Apátia? Nyilván nem fog népfelkelés kitörni egy parkoló miatt, ez igaz. Messze nem is ez a legnagyobb gond Miskolcon, de mégis annyira tipikus, annyira jellemző, annyira gáz. Mostanság kezdenek újra eszmélni, szervezkedni a miskolciak; rádöbbenvén, hogy aktivizálni kell magukat; menni, ha kell festeni, takarítani, tenni, különben soha nem lesz élhetőbb a környezet. De ha az az egyszerű logikai kör nem zárul – és eddig nem zárult az évtizedek alatt sem – a város döntéshozóinál, hogy hiába tolonganak a programok, a belvárosi fesztiválok, szlogenek, szólnak a fanfárok, ha közben így várjuk a vendégeket és magunkat a város szívében, annak is szívcsakrájában. Ez a parkoló ugyanis többet fog elmondani rólunk, a városról, mint megannyi sátras-faházas belvárosi hétvége, a szép Lillafüred és igy tovább.
Kilépünk egy operatőr kollegámmal a miskolci Városház tér egyik éttermének ajtaján. Kicsit levezetendő az egyórás forgatás feszültségét, csevegünk. Többek között arról a parkolóról, ami a Megyeháza mögött és a Patak utca között terül el, jótékonyan épületekkel takarva szinte minden irányból. A kavicsos, zúzalékos kátyús, sárgasaras, vagy sárgaporos – időjárásfüggő, hogy épp melyik – rettenetről. Ahonnan a Patak utca felé az autók hordják szét ugyanezt a sárga sarat/port, a már diszburkolatos részen is egészen a Palóczy utcáig, vagy a Kossuth utcáig. Látszanak a sárga nyomok hosszan, mintha egy jó homokos kukoricaföld sárrázójáról rajtoltak volna a kerekek.
Ez az a hely, ahol az elegáns SUV-okból kiszálló, láthatóan nem a hamburgerért, vagy fagyiért igyekvő, hanem inkább tárgyalni induló táskás urak és kiskosztümös hölgyek sajátos szökdécselő mozdulatokkal próbálnak a burkoltabb részek felé haladni, majd papír zsebkendővel törölgetni a cipőket, hogy ne úgy állítsanak be majd a városházára vagy a megyeházára mintha valamelyik szegregátumból indultak volna.
És ez igy van, minimum húsz éve, de tizenöt biztosan, de az is lehet, hogy több: már kicsit olyan mintha mindig itt lett volna, hozzánk nőtt. Ez a mi VIP vendégfogadó parkolónk Miskolcon.A belváros legbelvárosibb parkolója, a top közintézmények mellett, nem a Zsarnai piacon. Volt egy lezárt vip-vip része is-az is saras/poros volt mindig – de már csak szabadon meredezik a sorompó karja. A sár/por persze maradt. Ja, amúgy fizetős az egész természetesen, hiszen itt nem lehet egy tűt sem leejteni dologidőben – a belvárosban parkolni, az nem egyszerű feladat. Ahogy mondani szokás, van rá igény, de hely már alig.
Nettó igénytelenség, hogy lehet ezt eltűrni itt, és így, ennyi ideig – mondom a kollegának, aki némi mélázás után azt mondja: belefásultak már a miskolciak, ebbe a lepukkantságba, észre sem veszik. Apátia van, ez a legnagyobb baj-teszi hozzá, apatikusan.
Közben eszembe jut, mi mindent hallottam már válaszként arra a kérdésre, hogy miért is néz igy ki ez a parkoló. Hajdanában azt mondták, ezt a területet azért nem tudja a város karban tartani mert majd itt épül a Patak utcára néző társasházi épülethez hasonló másik, azaz nem szabad rá költeni, nem is az övék, azaz mienk, a városé. Azok, akik akkor folytatták volna az építést, már nincsenek, helyettük más vállalkozás lépett be. De a parkoló maradt ebben az állapotában, mert ők sem építenek-egyelőre, azaz jó pár éve… Most meg már ugye az MCC építkezik a tőszomszédságban – hajdani Kossuth Mozi felújítása – az amúgy is tönkre vágná a maradék parkolót… Ja és volt az is még: úgyis nyilvános földalatti parkoló lesz az egész Főtér alatt, a Városházával szemben. Nem lett.
A legjobb kifogás, ami ez ügyben elhangzott: ezt – mármint a sár, a por eltüntetését, ideiglenes megoldást, a mucsaji körülmények javítását – építési technológiailag nem is lehet valójában megoldani, csak ha leburkolnák, Node akkor meg jönnek az előbb említett problémák a majd mindjárt elkezdődő építkezésekkel. Ergo maradt ahogy van, még jó, hogy a pénzt azért így is be lehet szedni, zavartalanul.
Apátia? Nyilván nem fog népfelkelés kitörni egy parkoló miatt, ez igaz. Messze nem is ez a legnagyobb gond Miskolcon, de mégis annyira tipikus, annyira jellemző, annyira gáz. Mostanság kezdenek újra eszmélni, szervezkedni a miskolciak; rádöbbenvén, hogy aktivizálni kell magukat; menni, ha kell festeni, takarítani, tenni, különben soha nem lesz élhetőbb a környezet. De ha az az egyszerű logikai kör nem zárul – és eddig nem zárult az évtizedek alatt sem – a város döntéshozóinál, hogy hiába tolonganak a programok, a belvárosi fesztiválok, szlogenek, szólnak a fanfárok, ha közben így várjuk a vendégeket és magunkat a város szívében, annak is szívcsakrájában. Ez a parkoló ugyanis többet fog elmondani rólunk, a városról, mint megannyi sátras-faházas belvárosi hétvége, a szép Lillafüred és igy tovább.
Le kellene végre verni magunkról ezt a port, egyszer és utoljára letörölni a cipőket, és rávenni az ekkor majd épp aktuális városvezetőket, hogy ugyan fogjanak már neki a saras parkolónk ügyének is. Ha ezt a lécet megugorják, még apatikus miskolciként arról álmodnék, bármi sikerülhet….
Kiss László írása
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
