Megyénkben számos látnivalót találhatnak az ideutazók, hiszen bővelkedik a természet alkotta csodás kincsekben, ahogy történelmi jelentőségű helyszínekben is. Azonban nem árt belátni, Borsodnak igazi érvágást jelent a tavaly ősszel tűzben megrongálódott barlangfürdő ideiglenes bezárása. Térségünk legjelentősebb turisztikai vonzerejét ugyanis kétségkívül Miskolctapolca különlegessége adta. Tragédiájának következményei túlmutatnak csalódott vendégkörén, a háttérben pedig egy olyan láthatatlan láncreakció elkeserítő képe körvonalazódik, amely könnyen megpecsételheti Miskolc és a borsodi turizmus sorsát. Cikkünkben a megye néhány profi vendéglátósa őszintén és részletesen mesél a csillagok jelenlegi szerencsétlen állásáról, mely miatt szinte ellehetetlenül vállalkozásaik működése.
Az utóbbi időszakban sokszor hallhattuk, hogy Miskolc jelenlegi városvezetése kiemelt figyelmet fordít majd a helyi szinten történő turizmusfejlesztésre. Lázár János, építési és közlekedési miniszter, oldalán Tóth-Szántai József polgármesterrel külön felajánlásokat tett a borsodi megyeszékhely részére, melyek között szerepelt a barlangfürdő állapotának mielőbbi visszaállítása is. Az ígéret elmaradt, a polgármester pedig nyakra-főre erőlteti a Bükk Városa Program népszerűsítését, ez pedig nem véletlenül történik, de erről később még szót ejtünk.
Nemrég egy helyi kormányközeli lap arról számolt be, hogy Miskolc iránt töretlen maradt az érdeklődés, hozzátéve, hogy a turisták a város pezsgését és a természeti kincseket egyaránt keresik a térségben. Erdőségeink vonzerejét a marketing mellett tovább kívánta erősíteni az Ehető erdő nevet viselő gasztronómiai túraprogram is, amely valóban felettébb érdekesnek és szórakoztatónak bizonyult, azonban reálisan nézve a turisták valódi érdeklődésének fókuszát, ez még mindig csak kiegészítésképp állja meg a helyét a kínálatban. De miért erőlteti a jelenlegi városvezetés, hogy a Bükk kapja a legnagyobb jelentőséget turizmus szempontjából? Egy Miskolc belvárosában működő étterem üzletvezetőjének beszámolójából kiderül, ahogyan az is, milyen egyéb nehézségek taszítják egyre mélyebbre a vendéglátást Borsodban és az egész országban.
Kérdésünkre az üzletvezető elmondta, jelenleg kollektíven is számos égető problémával néz szembe a magyar vendéglátás. Különösen igaz ez arra a részére, amely nem presztízsből, hanem profitszerzés céljából működik. Azok a vendéglátósok, akik valóban ebből kívánnak megélni, és a középosztályt választották célközönségül, igen nehezen tartják fejüket a víz felett napjainkban.
Az öt évvel ezelőtt kitört járvány során ugyanis jelentősen megváltoztak a fogyasztási szokások, és azok az éttermek, melyek nem specifikálódtak elviteles kiszolgálásra, sokat veszítettek versenyképességükből. Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az átlag meleg konyhával rendelkező vendéglátóipari egységek helyzetét olyan mértékű adóterhek súlyosbítják, melyeket az üzletvezető elmondása szerint egy laikus fel sem foghat. És ebben még nem szerepel a néhány éve bevezetett turizmusfejlesztési hozzájárulás.
Ez a kötelezettség hihetetlen módon azt kívánja meg a vendéglátás képviselőitől, hogy minden bevételük nettó árából négy százalékot fizessenek az állam részére. A viszonyítás kedvéért egy egyszerű példa: bemegyünk egy kávézóba, ahol egy eszpresszó 400 forintba kerül ÁFA nélkül. Ebben az esetben a turizmusfejlesztés céljából kijelölt kötelező hozzájárulás a kávézó részéről 16 forint minden egyes csésze eszpresszó után.
El tudjuk képzelni mit jelent ez egy olyan helynek, amely az állam támogatása nélkül, saját lábán próbál megmaradni a piacon. Ugyanis ahogyan azt az üzletvezető beszámolójában hozzátette, annak ellenére, hogy a kötelező négy százalék a turizmus fejlesztését hivatott szolgálni, valahogy nem sikerül a középvállalkozásoknak ebből semmit visszakapniuk.
” Manapság nem állnak rendelkezésre elérhető források, sem olyan pályázatok, melyeken keresztül a kisebb cégek képesek lennének a működésüket segítő összegeket lehívni” – panaszolja a vendéglátós.
Az üzletvezető arról is szót ejtett, hogy bár országosan is rengetegen veszítették el állásaikat azok, akik a vendéglátásban dolgoztak, Miskolcon ez hatványozódik a tömeges elvándorlás, valamint a barlangfürdő bezárása miatt egyaránt. Legalábbis azokon a helyeken, melyek nem szerepelnek az állam által megtámogatottak listáján. A nem presztízsből működő, valódi vendéglátó egységek célközönsége ugyanis fogy. Akik eddig meg tudták fizetni az étlapon szereplő ínyencségeket, már nem mind képesek erre, aki pedig több pénzzel rendelkeznek más kvalitású éttermeket, bárokat látogatnak. A Miskolctapolca Barlangfürdő vendégei pedig interjúalanyunk elmondása szerint érezhetően hiányoznak a megyeszékhely belvárosából a szezon ideje alatt.
“Azok, akik néhány napra eljöttek, ha már itt voltak persze megnézték a helyi nevezetességeket, és betértek a városba enni-inni, de elsősorban a barlangfürdő vonzotta ide őket. Mostanra nagyon is érezzük, hogy nincs az a lengyel, nincs az a szlovák. Bizony jelentős a visszaesés a tavalyi évhez képest” – fogalmaz az üzletvezető.
A vendéglátós arról is beszámolt, hogy számos szakmai összejövetelen járt az utóbbi időszakban a megoldásokat keresve. Ezeken a találkozókon pedig több ízben is saját fülével hallotta, a térség turizmusának fejlesztésének érdekében egyáltalán nem szán olyan jelentős erőfeszítéseket tenni a kormányzat, mint ahogyan azt a marketingje állítja.
“Éppen ezért erőlteti a jelenlegi városvezetés a Bükk Városa Programot, és a térség iránti érdeklődés fókuszát az erdő felé terelni” – mondta. Kérdésünkre, hogy hogyan látja éttermének jövőjét öt év múlva szomorúan ennyit felelt: ” a jelenlegi helyzetben már egy év előretekintés is hosszútávnak számít. Sajnos nem tudunk öt év távlatában gondolkozni”.
Azt gondolhatnánk, hogy bár Miskolcon elég lesújtónak látszik a vendéglátás helyzete, Borsod más területein akadnak még jobb sorsra hivatott vállalkozások az ágazatban. Nos, ez elképzelhető, azonban másik két beszámoló alapján kiderül, hogy a vendéglátóipari egységek a megye talán második legnépszerűbb turisztikai gócpontjában, Tokajban is hasonló küzdelmet folytatnak az életben maradásért.
Egy tokaji étterem tulajdonosa elmondta, a turizmusfejlesztési hozzájárulás mértéke irdatlan mértékű veszteségnek számít egy olyan ágazatban, amely nagy munkaerőigénnyel bír. A foglalkoztatottakat és az egyéb adóterheket ugyanis ki kell fizetni, és gyakran nem is biztos, hogy egy vendéglátásban működő vállalkozónak marad négy százalék értékű összeg “a zsebében” miután mindent rendezett. Ráadásul, ahogy azt miskolci kollégája is említette, a befizetett pénz olyan körökben csatornázódik vissza a turizmusba, melyek igencsak távol állnak a befizetőktől, és valószínűleg gond nélkül működnének a hozzájárulás nélkül is.
A hab tortán pedig, hogy nemrégiben létrejött egy úgynevezett turisztikai bank is. Ez arra szolgál, hogy a befizetett hozzájárulások alapján történő hitel elbírálást követően a vendéglátósok 3,5 százalékos kamattal vehetnek fel kölcsönt.
Magyarán mondva, ha a bevételek alapján látható a cég további biztonságos működése, az állam kölcsönad a tulajdonosoknak a saját pénzükből, méghozzá három és fél százalékos kamattal. Mindeközben Tokaj főutcáján kétes eredetű ingatlanvásárlások és felújítások sorra valósulnak meg, többségében NER-közeli személyek nevével fémjelezve.
Egy másik borsodi vendéglátó egység tulajdonosa szinte pontról pontra megismételte kollégái véleményét és panaszait az ágazat szereplőinek jelenlegi, ellehetetlenülni látszó helyzetéről. Hozzátette, a megváltozott igények, a minden egyes bekeresett forint után fizetendő adóterhek, valamint a megyéből történő elvándorlás mellett egyéb tényezők is nehezítik a vendéglátás és a turizmus életben maradását Borsodban. Tapasztalatai szerint nemcsak a vendégek nézik meg sokkal körültekintőbben az étlapon szereplő árakat, de maga a vendéglő is hasonló problémákkal néz szembe.
“Étlapot lehetne írni minden áldott nap. Az infláció és az árak folyamatos emelkedése miatt, szinte lehetetlen egy állandó étlapot összeállítani. Az alapanyagok egyre drágábbak, és ezt sem a vendégek, sem pedig mi nem bírjuk. Próbálunk minél olcsóbbak lenni, hogy tovább működhessen az étterem, éppen ezért jövőhónaptól szervízdíj nélkül folytatjuk tovább. Szerintem csak azok fogják túlélni, akik valóban vendéglátósok és beállnak az alkalmazottjaik mellé dolgozni, ahogyan én is teszem” – fogalmazott.
Hozzátette, évről évre egyre kevesebb turista látogat el a térségbe, ami komoly problémát okoz az étteremnek. Interjúnkban a vendéglátósnak említést tettünk kollégája őszinte vallomásáról, aki azt mondta, lehetetlen öt évre előre tekinteni, inkább egy év távlatában érdemes gondolkodni.
A rutinos étterem-tulajdonos erre csak ennyit mondott: én soknak gondolom azt az egy évet is. Meglátjuk ősszel mi lesz.
Így tombol tehát a borsodi turizmus nagy vonalakban. A középosztályt kiszolgáló vendéglátóipari egységeket gyakorlatilag kivérezteti az állam, így ezeknek még a holnapja is bizonytalan, miközben a megyeszékhely utópisztikus tervezetében a turizmus felvirágoztatása szerepel a dobogó legfelső fokán. Mi sem bizonyítja jobban a térség vezetőinek ez irányú törekvéseit, mint az akadozóan üzemelő lillafüredi libegő, a mégsem kinyitott barlangfürdő, az ide látogatók számára is “felejthetetlen” élményt nyújtó miskolci tömegközlekedés vagy a betonbunkerhez hasonlatos, turista csalogató Diósgyőri vár. Mindezek után felmerül a kérdés, vajon másfél év múlva mit fognak mondani a cikkünkben megszólaló a vendéglátósok, ha megkérdezzük őket az aktuális helyzetről.
Nyitóképünk illusztráció
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
