Einstand, avagy hogyan veszi el az állam Miskolc vagyonát – Farkas András írása

Amikor az erősebb jogán valakinek felháborító módon lefoglalták a tulajdonát, a múlt században einstandot kiáltottak. Ez történt a Pál utcai fiúk című regényben Nemecsek Ernővel, amikor a Pásztor fiúk elvették az üveggolyóit, de ezt éljük meg napjainkban is, amikor az állam csődbe viszi a Miskolci Vízműveket, hogy aztán rátehesse a kezét a vagyonára. Aki nem tudná: a Mivíz egy nagyon jól működő cég volt, amelyet a gazdálkodási környezet tett tönkre. A tíz évvel ezelőtti rezsicsökkentési intézkedések részeként a szolgáltatókat arra kötelezte a kormány, hogy ne emeljenek többé árakat, miközben a…

Tovább olvasom

Sétány lombkorona nélkül – Dési János írása

Sétálgatok éppen egy lombkorona sétányon, három méterre a földfelszín felett, jó erős fából készült, nem félek. Alig 65 milliójába került az európai adófizetőknek, a hülyének is megéri. Hármat kérünk belőle, mert a sógor is akar egyet, ő is fideszes. Hatvanötmillió a rohadt büsszelieknek mit sem számít. Azonnal adjátok ide és menjetek a fenébe! Mi az, hogy beleszóltok a mi életünkbe és át akartok operálni. Mocskos békazabálók vagytok, a pokol tüzén hamvadtok majd el a Sorosotokkal együtt. Ja, még egy lombkorona sétány lesz, mert a szomszédnak is megtetszett, ő is fideszes…

Tovább olvasom

A meggyalázott hagyomány – Bóday Pál írása

A magyar szakrális és népi, paraszti kultúrának több tucat különleges, sok száz szép és erőszakmentes hagyománya van, amelyek alkalmasak turisztikai, közösségépítő, identitásteremtő módon hozzájárulni a magyarság múltjának őrzéséhez. A disznóvágás, a böllérfesztiválok viszont pont nem ilyenek. Giccses, eredeti tartalmukat elvesztett, véres és szadista performanszok, amelyek nem csupán az állatvédelemre vonatkozó szabályok és törvények betűjével, szellemével, de a felvilágosult emberiesség és a keresztény könyörületesség minden normájával is ellentétesek. Nem, hogy lábbal, de sáros-véres gumicsizmával tipornak rá minderre, ahogy azt a szerencsétlen malacot, akit rugdosnak, taposnak, szúrnak, sörrel és pálinkával locsolnak, miközben…

Tovább olvasom

Ha más mondja, hogy irigyli tőlünk a városunkat, én elhiszem neki! – Szunyogh László írása

Miskolcnak kell lennie Magyarország legélhetőbb városának! – mindig ezt mondom, és nem csak azért, mert jól hangzik, jó szlogen, nem csak „hivatalból”, hanem komolyan is gondolom. Mindig hozzáteszem: azért gondolom így, mert nekünk van hegyünk, vizünk, jó levegőnk, és legészakabbra vagyunk az összes nagyvárosunk közül, szóval egy távoli jövőben talán már Pécsett megsülnek majd, Debrecenben elfogy az ivóvíz… mikor mi még mindig a fák árnyékában ülve szürcsöljük a friss forrásvizet. Azért hangoztatom ezt sokat, mert sajnos azt tapasztalom, hogy bár a miskolciak mind nagyon szeretik Miskolcot, de azért rettenetesen szeretünk…

Tovább olvasom

Amíg az első pontot sem – Csendes Balázs írása

Ezen a nemzeti ünnepen forradalmaink egyikére emlékezünk, ami nagyon jól indult, csak az oroszok eltaposták: az osztrák császárságnak erre akkor már önállóan nem volt ereje, nem véletlenül lett 20 évvel később a Kiegyezés úgy, ahogy. Mellékszál, de a későbbiekre nézve érdekes és jellemző: ha belegondolunk, az oroszok az utóbbi 150 évben mindenféle magyar függetlenedési kísérletet fegyverrel akadályoztak meg. Ehhez a naphoz kötődik az a 12 pont, ami az akkor legfontosabbnak látott közéleti követeléseket fogalmazta meg. Ezek közül a legelső ez volt, hogy „Kívánjuk a sajtó szabadságát…” Úgy tűnik, hogy nem…

Tovább olvasom

Kocsonyafesztivál utáni gondolatok – Jacsó Pál írása

Véget ért hát a várva várt, mesebeli három nap (ami Miskolcon ugye két és fél), miközben rengeteg cikk, blogbejegyzés, poszt és komment született az idei Kocsonyafesztiválról. Így pár nappal a forgatag után, Vörösmarty Mihály örökbecsű szavait és klasszikus versének gondolatait segítségül hívva, lassan fel lehet tenni a kérdést: – ment-e a fesztivál által Miskolc elébb? (A Gondolatok a könyvtárban című verset egyébként mindenkinek (újra)olvasásra ajánlom.) Ha nem is csókolták meg őket, az elmúlt hétvégén sokan készítettek ölelkező fotókat, szelfiket valamelyik snájdig vagy csinos békával. De vajon mit láttak hétfőn reggel…

Tovább olvasom

Ne legyen az állami ellátásra szükségünk – Kárpáti Iván írása

Most jövök a kardiológustól. Tényleg! Múlt héten kértem időpontot, keddre kaptam is. Köszönöm kérdésüket, jól vagyok. Ja, nem állami ellátást vettem igénybe, akkor ezt ősszel írhattam volna meg, ha szerencsém van, akkor nyár elején. A kórházszövetség adataiból az derül ki, hogy már nem csak elszivárognak az emberek az állami ellátásból, hanem ömlenek kifelé. Aki meg bírja fizetni, az megy a magánba, mert nem engedheti meg magának, hogy mondjuk kiessen a munkából, azért mert nem kap időben megfelelő kezelést, nem készül el egy vizsgálat. Ez ma nem a gazdagok luxusa, hanem…

Tovább olvasom

Döbrögi nagyságos úr és az ő hű ispánja – Simon Gábor írása

Valljuk be, a mai kor emberének az ispán leginkább a Lúdas Matyiból lehet ismerős. Ő az a mulatságos figura, aki Döbrögi nagyságos úr minden kívánságát lesi, sohasem sikerül neki semmi, viszont gazdája minden elképzelését hűen követi. Az ispán a népmesei témát feldolgozó regében és a róla készült legendás rajzfilmben is mindig topon volt: rögtön ugrott, ha kell, és folyamatosan megpróbálta főnöke tetteit, gondolatait kiegészíteni. A gazda hétvégi évértékelője után a „vármegyénk” ispánja sem volt rest, rögtön ugrott és évet értékelt. Igaz, ezt nem gondosan megválogatott közönség, hanem a megyei napilapban…

Tovább olvasom

Az önkormányzat, vagy az önkormányzatiság válsága az, amit most megélünk városunkban? – Szilágyi Szabolcs írása

A miskolciak között járva érezhetően nőtt azok száma, akik a bőrükön érzik a P. Mobil sokat idézett sorát; „Acélváros, nehéz szürke nappalok.” A legtöbben a városüzemeltetési feladatok ellátásában (fűnyírás, köztisztasági feladatok), a tömegközlekedés minőségében látnak kivetnivalót, de nagy gondot okoz a MiVíz helyzete is. Ezt csak tetézte a cégeket, önkormányzatokat sújtó brutális rezsiemelés. Hegedűs Andrea országgyűlési képviselő asszony tavaly októberben a parlamentben hangot is adott ezeknek problémáknak, melyben ismertette, hogy Miskolcnak 73 olyan intézménye van, amely érintett az áremelésnél: bölcsőde, óvoda, szociális intézmény és idősotthonok. A felszólalásában világosan fogalmaz: „A…

Tovább olvasom

Még sokáig nézegethetjük a plafont – Kárpáti Iván írása

Akinek még van erre ideje és motivációja, az végignézhette a hétvégén, hogy ellenzéki alakulatok mit gondolnak magukról, az országról, esetleg a másikról. A kedvenc megközelítésem az volt, hogy Orbán rendszere majd összedől a hazugságok súlya alatt és akkor jönnek ők. Persze, hogy statikailag meddig képes a NER ezeket a hazugságokat tartani, az nem lett kifejtve, ami azért sajnálatos, mert az ember élete már csak olyan, hogy egyszer véget ér. Jó lenne tudni, hogy meddig kell még bámulni a plafont repedéseket fürkészve. Szóval lépjünk tovább. Vizsgáljuk meg azokat az erőket, amik,…

Tovább olvasom