Rengeteg miskolci kellemes emlékkel gondol vissza a város közismert szállodájára, az egykor szebb napokat látott Hotel Junora. Akik a 70-es, 80-as években voltak fiatalok, azoknak biztosan eszükbe jut legalább egy emlék az épületről. Van, aki idejárt szórakozni, de esküvői helyszínként is szolgált.
A szálló 1974-ben
Az 1974-ben, Plesz Antal tervei alapján készült épület elhelyezkedésének is nagyban köszönhette népszerűségét, hiszen a tapolcai üdülőövezetben ekkoriban százak, sőt ezrek nyaraltak, ahol strand, diszkó és minden egyéb várta a látogatókat. A szállót is úgy tervezték, hogy minden igényt kiszolgáljon. Emeletenként 10 kétágyas, 2 háromágyas így összesen 108 teraszos szobával rendelkezett. Mindemellett kaszinó, diszkó (kül- és beltéri egyaránt), drinkbár, étterem, sztriptízbár és ún. “Intourist” is üzemelt, ami a vendégeknek kínálta azokat az import cikkeket, amiket akkoriban nem lehetett megkapni az országban.
Mi sem bizonyítja jobban a Juno népszerűségét, minthogy gyakran okozott gondot elszállásolni a vendégeket. A szállodában lévő szórakozóhelyek nyitására már tömött sorokban várakoztak az emberek. Az étterem délelőtt tizenegytől, délután négyig telt házzal üzemelt. A szálló kapacitása 250 ember körüli volt, így sok esetben arra kényszerültek, hogy a környező szálláshelyek segítségét vegyék igénybe, vagy éppen a belvárosban szállásolják el a vendégeket.
Olyan hírességek is megfordultak itt, mint Halász Judit, Antal Imre, Korda György vagy Major Tamás.
De nem számítottak ritkaságnak a külföldi vendégek sem, az üzemeltető Hungar Hotels kapcsolatai lévén. Akadt olyan alkalom a 70-es években, hogy a vendégek kétharmadát sziléziai bányászok tették ki.
Így nézett ki egy szoba a 70-es években
Ha valaki Miskolcon járt és képeslapot szeretett volna vásárolni, a Diósgyőri vár és az Avasi kilátó mellett a Juno Hotel képével találkozhatott a leggyakrabban.
A szálló hanyatlása a rendszerváltással, és az ezzel együtt járó változásokkal kezdődött. Az idegenforgalom visszaesett, az épület hibáit már megérezte a szálló vezetése: a korszerűtlen fűtésrendszer, a folyamatos amortizáció, a légkondicionálók hiánya, valamint a panelrendszerű szobák megbonthatatlansága odáig vezetett, hogy a szálló egy igazi pénznyelővé vált.
Ezután a hotel sokszor cserélt gazdát. Egyszer diákszállóvá alakították, ami reális ötletnek tűnt, hiszen a Miskolci Egyetem elérhető közelségben volt; mégsem nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Aztán sokáig diszkó üzemelt az alsó részben.
A szobák jelenlegi állapota
Végül 2001-ben körbekerítették, ezzel lezárva az épületet. Azóta szó esett felújításról, pályázatok révén, de ezek a tervek sosem valósultak meg. Három éve még 780 millió forintért árulták. Ha ügyesen keresünk most is rábukkanhatunk az egyik legnagyobb, ingatlanokkal foglalkozó oldalon, és azzal szembesülhetünk, hogy az ára jócskán felkúszott. Jelenleg 1,16 milliárd forintért juthat hozzá a jövendőbeli tulajdonos.
Az egykori bárpult
Nem lehet véletlen az érdeklődés hiánya: zsaluzott betonos, valószínűleg erőteljesen leromlott állagú szerkezetét csak óriási költségek árán lehetne javítani. Ugyanakkor gazdaságtalan kiosztásán – leginkább a folyosókról csak egy irányba nyíló szobákon és a hiányzó szállítóliften – sem lehet egykönnyen változtatni. Az elmúlt évtizedek elhanyagolása is végzetes, hiszen olyan sokáig maradt magára az épület, hogy most már csak hatalmas áron lehetne életet lehelni bele, amit viszont nem tudna kitermelni.
források: A Felfedező – Elhagyatott helyek Magyarországon, miskolcadhatott.blog.hu, epiteszforum.hu
