Olykor az élet írja a legjobb sportsztorikat. Az emberi természet pedig olyan, hogy különösen a csapatsportoknál szívesen szurkolunk az esélytelenebb félnek. A Kazincbarcika idei NB II-es szereplése egy ilyen underdog sztori, nagy reményekkel, hullámvölgyekkel, emberközeli szereplőkkel, és megelőlegezünk egy katarzist is.
A Merkantil Bank Liga forgatagában nehéz a feljutók sorsa, de ez nekünk, nézőknek csak jó, hiszen a NB II gyakran szórakoztatóbb, mint a NER oligarcháinak szerszámméregetésbe fulladt első osztály. A megnövekedett érdeklődés mérhető a legjobb fogadási oldalak kínálatában is, ahol gyakran a magyar másodosztály legérdekesebb meccseire is fogadhatunk!
A Kazincbarcika SC, egy egykor jobb napokat is látott észak-borsodi kisváros csapata nem egy exponált nagy ember költséges és szükséges hobbija. Nincsen egy túlméretes, átlag 20%-ban kihasznált stadionjuk sem, vagy drága idegenlégiósok. Van viszont egy szerethető, hajtós, összeállt csapat, akik egy nehéz őszi szezon után most megújult reményekkel vonulhattak a rövidke, de megérdemelt téli pihenőjükre, abban a tudatban, hogy nem voltak hiába a feljutásért és a bennmaradásért tett erőfeszítéseik.
De hogyan is jutottak a kék-sárgák idáig? A nyári álomszerű kezdésre még a másodosztály fordulataihoz hozzászokott sportrajongók se nagyon számíthattak. A Kazincbarcika előző éve az NB III Keleti csoportjában egy diadalmenet volt, de a játékosoknak egy teljesen más iramot és tudásigényt kellett eggyel feljebb megszokniuk, illetve megugraniuk. Emlékezzünk, itt olyan nagy NB I-es múlttal rendelkező csapatok között kell helytállni, mint az MTK, a Haladás, a Pécs, vagy a DVTK (akit amúgy sikerült a Magyar Kupában legyőzni). A Barcika sose volt NB I-es csapat, de talán jobb is, hogy a nagy elődök árnyékának nyomasztó ereje nem adódik a teljesítménykényszerhez.
És a Kazincbarcika jól, sőt, kiválóan kezdett. Az első hét forduló után, öt győzelemmel és 2 vereséggel a csapat második helyén állt. Ilyen eredmény mellett még a Békéscsaba elleni második félidős összeomlás és a 6:1-es zakó is megbocsátható volt. A csapat összeszedte magát a Budafok ellen, és idegenben tudott győzni Mosonmagyaróváron. Az őszi szezont a tabella élén záró Diósgyőr a 6. fordulóban otthon csak 1:0-ra tudott ellenük győzni, és a 7. fordulóban meglett a Csákvár is.
Ami viszont ezután következett, az bármelyik újoncot megtörhette volna, de nem a Kazincbarcikát. Szeptember 11-én a Nyíregyháza elleni vereség egy 11 meccsnyi nyeretlenségi sorozat nyitányát jelentte, a Barcika csak az utolsó fél órában tudott értékelhető játékot felmutatni a Szpari ellen. A balsorsú széria talán legfájdalmasabb meccse a Siófok elleni 2:3 lett, ami a Barcika otthoni veretlenségének a végét is jelentette. A meccs talán legfontosabb tanulsága, hogy ennyire eltérő minőségű játékot a két félidőben egy csapat az NB II-ben sem engedhet meg magának.
A vesszőfutás, amit időnként azért megtört egy jobb idegenbeli szereplés, a 18. fordulóig és a 16. helyig tartott. A vargai fogadalomról alighanem hallott mindenki, aki követte az eseményeket. Lényeg, az utolsó 3 fordulóban a Kazincbarcikának legalább 4 pontot kellett szereznie ahhoz, hogy a téli szünetre ne az osztályozó vagy kieső helyek egyikén kelljen vonulnia.
A reménybeli feltámadás egy különösen nehéz meccsel indult. November 27-én aztán a csapat az MTK-t fogadta, és a Barcika, ahogy kell, neki is ment a jóval gólerősebb fehér mezeseknek. A hazaiak 2:0-ra vezettek is, a fordulatos meccsen végül 3:3-as eredmény született, ami, tekintve, hogy még 2 gyengébb ellenfél várt az őszi szezonban, nagyon ígéretes kezdés volt. A Szentlőrinc ellen viszont nem sikerült idegenben nyerni, még mindig csak 2 pont jött össze a 4-ből, ami a 17. helyre volt elég. Varga Attila mester sorsa az utolsó, a Dorog elleni meccsen múlott. És sokáig úgy nézett ki, hogy nem jön össze. A sereghajtó a saját otthonában a 2. percben meg is szerezte a vezetést, de a Barcika nem zuhant össze, és bő negyedóra alatt megfordította a meccset, majd meggyőző védekezéssel meg is őrizte azt. Az eredmény és öltözőbeli ünneplés ezt követően olyan ritka és őszinte sportpillanat volt, ami maradandó élményt jelentett a csapattársaknak és a szurkolóknak egyaránt!
A 13. hely persze nem jelent még automatikus bennmaradást, főleg, hogy mindössze 2 pont választja el az osztályozós 16. helyet. Izgalmakban tehát tavasszal sem lesz hiány. Sőt, ha számításba vesszük, hogy a ‘22/23-as idény már csak 18 és 16 csapattal zajlik majd le, a Kazincbarcika SC előtt álló kihívás csak nehezedhet! De a búza is teher alatt nő…
