Akadnak olyan miskolci szobrok, amelyek felállításukkor komoly felháborodást váltottak ki, sőt gúny tárgyává is váltak a városban. Mára viszont a legkedveltebb köztéri alkotások közé tartoznak. Fedor Vilmost, Miskolc 2002 és 2010 közötti alpolgármesterét kérdeztük a város szobrairól és arról, hogy egyes alkotások milyen indulatokat váltottak ki a helyiekből, és hogyan alakult a megítélésük az évek során.
Az egykori politikus úgy véli, hogy a köztéri szobroknak ma már egészen más a szerepük, mint korábban volt. Nem imádat tárgyai, hanem olyan alkotások, amelyek szervezik és élhetővé teszik azt a teret, ahová kerülnek. Mint mondta, Nyugat-Európában járva figyelt fel arra, hogy egy jó köztéri szobor szinte az utca bútoraként viselkedik.
Ez a szemlélet vezérelte Miskolcon is, amikor több, azóta emblematikussá vált alkotás felállítása mellett döntött. Ezek közül azonban jó néhány kifejezetten vegyes fogadtatásban részesült. A legnagyobb vihart kétségtelenül a Mancs-szobor kavarta. A kutya a Spider Mentőcsoport tagjaként vált világhírűvé, miután a sokat emlegetett törökországi földrengést követően egy csecsemőt mentett ki a romok alól. Fedor Vilmos, aki jó barátságban állt az eb gazdájával, Lehoczki Lászlóval, úgy gondolta, hogy Mancs története jelképe lehet annak, amit maga Miskolc is átélt, miután elveszítette nehéziparát.
„Miskolcon is az életmentésről van szó. Családokat, emberi sorsokat kell megmenteni” – fogalmazta meg annak idején a szobor mögötti gondolatot.
Fotó: magyarallatvedelem.hu
A 2004-ben felállított alkotás azonban komoly bírálatokat kapott, mivel sokan nem értették, miért kell szobrot állítani egy élő kutyának, ráadásul többen magát az ábrázolásmódot is kifogásolták. Két évvel később Mancs elpusztult, a szobor pedig azóta is valóságos zarándokhely, ahol a megemlékezők rendszeresen mécseseket és virágokat helyeznek el. Mancs emléke ma is él, például júliusban Magyar Péter is felkereste a hős kutya törökországi szobrát, felidézve azt a mentést, amelynek köszönhetően a hároméves Hatira élve került elő a romok alól.
Hasonlóan sok vitát kavart a Szinva teraszon álló Miskolci Lányok szoborcsoport, Kutas László szobrászművész alkotása. A korábban parkolóként funkcionáló teret Fedor Vilmos kezdeményezésére alakították át, és ide került 2006-ban a három fiatal nőalak, akiket egy akkori szépségverseny győzteseiről mintáztak.
A szoboregyüttest sokan méltatlannak tartották, vagy akár egyenesen giccsnek nevezték, azonban az egykori miskolci alpolgármester szerint éppen az volt a cél, hogy azt ne csak nézni, hanem használni is lehessen.
„Le lehet ülni a lányok mellé, fotózkodni velük, egyszerűen jól érezni magunkat abban a térben” – nyilatkozta lapunknak.
A kezdeti vitákat évekkel később egy érdekes fordulat zárta le. Egy közvélemény-kutatás a helyiek kedvenc szobrát kereste, és éppen a Mancs-szobor, illetve a Miskolci Lányok végzett az első két helyen.
Fedor Vilmos ugyanakkor elismeri, hogy ő sem tartja szerencsésnek minden miskolci szobor elhelyezését. Példaként a Városház téren álló, Melocco Miklós-féle Széchenyi-szobrot említette. Bár magát az alkotást nem kívánta minősíteni, úgy véli, a mű méreténél fogva aránytalanul hat a környezetében. Felidézte, hogy a helyén korábban egy jóval kisebb, a környező épületekhez jobban illeszkedő kandeláber állt. Szerinte ez szobor túlnő a helyszín adottságain, és ahelyett, hogy szervezné, inkább uralja a teret.
Szintén megosztja a városlakókat az Újgyőri főtéren álló kohászati emlékmű, amely egy úgynevezett salaköntő-üst. Az alkotást Kraitz Gusztáv, a New York-i Raoul Wallenberg-emlékmű alkotója készítette. A monumentális, szándékosan rozsdás felületű vasszerkezet sokakban értetlenséget kelt. Fedor Vilmos szerint azonban éppen ez a nyers, patinás anyaghasználat adja a mű erejét.
„Nem egy klasszikus, könnyen értelmezhető szobor, hanem inkább egyfajta emlékmű, a hajdani öntés pillanatának megidézése” – mondta.
Számos egyéb, a városhoz kötődő érdekes történet is létezik a szobrokkal kapcsolatban. Ilyen a belvárosi Csupros Mária-szobor is, amely a Mindszenti templom előtti téren áll. Ezt 1738-ban állították fel, így a város egyik legrégebbi köztéri alkotása. Megtudtuk, hogy nevét egy igen prózai történetnek köszönheti, hiszen a környéken egykor fazekasok árulták portékáikat, és az alkotás mellé, illetve annak kerítésére akasztották fel az általuk készített cserépedényeket, csuprokat, innen ered a ma is használt elnevezés.
A volt alpolgármester által felidézetteken túl is akadnak azonban érdekességek a városban. Megemlítendő a Zászlóvivők elnevezésű alkotás is, amely Makrisz Agamemnon 1966-ban felavatott munkája. Ez két férfit és egy nőt ábrázol, ahogy magasba emelt karral lobogtatják a nemzeti zászlót. Néhányan emiatt „Felszabadulás” néven ismerik.
De nemcsak a meglévő, hanem a meg nem valósult alkotásoknak is megvan a maguk története. Régóta várat magára például a DVTK alapítójának, Wanger Vilmosnak a szobra. Az elmúlt években több alkalommal is felmerült egy ilyen alkotás felállításának, illetve az ehhez szükséges közadakozásnak a gondolata, ám megvalósításig egyelőre nem jutott el az ügy.
Fortepan / Sugár Ferenc
Fedor Vilmos egykori alpolgármesterként mindezek alapján úgy véli, akár vitatottak, akár kedveltek ezek a köztéri alkotások, nem szabad őket utólag ide-oda mozgatni. „Amikor egy város eldönti, hogy szobrot állít, azt értelmetlen dolog utólag tologatni, mert a gondolat is sérül, amiért létrehozták” – fogalmazott.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
