Fájdalom, erőszak, félelemben tartás, megalázottság, kiszolgáltatottság. A kapcsolati erőszak biztos ismérvei. Azonban lehet menekvés a szorult helyzetből. Ehhez elengedhetetlen, hogy a bántalmazott keresse meg azokat a szervezeteket, akik a kapcsolati erőszak áldozatainak segítenek. Jogi támogatást is remélhetnek az érintettek.
Szükség esetén a rendőrség és a bíróság távoltartási végzéssel segíti a veszélyeztetett személy biztonságát. Vannak civil szervezetek, ahol nem csupán lelki támaszt kaphat, hanem az új élet kialakításában is tanácsot adnak. Sőt vannak titkos menedékházak, ahol elhelyezik a bántalmazottat, ha a biztonság a tét. Számos lehetőség áll ma már rendelkezésre Borsodban is, ahová fordulni lehet. Szükséges az elinduláshoz az a bátorság, amivel a rettegésben élő meg mer nyílni olyan -általa nem ismert- emberek előtt, akik képesek őt kivezetni a veszélyes kapcsolatból. A félelmet és a szégyenérzetet le kell győzni. Nem szabad beleragadni abba a gondolati körbe, hogy mit szólnak mások.
Dobos Zsuzsannához nem volt túl kegyes a sors. Mindkét házasságában át kellett élnie a kegyetlenséget, a kiszámíthatatlanságot, a fizikai és lelki bántalmazást, valamint a pénzügyi kiszolgáltatottságot. Bele is betegedett a sok megpróbáltatásba. De eljött az a pillanat, amikor úgy érezte, hogy bármi áron változtatnia kell. A története tanulságul szolgálhat azoknak, akik hasonló helyzetben élnek, azonban még nem mertek külső segítséget kérni.
Mi tart valakit a bántalmazó mellett?
A kényszer. Az, hogy nincs kapaszkodó, nincs kihez fordulni. A bántalmazást már nagyon korán, gyerekkoromban át kellett élnem a nevelőapám személyében, aki szexuálisan molesztált.
Az édesanyja tudott erről?
Igen, sőt kifejezetten megkért, hogy tegyek a párja kedvére, mert akkor neki „könnyebb”. Amikor ezzel a kéréssel elém állt, az volt az a pillanat, amikor gondolkodás nélkül sarkon fordultam, felszálltam egy buszra és vissza sem néztem. Elmenekültem a szülői háztól.
Fel lehet dolgozni egy ilyen élethelyzetet?
Nagyon nehéz. Nem csak az fájt, hogy anyám párja szexuálisan akart közeledni hozzám, hanem az, hogy az anyukám nem védett meg ettől. Sőt tulajdonképpen azt akarta, hogy ajánljam fel magam és szolgáljam ki annak a férfinak a vágyait, akitől neki 4 gyereke született, akik a féltestvéreim.
A családban senki sem volt, akihez fordulhatott volna?
Egy rokon volt csak, akinek elmondhattam volna, de egyrészt szégyelltem, másrészt nem akartam senki terhére lenni.
Hová tudott menni, amikor otthagyta a családi házat?
Mivel 17 éves koromban félbe kellett hagynom a tanulást, mert a nevelőapám nem tartotta el anyámat és a 4 gyereket, nekem 3 műszakban kellett dolgoznom, hogy segíteni tudjak. Így szakmám nem volt. Amikor elmenekültem, nem sok választásom volt. Dolgoznom kellett, hogy fenntartsam magam. Meghúztam magam, nem jártam sehova.
Hogy került kapcsolatba az első férjével?
Ismerős hozott össze bennünket. Tapasztalatlan voltam, naiv és nagyon fiatal. Valójában a legelejétől uralni kezdte az életemet. 4 hónapja ismertem, amikor elvett feleségül. Ezt is ő erőltette. Már a házasságunk legelején megmutatkozott a durvasága. Kórházba is kerültem. Rossz körülmények között éltünk. Sodródtam az eseményekkel, a teljes kiszolgáltatottságig és az önfeladásig ment a dolog. Így nagyon sokáig tartott, amire felismertem, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, ami nem fog megjavulni. Folyamatos volt a testi és a lelki bántalmazás. A családomra nem számíthattam, a munkatársaim nem avatkoztak bele, a fiam születése után már nem is dolgoztam.
Mondhatjuk, hogy a környezetem inkább félrefordította a fejét, nekem pedig a teljesen kiszolgáltatott helyzetben semmilyen reményem és kapaszkodóm nem volt. 24 évig éltem ebben a rettenetes házasságban. Ennyire erős volt az uralma felettem. Nem volt semmilyen erőm a változtatáshoz.
Gyakorlatilag nem is volt saját akaratom, amit érvényesíteni tudtam volna. Különös tekintettel arra, hogy 3 gyerekünk született. Utána én már munkahelyre nem tudtam elmenni, otthon vittem a gazdaságot, jószágot gondoztam. Nem engedte, hogy dolgozni menjek máshová.
Tudható, hogy mitől vált a férj ilyen megfélemlítő bántalmazóvá?
Azt gondolom ennek egyik oka, hogy ilyen családban nőtt fel, és az apja mintáját követte. Fiatal felnőttként sem nagyon találta meg a helyét a világban. Iskolázottságban is voltak hiányosságai, így nem is volt esélye jó munkát találni. Az alkohol adott napi mértéke befolyásolta azt, hogy aznap megvert-e. Később nyugtatóra ivott rá, a végére pedig már alkohol sem kellett a bántalmazáshoz. Nem kellett konkrét kiváltó ok vagy konfliktus.
A gyerekek hogyan élték meg ezt az élethelyzetet?
Rosszul. Az apjukkal nem volt jó a kapcsolatuk a viselkedésének köszönhetően. Haragudtak rá. Amint felnőttek és saját lábra tudtak állni, el is mentek a családi háztól. Sajnos ez az egész azt eredményezte, hogy a gyerekeim kapcsolata velem sem felhőtlen. Bár már rég nem lakunk együtt és az apjukkal sem tartották a kapcsolatot, de a gyerekkori élmények rányomják a bélyeget a mai napig az életükre. Minden szempontból kiszolgáltatottá váltam. Volt, hogy fel akartam adni, meg akartam halni, de a gyerekeim miatt mindig maradtam.
Mi volt az a pont, amikor mégis sikerült kitörni a bántalmazó kapcsolatból?
Én úgy éreztem, hogy amíg a gyerekeim tanulnak, addig ki kell bírnom. De amint a legkisebb is befejezi az iskoláit és saját lábra áll, akkor mindenképpen elmenekülök a férjem mellől. Gyakorlatilag ez így is történt. Egy reggel elindultam dolgozni, de addigra meg volt beszélve a munkahelyemen, hogy odaadják a fizetésem és én azzal egy szál ruhában felszálltam a vonatra és magam mögött hagytam mindent. Semmit nem vittem magammal és sosem tértem vissza hozzá. 3 év után mertem beadni a válást. A férjem megfenyegetett, hogy megöl. Azt mondták volt is nála bicska amikor eljött a bíróságra. A biztonsági őrök akadályozták meg, hogy bántani tudjon. Ezt utólag mesélték el nekünk. Mi viszont utána már nem kerültünk kapcsolatba vele.
Egy ilyen házasság után meg lehet újra bízni valakiben?
Nagyon vágytam szeretetre, törődésre és megértésre. A munkám során ismertem meg a második férjemet, akivel eleinte jó volt a kapcsolat. Azonban egy idő után kiderült, hogy őt leginkább az anyagi haszon reménye vonzotta hozzám, amit a családi vállalkozásból remélt. Aztán jöttek a kegyetlen évek, amikor a lelki bántalmazásé lett a főszerep.
Mi lett az eredménye az élet rosszra fordulásának?
Én és a lányom is megbetegedtünk. Először a reikit tanultam meg, aztán egy ismerős ajánlotta fel, hogy segíteni tud egy géppel, amivel rendbe tud engem hozni. Így kerültem kapcsolatba a természetgyógyászattal. Addig 14 féle gyógyszert kellett szednem, viszont ezzel a módszerrel annyira rendbe tudtam jönni, hogy már nem kellett szednem semmit. Ezért én is megtanultam ezt a gyógyító módszert. Fülakupunktúrás addiktológusként végeztem és párhuzamosan egy Kínában tanult orvostól tanultam a testakupunktúrát. A készülék, amivel kezelek akupunktúrás hatású. Erre a célra dolgozták ki Kínában. Viszont nem tűvel, hanem állandó mágneses kezelőfejekkel működik. Ezért népszerű itthon, mert nincs tűszúrás, nem félnek a kezelés alatt az emberek a tű okozta fájdalomtól. A kezelőfejeket az akupunktúrás pontokra helyezve ugyan azt a hatást érjük el, mint a tűszúrással csak kíméletesen. Amikor a képzést elvégeztem és elkezdtem a módszerrel dolgozni, vitális lettem, életerős, jártam az országot és nagyon sok embernek tudtam segíteni. Nagyon szerettem ezt az időszakot.
A gyógyító munka kiteljesítette az életét. Azonban párkapcsolat és a család terén nem mondható szerencsésnek. Fel lehet ezt dolgozni?
A múltat nem lehet megváltoztatni. Az életem része marad. Elfogadtam, tovább léptem. Azonban az, hogy az elmúlt évek során annyi embernek segítettem amennyinek csak tudtam, az mégis nagyon jó érzés.
Jó dolog, mert így nem csak magamat tudtam fizikailag megtartani, hanem másokért is sikerült tennem. Ez értelmet ad ennek az életnek minden nehézség ellenére, amit meg kellett élnem. Az is erőforrás, hogy a három gyerekem mégiscsak áll a saját lábán.
Fülakupunktúrás addiktológus szakemberként a munkája során találkozik hasonló sorsokkal, mint az öné?
Igen. Itt Borsodban, Miskolcon is többször előfordult, hogy bántalmazó kapcsolatban élő emberek kerültek el hozzám. A lelki és testi bántalmazásnak akkor is van következménye, ha a fizikai ütések nyoma előbb-utóbb elmúlik. A lélek fájdalma pedig gyakran mutatkozik meg testi tünetekben és komolyabb betegségekben is. Emellett nem szabad csak úgy elmenni. A fizikai gyógyulási folyamat ugyanis függ attól, hogy a betegség mögött rejlő valódi okot fel tudjuk-e tárni? Rá tud-e nézni erre az érintett. Mert enélkül sem tartós fizikai javulás nem érhető el optimális módon, sem a kitörési, változtatáshoz elengedhetetlen lelkierő nem tud megerősödni a bántalmazottban.
Szerző: Csaba Beatrix
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
