Június 9-től látható a Miskolci Nemzeti Színházban Pintér Béla és Darvas Benedek zenedrámája, a Gyévuska. Az alkotók egy igazán különleges előadást álmodtak a színpadra. A mű még aktuálisabb és fájdalmasabb, mint húsz éve, amikor született, írja a Népszavának küldött kritikájában Balogh Gyula.
„Hány ezer vízcsepp a tenger?/ Lehet-e véres az emberi kéz?/ Millió nyavalyás költői kérdés!/ Tajtékos éveket élünk,/ Vérzik az emberiség, /Van, aki szépeleg,/ Akinek mindig mások végzik el a harctéren a piszkos munkáját!” – mondja Halász százados (Harsányi Attila) Pintér Béla Gyévuska című darabjában Miskolcon. A történet a második világháborúban 1942-ben játszódik, a nyolcadik Kinizsi Pál kerékpáros lövészezred katonái épp Felkay ezredes (Gáspár Tibor) fogadására készülnek. Halász az előbbi néhány mondattal összegzi is a háborús helyzet lényegét. De aztán történik még egy és más az előadásban. Pintér ezt a darabját húsz évvel ezelőtt írta és az ősbemutatót a Jordán Tamás által vezetett Nemzeti kamaratermében játszották. Hát igen, a magyar színházi életben is történt azóta néhány változás…
Pintér Béla és Társulatát ma már nem hívják a mostani Nemzetibe, nem is kap állami támogatást, legfeljebb morzsákat, Pintér darabjai viszont egyre inkább kezdenek önálló életet élni.
Főként a Parasztoperát játssza több más színház, de a Gyévuskát is bemutatták nemrég Sepsiszentgyörgyön. Most pedig az évad végén egyfajta csattanóként Miskolcon tűzték műsorra Ascher Tamás rendezésében. Jó helyre került, nagyon is jó helyre! A környezetünkben dúló háború felforrósítja az egyébként is remek történetet. Az elmúlt években a dalok szerzői jogi problémája miatt nem játszották, de úgy tudni, rendeződött a helyzet, és egy ideje újra szabad az út, ezért is mutathatták be Erdélyben és várhatóan a Pintér Béla Társulat is felújítja ősszel.
Az elmúlt évtizedekben előfordult, hogy Pintér Béla valamelyik darabját meghívták az azóta megszűnt Pécsi Országos Színházi Találkozóra. Ezeket a fesztiválszerepléseket mindig nagy szakmai figyelem kísérte. Ascher Tamás is többször jelezte nyilvánosan és informálisan is, hogy nagyon tiszteli Pintér munkásságát és talán arról is beszélt, hogy szívesen rendezné is valamelyik darabját. Hát most eljött az idő, köszönhető ez Béres Attila igazgató ambíciójának és Miskolcon egy fájdalmasan szép előadás született.
A mű látszólag egyenes vonalvezetésű, mégis tele van csavarral. (Dramaturg: Enyedi Éva.) Újabb és újabb emberi játszmák, árulások övezik a cselekményt, és mindez egy erősen felerősített háborús logika szerint történik, háborúban, ahol minden szabály eltörlődik. A hatalmi téboly, a győzelmi és túlélési kényszer mindent felülír. Pintér ezt annyira finom árnyalatokkal, pszichológiai és drámaírói érzékkel, szarkasztikus humorral tárja elénk, hogy hamar beszippant a cselekmény és fogva is tart másfél órába sűrítve.
A drámai csúcspontokon felizzik az egyébként is nagyszerű előadás. Amikor a százados megzsarolja a katonáját, az egészen elképesztően rímel azokra a morális határátlépésekre, amiket sajnos egyre inkább mostanság is átélhetünk. Gondoljunk csak napi kirakatperekre, vagy gazdasági és politikai belső harcok elképzelt kulisszáira. Ráadásul itt a háború mindent visz!
Miskolcon Devich Botond díszletében és Szlávik Júlia jelmezeiben játszanak a színészek. A miskolci teátrumban remekül ki lehet osztani a Gyévuska szerepeit. A katonák, mind karakteresek és formátumosak. A már említett Harsányi Attila századosa a hatalmi visszaélések sorozatát követi el, szinte mámorosan élvezi, amikor másokat megaláz, miközben ő is sérülékeny és szeretetre vágyik. Gáspár Tibor Felkay ezredese próbálja egyben tartani a katonáit és a családját, humorral, életösztönnel és kompromisszumokkal próbálkozik, de a harctér morálja őt is legyőzi. Bodoky Márk Kovács hadnagya drámai figura, nagyon fájdalmas és mélyre menő, az, ahogy ezt a fiatal színész megjeleníti. Farkas Sándor Mikó honvédja és Feczesin Kristóf Nyíri honvédja a végén hősi áldozattá válik. Rózsa Krisztián adja a drogfüggő német vezérezredest, aki együtt pezsgőzik a magyarokkal. A pezsgőt pedig a zsidó munkaszolgálatos, Heinz Ármin szolgálja fel. Görög László Heinz Árminja nagyon komoly színészi teljesítmény. Látszólag a háttérben van, elszenvedi, tűri a szörnyűségeket, de mégis részévé válik ennek az egész őrületnek, sőt formálójává is, miközben figyeli, szemléli az ellenségeit, együtt énekel és él velük.
Czakó Julianna kettős szerepben van jelen: ő játssza Felkay ezredes lányát, Zsuzsikát és Tatjánát a partizánnőt. Izgalmas szerepkettőzés, Pintér Béláéknál ezt másként oldották meg. Két határozott színt villant fel Czakó Julianna, mindkettőben megtalálja a ragyogást és az esendőséget. Abból, ahogy a plakáton a partizán ruhában a fejébe húzott kucsmájában kitekint, sok minden kiolvasható. Seres Ildikó, a bált adó Felkay feleségeként, Gizellaként elsősorban színésznői ambícióit éli ki frontműsorával. Czvikker Lilla Jolánkája és Rudolf Szonja Arankája katonafeleségként sodródik a történelem viharában.
Meghatározó az előadásban Darvas Benedek zenéje. Katonanótáktól Karády-slágerig, kuplékig sokféle dallam hallható az előadásban és ezek elegye vivő elemévé válik a produkciónak. A színészek remekül el is éneklik a dalokat. A Miskolci Nemzeti Színház zenekarát Bencsik Pál vezényli óriási energiával és figyelemmel.
Az előadás végén felfénylik a vörös csillag. Tekintsük ezt szigorúan dramaturgiai fikciónak, a történelem fanyar megidézésnek, amely a valóságos jövőben már soha sem jöhet vissza semmilyen értelemben.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
