Nem tudja megtagadni magát, saját vérét Orbán Viktor. Folyamatosan hozza a formáját, állandóan feszegeti a határokat. Provokatív, ez a legjobb szó egész politikai pályájára.
Nem csoda, ha megosztó a személyisége, főleg Európában. Ott azért nem szeretik, ha valaki nagyon ugrál. De ezt ő maga is megmondta: nix ugribugri, igaz, a hazai viszonyokra értette.
Idehaza már lerendezte a dolgokat: a demokrácia, a sajtószabadság, az egészségügy, az oktatás mind romokban, és most megpecsételődött a szociális háló sorsa is, mindenki úgy gondoskodjon magáról, ahogy tud és akar.
Nincs más hátra, mint a külhon felé fordulni. Ott még lehet fityiszt mutatni a megszeppent demokratáknak, akik nem is találták sokáig az ellenszerét Orbánnak. De hiába is kapta össze magát az Európai Unió és elégelte meg Orbán ámokfutását, és nem ad pénzt addig, amíg nem áll helyre a demokrácia Magyarországon, bőven van még terület, ahol lehet rázni a nagymagyar rongyot.
Pontosabban a nagymagyar sálat, mert most ez verte ki a biztosítékot a környező államok vezetőinél. Vagyis az, hogy Dzsudzsák búcsúmeccsére Nagy-Magyarország-sálban ment el Orbán. Felhördültek szomszédaink, hogy na, ez azért már sok. Mit válaszolt erre Orbán, aki akkor is képes hátrafelé vigyorogni, amikor kergetik, hergelni a körülötte állókat. Lehet, hogy, ezt élvezi a legjobban?
Azt mondta, hogy „A foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek!”
Már most nincs igaza Orbánnak.
Elefántot sem szívesen látnak a porcelánboltban, sőt, a milánói dómba csak úgy lehet bemenni, ha a látogató tisztességesen fel van öltözve: nincs fedetlen váll, nincs feneket, hasat és mellett villantó mini cucc, vagy éppen klottgatya az illetőn. Ezt állítólagos keresztényként illene tudnia.
Szóval viselkedni tudni kell, politikusként főleg tudnai kellene, hogy nagymagyar sálban nem feszeng magyar miniszterelnök, már persze ha hitelesnek akar látszani.
De Orbán nem tud, mert nem képes rá. Ő feszeget, pajszerrel jár. Kordont bont, demokráciát bont, úgy gondolja, neki mindent szabad.
Lehet, hogy álmai csúcsa, hogy ismét Nagy-Magyarország vezetője legyen.
De tudja ő azt is, hogy erről kár álmodoznia. Marad hát a hergelés, az ugribugri és persze a foci.
Még hogy a foci nem politika! De, nagyon is az újabban. Ő ebben is bizonyítani, nagymagyarkodni akar, ezért lapátol bele ezermillárdokat. Persze ő ezt a játékot is sajátosan képzeli el: az ellenfélnél öten játszanak, a bíró pedig nekünk fúj.
Ám a szabályváltoztatás neki nem fog menni: ahhoz nem magyar miniszterelnöknek, hanem a FIFA-vezetőnek kellene lenni.
Vagy ahogy Orbánt ismerük, kezdjünk félni?
