Hiába próbálta figyelmen kívül hagyni a kötekedő ismeretlent, ez csak olaj volt a tűzre. Az eset kapcsán ismét felmerül az állandó kérdés: miért nem állunk ki egymásért és fordítjuk el a fejünket, ha azt látjuk, hogy valaki bajban van?
“Szombaton este a Tiszairól Diósgyőr felé tartó villamoson egy részeg férfi zaklatta a lányomat. Bár ő hozzá sem szólt, be volt dugva a fülhallgatója és zenét hallgatott, a férfi mégis őt szúrta ki magának.” – kezdi történetét a miskolci anyuka, aki a Borsnak mesélte el, miként zaklatta tinédzser korú lányát egy idegen férfi.
Elmondása szerint a férfi kitépte lánya füléből a fülhallgatót, ordibálni kezdett vele és csúnya szavakkal illette őt. A hölgy arról számolt be, hogy a lánya halálra rémült, még sosem történt vele ilyen, meg sem mert szólalni. A részeg azonban folytatta a zaklatást és az, hogy nem válaszolt neki még jobban feldühítette.
“Ami a legszomorúbb az egészben, hogy bár többen is látták mi történik, senki sem kelt a lányom védelmére.”
A helyzet végül tettlegességig fajult, amikor az ismeretlen lökdösni kezdte a lányt. Erre már megérkezett a segítség egy szolgálaton kívüli rendőr személyében, aki odalépett és felszólította a zaklatót.
“Egy kedves, magas, ősz, középkorú férfi lépett a lányom mellé és közölte a zaklatóval, hogyha azonnal nem fejezi be a kötekedést és nem száll le a következő megállónál értesíteni fogja a rendőrséget és komoly következményei lesznek annak, amit éppen csinál. A férfi természetesen ekkor már nem volt olyan bátor, mint előtte.” . mesélte az édesanya.
A tinédzsert lökdöső férfi a következő megállónál olajra lépett. A Borsnak nyilatkozó hölgy pedig azóta is keresi az őrangyalt, aki megmentette lányát, hiszen szeretne neki köszönetet mondani.
A pszichológia tudománya évtizedek óta vizsgálja a járókelő effektust, azaz a vészhelyzetben történő viselkedést közterületen. A kutatások rámutattak, hogy a bizonytalan helyzetek megnehezíthetik annak meghatározását, hogy valóban szükség van-e a segítségre. Egy idekapcsolódó kísérletben egy szobába füstöt kezdtek árasztani. A résztvevők kevésbé érezték a bajt, amikor a többiek a teremben nem reagáltak. Mivel senki más nem intézkedett, az emberek azt feltételezték, hogy nincs vészhelyzet. Éppen ezért nem szabad pusztán a környezet reakcióira támaszkodnunk! A riasztó ingerekre figyelve és a helyzethez igazodva tudjuk a legjobban eldönteni, hogy miképpen reagáljunk.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
