Az emberi méltóságot, a sokféleséget fókuszba helyező beszédet mondott a Parlamentben Róna Péter, az ellenzék államfőjelöltje az államfőválasztás előtti percekben, de hosszasan sorolta a kormány hibáit is.
Róna Péter azzal nyitotta államfőjelölti beszédét, hogy köszönettel vállalja a hat ellenzéki párt jelölését, és kijelentette: az államfői tisztség ma messze nagyobb felelősséggel jár a szokásosnál. Az Alaptörvény megfogalmazza a köztársaság elnök feladatát – folytatta -, a nemzet egységét jeleníti meg és őrködik az államszerkezet demokratikus működése felett. E feladat ellátása minden nemzet létének sarokköve – mondta.
Most itt vagyunk egy véres háború közelében, amit mint a II. világháborút, olyan hatalom indított el, amelyhez kormányunkat saját elmondása szerint szoros baráti kapcsolatok fűzik, tért ki a külpolitikai helyzetre Róna Péter. Hozzátette, hogy a II. világháborúban a német birodalom csatlósaként vezetőink a végsőkig kitartottak a pusztítás, vérontás mellett, most, pedig, amikor az egész világ elítéli Oroszország vérengzését, megint képtelennek bizonyulunk nevén nevezni a tetteket.
Tényleg nem tudjuk megkülönböztetni a jót a gonosztól? Az igazat a hazugságtól? Szinte hihetetlen, miért nem látják közülünk oly sokan, hogy a barátkozás a gonosszal belőlünk is gonoszt csinál
– jelentette ki az ellenzék államfőjelöltje.
Róna Péter kijelentette, hogy az államszerkezet demokratikus működése fölötti őrködés feladatának ellátásában sokat segítene, ha az alaptörvény megfelelne a hitelt érdemlő alkotmány általánosan elfogadott ismérveinek. Kifejezte, hogy így is elfogadja az alaptörvényt, mint hatályos jogszabályt, amelynek szabályait be kell tartani, de arra emlékeztette a törvényalkotó többséget: a hatalom a népé, az alkotmány feladata pedig a hatalom korlátainak kijelölése kellene, hogy legyen.
Róna szerint az alaptörvény, ami most minden hatalmat az országgyűlés kezébe ad, a „kecskére bízza a káposztát, hiszen minden hatalom, még a legjámborabb is, szeretne szert tenni még több hatalomra, a bebetonozott hatalom pedig a korrupció melegágya”. Közölte: az alkotmány nem a hatalom szervezeti és működési szabályzata, hanem megállapodás a nemzet és a hatalom között, amiben a nemzet felhatalmazza a hatalmat az ország ügyeinek intézésére az alkotmányban kijelölt korlátok között.
Az egyik út Róna Péter szerint, hogy a hatalmat mindenre felhatalmazzuk, hogy döntsön mi legyen, mi pedig mindenben engedelmeskedünk. Ez az illiberális válasz, ami a legrosszabb, mert nem az egyetértésre, hanem az egyhangúságra törekszik, amely nem tiszteli az ember lelkiismeretének és szabad akaratának szuverenitását, hanem mindkettőt a hatalom szuverenitása alá rendeli, tette hozzá.
De akkor mi a jó válasz? – kérdezte ismét. „Ne csorbítsuk, ne romboljuk azt, amiről a közös megegyezés már régen létrejött” – válaszolt önmagának Róna Péter, majd úgy folytatta:
“A magyar társadalomban óriási társadalmi megegyezés van Szent István óta, hogy mi magyarok a Nyugathoz akarunk tartozni, folytatta a gondolatmenetet. Nem Oroszország és nem Törökoszág a mi világunk, ahol a saját ellenzék fellépéseit is brutálisan, gyilkossággal és börtönnel torolja meg a hatalom, hanem a keresztény és felvilágosult nyugathoz a mi közösségünk, szögezte le az államfőjelölt. Anyagi és személyes biztonságunkat szavatolja az Európai Unió és a NATO, tette hozzá, és feltette a kérdést: miért kellene mindezt félredobni egy orosz diktátor barátságáért?“
Róna Péter szerint nem megengedhető az sem, hogy a minden hetedik honfitársunk mélynyomorban, napi 1750 forintból, vagy annál is kevesebből kénytelenek ellátni szükségleteiket; hogy a magyarok 74 százaléka jóval az Európa Unió szegénységi küszöbe alatt éljen, miközben mások „több milliárd forintos jachtokon napoznak örömlányokkal”; hogy „családokat lakoltat ki, és tesz hajléktalanná egy korrupt karhatalom” a csalárd devizahitel-konstrukció alapján. És nem tűrhető az sem, hogy tanárok ezreinek kell a polgári engedetlenség eszközeit választani azért, hogy megkapják a minimumot, amit megérdemelnek – mondta.
