elsőfokú ítélet nagyon tükrözi, ami körülveszi a szülő nőket és a hozzájuk való hozzáállást. A bíróság ugyan megállapította, hogy a Heni joga sérült, de sem elégtételadásra nem kötelezte a kórházat, sem bocsánatkérésre, sem pedig sérelemdíj megfizetésére. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet megváltoztatta. Tudomásuk szerint ez az első olyan ítélet, ahol a bíróság jogerősen megállapította, hogy a szüléshez kapcsolódóan az édesanyának sérült a kapcsolattartáshoz való joga. Amiért fontos és precedens értékű ez az ítélet, hogy az ítélőtábla az indoklásában elmondta, a fizikai kontaktus a kapcsolattartás alapja, és hogy ettől fosztották meg az édesanyát. Ami szép volt, hogy a bíró hangsúlyozta, hogy a szülés egy egyszeri, megismételhetetlen dolog. Fontos, hogy felismerték ezt a problémát és jogorvoslatot lehet kapni egy ilyen helyzetre.
Benjámin azóta is több figyelmet igényel, mint a testvérei, 3 éves koráig akár nyolcszor is felkelt éjszakánként, és testi kontaktus nélkül a mai napig nehezen tud elaludni. Édesanyja szerint mindez összefügghet azzal, hogy összesen több mint 48 óra telt el, mielőtt maga mellett tarthatta volna újszülöttként.
„A történetem sok erőt adhat azoknak a nőknek, akik jogi eljáráson gondolkodnak. Azt szeretném, hogy a nők legyenek tisztában mihez van joguk. És merjenek segítséget kérni.”
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
