A honfoglaló katonai elit sírjai – BAZ megye régészeti kincsei (3. rész)

Megosztás

Kik voltak valójában honfoglaló eleink? Honnan érkeztek ide és hogyan települtek le a Kárpát-medencében? Miben hittek, hogyan öltözködtek? Miért fontos az a készenléti íjtegez és a tarsolylemez? Sok vitás kérdésre válaszoltak a karos-eperjesszögi temetők, ahol a Kárpát-medence máig legrangosabb honfoglaláskori sírjai, feltehetően egy elit alakulat emlékei kerültek elő. BAZ megye régészeti kincseit bemutató sorozatunk harmadik részét olvashatják.

Egy több mint húsz éves felvételen hallgathatjuk, ahogyan a kukoricaföld szélén magyaráz Révész László régész a Kerekek és lépések bodrogközi epizódjában (29:13-tól kezdődnek az idevágó képsorok). Arról beszél, hogy a 19. század vége óta tudni lehetett, Karos község határa honfoglaláskori temetőt rejt. 1986 és 1990 között két sírcsoportot sikerült feltárni az egykori vizenyős területből kiemelkedő homokhátságon, egymástól úgy 200 méterre.

A temetkezési helyek hihetetlen gazdagságot mutattak, de a 73 illetve 19 objektumból kiemelkedett két vezéri sír – a II/52. és a III/11. Az itt eltemetett harcosok honfoglalók, a fejedelem katonai kíséretének tagjai lehettek, akik akár részt vehettek az itáliai és német területek kalandozó hadjárataiban is.

A két kiemelt sír halottjait a tarsolyaikat díszítő lemezek mellett – a legapróbb díszítéseket is beleszámítva – fejenként nagyjából 1000 (!) tárgy kísérte el a túlvilágra. Velük temettek el két ezüstveretes vezéri szablyát, és aranyozott, ezüstveretes öveken lógó, felajzott íj tárolására alkalmas, díszes készenléti íjtartó tegezeket is – ilyet itthon addig még nem találtak. A kor szokásainak megfelelően velük temetett lovaikat is díszes szíjak ékesítették – ezek is nagyon különlegesnek számítanak.

Az egyik Karoson feltárt vezérsír rekonstrukciója

A leleteket ezt követően a miskolci Herman Ottó Múzeumba szállították, ahol az anyag feldolgozása után jópár évvel olyan átütő sikert aratott a belőlük rendezett Elit alakulat című kiállítás, hogy az később több városba is eljutott. (Itt egy rövid képes összefoglaló is látható róla.)

Ami a mai Karost illeti, távoli elhelyezkedése ellenére érdemes meglátogatni a határszéli települést, hiszen körülbelül 890 és 960 között használt egykori temetők helyén ma egy nemzeti sírkert, a faluban pedig egy modern látogatóközpont és egy lelkes idegenvezető várja az érdeklődőket.

De mit tudunk még honfoglaláskori elődeinkről, illetve a legértékesebb eszközeikről? Mindenki tanulta történelemórán, hogy a sztyeppei lovasnomád életmódot gyakorolták. Az ünnepi viseletben eltemetett elit harcosok is a lovas harcmodorhoz igazították felszerelésüket. Legfontosabb fegyverük az íj és annak tartozékai, amit tegezekben tárolva óvtak az időjárástól. Ezek bőrből készültek, amit csontlemezekkel fedtek és vaspálcákkal merevítettek. A szegényebbek magát a bőrt díszítették növényi és állati formák keverékével, a gazdagabbak díszes csontlemezeket és aranyberakásos ezüstdíszeket használtak.

A tokban, készenléti állapotban tartott fegyver növelte a harcos gyorsaságát, hiszen akció elött nem kellett azt külön felajzani. Nagy problémát okozott azonban korábban a régészeknek, hogy nem tudták rekonstruálni a tegezek formáját, díszítését, mivel a sírokban ezek nyomai csak nagyon ritkán fordulnak elő.

A bőrből készült eszközök nagyrészt felszívódnak a föld alatt, ezért csak csont és fém alkotórészeik helyzetéből következtetik ki a régészek, hogyan nézhetett ki a tárgy eredetileg. Sajnos a gazdag sírok jó részét idővel kirabolták, igen ritka az olyan ép lelőhely, mint a karosi harcosoké, ahol a helyén maradt minden.

Így nézhetett ki a maga idejében a híres készenléti íjtegez

Mi van a tarsolyodban? – szokás ezt manapság is kérdezni, miközben csak kevesen tudják, mit is jelöl a szó valójában. A tarsoly tulajdonképpen egy a IX-X. században Közép-Ázsiától Bizáncig, ruszok és varégok (vikingek), arabok, bolgárok és magyarok körében igen népszerű övtáska, amiben a kisebb, fontosabb tárgyaikat tartották maguknál. Például a tűzcsiholáshoz szükséges csiholóacélt és kovakövet, taplógombát. Egyaránt készülhetett textilből (amire hímeztek) vagy bőrből. Utóbbira díszes veretek és tarsolylemezek kerültek. Az első tarsolylemezt a felvidéki Galgócon találták 1868-ban, de a földben elmozdult a helyéről, így sokáig süvegdíszként tartották számon és fejjel lefelé mutatták be. A növényi és állati minták, olykor keleti kereszteket is egy szimmetriatengely mentén megjelenítő, egymásba folyó motívumok bizánci selymekről ismeretesek, követik a korabeli divatot. A karosi kettős találat már nem egyedi, 2022-ben Pátyon került elő egy tarsolypáros.

A Nemzeti Múzeum 36 tarsolylemez rendezett tavaly kiállítást, ebből 27 kárpát-medencei, de azóta a Pest megyei Csomádon és Kolozsvár környékén is előkerült egy-egy példány.

A tarsolyokat díszítésük alapján több típusba sorolták, lemezes és veretes egyaránt előfordult. Anyaguk szerint készülhettek ezüstből, rézből, ezüstözött rézlemezből. Nem mindegyiket díszítették, de ha mégis, leginkább palmetta motívummal, amely pálmalevelet utánzó növényi mintát jelent.

Palmettamintával díszített tarsolylemez a II. temető 29-es sírjából

Mindez szép-szép, de hogyan kerülünk e tárgyak által közelebb az 1130 évvel ezelőtti eseményekhez? A honfoglalók hitvilágába enged betekintést a temetés módja. A II. temető 52-es vezéri sírjába minden eszközt az életben használttal ellentétes helyre raktak. Az előkerült pénzek arab Dirhemei 904–905-ben készültek. Iszmail ibn Ahmad számánida emír és Gyermek Lajos (899–911) frank uralkodó veretei.

Tudjuk még, hogy a 167 éves cm magas, 40-60 éves korában, 940 körül elhunyt, rangos harcos életében sok húst fogyasztott. A viseletén túl az arcát is sikerült rekonstruálni Skultéty Gyula és Kustár Ágnes révén.

A III/11. sírban fekvő társa 38-45 éves korában hunyt el, a honfoglalást lezáró 907-es pozsonyi csata idején még a többi fiúval játszhatott katonásdit, és feltehetően már a Kárpát-medencében született a 9-10. század fordulóján. Az íjtartó tegezéhez használt elkalapált pénzek ezüsttartalma alapján csak 933 után temethették el. A szertartás előtt valamilyen takaróba csavarták, fejét párnával támasztották alá, feje mellé ételt és italt raktak. Lovát feláldozták, és halotti toron fogyasztották el. Az állat fejét és végtagjait, valamint ünnepi díszes szerelékét a bőrében helyezték gazdája lábaihoz.

2020-ban archeogenetikai vizsgálatot végeztek a két vitéz maradványain, és igazi különlegességnek számít a felfedezés, miszerint a vezérek testvérek voltak.

A temető helyén létrehozott nemzeti sírkert bejáratától nem messze ilyen látvány fogadja a látogatókat

A régészet szakembereinek áldozatos, pontos munkája a fentiekből szép történetet kerekített ki. Eszerint a honfoglalás idején a katonai és politikai vezető kíséretéhez tartozó elit vitéz egyike még Etelközben született. Az itáliai és frank uralkodók egymás elleni háborúiban felbérelt magyar harcosok („kalandozók”) egyike lehetett. Később részt vehetett a honfoglalásban (akár a pozsonyi csatában is) és kíséretével, családjával a mai Borsod megye északi részét foglalta el. Öccse már ott született és 10. század első felének harcaiban játszott szerepet. Sokszor indulhattak hadba közösen. Végül egymás közelében is temették el őket gazdagon díszített ruhában és szablyával, kezük ügyében a mindig lövésre kész reflexíjukkal.

Safranka János

(A sorozatban megjelenő további írásaink itt olvashatóak.)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye csodás régészeti leletei

Mondhatnak és írhatnak bármit BAZ megyéről, az észak-keleti régió csodás tájai, szépséges vidékei, fantasztikus látnivalói utánozhatatlan élményeket kínálnak az ide érkező kíváncsi turistáknak. Aki csak egy kicsit is fogékony a történelem tanulságaira, elképesztő mennyiségű emléket talál a területen. Ezek nagy részét az itt élő régészek tárták fel és értékelték, elemezték, hogy a mai kor emberei megcsodálhassák azokat a helyi múzeumok és kiállítások vitrinjeiben. Sok idő eltelt és sok minden történt a Bársony János ügyvéd házának 1891-es alapozásakor előkerült szakócák felfedezése és az M30-as autópálya ásatásai között, szinte felsorolhatatlan leletet és értékes kincset ástak ki a föld alól a szakemberek. A Borsod24 sorozata a legszebb, legkülönlegesebb, legjelentősebb 10 tárgyat igyekszik bemutatni jelen sorozatában, reménykedve abban, hogy még inkább ráirányítja a helybéliek figyelmét arra tényre, mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ezen a vidéken éljük mindennapjainkat.

Kapcsolódó cikkek