Egy ember halála mindig tragédia. Olykor viszont nem várt következményei is lehetnek. A mezőzombori temetőben sírásás közben bukkantak egy felbecsülhetetlen értékű, újkőkori arcos edényre. Titokzatos jelképeinek eredeti jelentése sok fejtörést okoz a régészek számára.
Mezőzombor temetőjében egy sírhelyet ástak 1999-ben, amikor ősi kerámiákon koppant a szerszám. A hír Bodnár Bertalan iskolaigazgató fülébe jutott, aki azonnal értesítette a Herman Ottó Múzeumot. Lovász Emese régész gyűjtötte be az újkőkori (neolitikus) Tiszadob-csoportra jellemző cserépdarabokat. A szűk gödörből származó töredékeket hét, finoman megmunkált edény és egy durva kidolgozású, nagyméretű fazék darabjaiként azonosították, amelyek megtalálásukig valószínűleg épen várták a régészeket.
A leletegyüttesből a legnagyobb meglepetést egy úgynevezett arcos edény jelentette a kutatóknak, ami a fenékrésze kivételével rekonstruálható volt. Az arcot a kettős kúp alakú, hengeres nyakú edény pereme alatti lapos, háromszögletű, alig kiemelkedő mezőben ábrázolták. Ovális orra kiemelkedik, a szemeket egy-egy beböködéssel érzékeltették. A szájat és az állat – vagy szakállat – egy T alakú jelölés szimbolizálja. Az arc jobb oldalán két párhuzamos vonal sarlószerű, a bal oldalán derékszögű szalagot karcoltak be, amiket vörösen díszítettek. A nyak hátsó részénél szalagfület, a test több helyén kiemelkedő, átfúrt bütyköt formáztak.
A Szerencs melletti Mezőzombor temetődombja egy dombvonulat része. Az Alföld és az Eperjes–Tokaji-hegység találkozásánál fekszik, egykori vízfolyás mentén. Ideális hely lehetett a letelepedésre hétezer éve, már csak azért is, mert nem messze bányászták a korszak népszerű kő nyersanyagát, az obszidiánt. A borotvaéles vulkáni üveg pengekészítésre alkalmas nyersanyagával messze földön kereskedtek. A helyiek gazdagságát az Égei-, vagy Adriai-tengerből származó, spondylus kagylóból készült ékszer világítja meg. A temetőben zajló leletmentő ásatásokból kiderült, a helyszín az újkőkortól a bronzkorig szinte folyamatosan lakott volt. A neolitikumban a Tiszadob-csoport és a Bükk-kultúra emberei éltek és temetkeztek itt.
Üljünk le egy kicsit a hétezer évvel ezelőtti a fazekas mellé! A kézműves profi módon, művészi mintákat alkot a korong nélkül formált agyagedényre. A párhuzamosok, hullámminták, spirálba csavarodó vonalkötegek és koncentrikus körök, pontsorok, cikkcakk vonalak, bütykök rendszere korunk felületes szemlélőjének keszekuszának tűnhet, vagy a modern művészet elvont motívumait idézheti. Jobban koncentrálva viszont egységes gondolatrendszer, egy háttérben megbúvó, elveszett történet sejlik fel.
De miért is olyan fontos régészeti lelet a mezőzombori arcos edény? Az újkőkor olyan radikális fordulatot hozott az emberek életébe, mint nekünk a felvilágosodás és a digitális forradalom. A jégkorszak végén a több tízezer éven át magukat halászatból, vadászatból és gyűjtögetésből fenntartó parányi közösségek lassan áttértek a növények termesztésére és az állattartásra, miközben a vándorló életmódot is fokozatosan feladták és letelepedtek.
Rájöttek, az agyagedények készítési módjára, megjelentek az első fazekasok. Lassan nőtt a népesség is. Talán sokaknak rémlik a történelemórák anyagaiból, hogy ez a folyamat először a Közel-Keleten, az úgynevezett Termékeny Félhold térségében zajlott le. Pár ezer év késéssel aztán a neolitizáció a Balkán-félszigeten keresztül eljutott a Kárpát-medencébe is.
Hazánkban a neolitikumot az i. e. 6000 és 4500 közé teszik a régészek és korai, középső és késői szakaszra bontják. Ebben az időszakban errefelé még nem léteztek városok. Az emberek a maihoz képest kicsi, maximum pár száz fős falvakban élték mindennapjaikat.
Ahogy a száz évvel ezelőtti népi kultúra is néprajzi egységekbe tagozódott, hasonlóképpen bonthatók területi csoportokra az újkőkori közösségek is. Mivel a kerámiaedények elég tartósak, tengernyi darab éli túl a földben. A többnyire töredékekből rekonstruált fazekas termékek alapján is jól elkülöníthetőek a korszak régészeti kultúrái. A középső neolitikum idején, 7400-7000 éve, a vonaldíszes kerámia kultúrája egész Európában elterjedt és elég egységes, hasonlóan élő közösségekről árulkodik. Nevét a vonalkötegekkel díszített agyagedényei után kapta. A Dunán innen elkülönült az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája (AVK). A tudósok még ezen belül is felfigyeltek az apró változásokra a kerámiák díszítésében és ezek alapján területi csoportokat alakítottak ki. Ilyen volt a középső neolitikumban a szakálháti és a tiszadobi. A „szakálhátiak” az Alföld déli területein antropomorf edényeiken az arc kialakításánál „M” motívumot használtak. A „sarló motívummal” ellátott arcos edényeket – mint amilyen a mezőzombori is – tőlük északra a mai BAZ megye területén is készítették.
A Kárpát-medence északkeleti részén élők körében a jelképekhez kapcsolódó rítusok egységesek lehettek. Emberi arcot a leggyakrabban hengeres nyakú, közepes és nagyméretű tárolóedények kaptak, de tálak és bomba formájú edényeken is megjelenhet. A hengeres nyakú edényeken fordított háromszög alakú az arc, amit bordával kereteztek, vagy kiemeltek az edény síkjából. Ezt „mezőzombori típusnak” keresztelték.
Sok vitás kérdés merül fel az arcokkal kapcsolatban. A „sarló” mellett egy nagy T-betűt utánzó jel a leginkább jellemző a tiszadobi csoport arcos edényeire. Ez a jel önmagában helyettesíthette a szemet és szájat is. A körül még vita folyik, hogy „T” szára szakállat jelenít-e meg? Nem mindenhol ugyanazt a mintát alkalmazták. Encs kelecsényi határrészében talált egyik töredéknél például az arcon nem ábrázolták sem a szemet, sem a szájat és a „sarló” nem az arc jobb, hanem a bal oldaláról indulhatott. A mezőkeresztesin a szemet és az orrot nem jelölték. A szemeket csepp, vonal alakúra, vagy kerekre, a szájat téglalap és vonal formára is képezhették. Az arc feletti benyomkodás, bevagdalás a hajra utalhat? A sarlószerű jel általában baloldalt látható, csak kevésszer a jobbon. Talán a baloldaliak férfit a jobbosok nőt ábrázoltak, vagy csak kevesebb volt a balkezes fazekas?
Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből szerteszét, közel húsz településről látott napvilágot arcos edény töredéke és egy bekarcolt teljes emberábrázolásos darab. A legtöbb ilyen ábrázolás Encsről származik. A többségük azonban sajnos az egykori edény apró részlete. Ezért is kivételes a mezőzombori lelet.
Milyen célra használhatták az arcos edényeket? A legmesszebbre menő hipotézisek szerint a sarlóra emlékeztető jel bonyolult termékenységi szimbólum. A sarló a köldökzsinór elvágására szolgáló eszköz? Az edények arcrésze pedig az istennő szülése? Valahol itt húzódik a képzelet és a tudomány határa. Ha a tárolás volt az arcos edények mindennapos funkciója, őrző-védő szerepük elképzelhető. Másrészt ünnepi rítusok, áldozati szertartások során is használhatták. Mindkét lehetőséget megerősíti a feltartott karok, vagy kar alakú fogók kialakítása. Logikusnak tűnik egy olyan szertartás, ahol a télire eltárolt, értékes terményt arcos edényekbe helyezték. Így biztosították számukra a „mágikus” védelmet.
Szerző: Safranka János
Szerkesztő: Bethlen Tamás
(A sorozatban megjelenő további írásaink itt olvashatóak.)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye csodás régészeti leletei
Mondhatnak és írhatnak bármit BAZ megyéről, az észak-keleti régió csodás tájai, szépséges vidékei, fantasztikus látnivalói utánozhatatlan élményeket kínálnak az ide érkező kíváncsi turistáknak. Aki csak egy kicsit is fogékony a történelem tanulságaira, elképesztő mennyiségű emléket talál a területen. Ezek nagy részét az itt élő régészek tárták fel és értékelték, elemezték, hogy a mai kor emberei megcsodálhassák azokat a helyi múzeumok és kiállítások vitrinjeiben. Sok idő eltelt és sok minden történt a Bársony János ügyvéd házának 1891-es alapozásakor előkerült szakócák felfedezése és az M30-as autópálya ásatásai között, szinte felsorolhatatlan leletet és értékes kincset ástak ki a föld alól a szakemberek. A Borsod24 sorozata a legszebb, legkülönlegesebb, legjelentősebb 10 tárgyat igyekszik bemutatni jelen sorozatában, reménykedve abban, hogy még inkább ráirányítja a helybéliek figyelmét arra tényre, mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ezen a vidéken éljük mindennapjainkat.
