Tegyük fel a kérdést: tudhatott volna Sebe-Gazdig Judit jobb eredményt elérni a miskolci időközi választáson szeptember 25-én, vasárnap?
Az jóideje érezhető volt, hogy a kormánypártok Miskolcon is a már bevált „titkos receptből” főznek. Eszerint: végy egy tollat és egy papírt, aztán indulj el vele, készíts listát a fideszes és nem fideszes szavazókról! Beszéljetek arról, hogy mit lehet tudni a médiából … stb. Ismerjük a módszereket, már nem is annyira titkosak.
Az eredmény sejthető volt. 56-42% arányban győzött a Fidesz.
Már hétfőn az folyt a csapból is, hogy „a Holdról is látszik, mekkora vereséget szenvedett a DK frakció és a DK egész árnyékkormánya”. (Mert ugye ez a kockázata annak, ha mindent feltesz valaki egy lapra.)
Kijelenthető, hogy a történet Juditra nézve nem tekinthető kudarcnak. Még fiatal, a politikai színpadra politikai előélet nélkül lépett, így ebből a szempontból ismeretlenül mérette meg magát. Inkább azt kell mondani, elég jól teljesített. A körzetből 638-an vették a fáradtságot és jelezték szavazatukkal, hogy szeretnék, ha az érdekeiket helyi szinten ő képviselné.
Az, hogy veszített, inkább pofon Hegedűs Andreának, aki eddig a körzet képviselője volt, és ráadásul számos eredményt is fel tudott mutatni. Ő korábban önmagában is eredményes munkát végzett, de a DK támogatásával még hatékonyabban tudta tenni a dolgát. Valószínűleg ennek szólt a 638 szavazat több, mint fele.
Az országgyűlési képviselővé előlépett politikus kiszemelt utódja kezét fogva szinte az egész kampány alatt a körzetet járta. Fontos hangsúlyozni, hogy Judit ha nem is minden házba, de a körzet valamennyi utcájába elment a kampánya során.
Amikor Hegedűs Andrea nem tudott vele tartani, akkor más képviselők segítették a kampányt. A teljesség igénye nélkül: Miskolc önkormányzati képviselői közül többen, a Velünk a Város frakció, pártszínekben az MSZP, a JOBBIK, a Momentum tagjai, és voltak, akik egyénileg. Egy több, mint érdekes szál a történetben, hogy még az az Erdei Sándor is csatlakozott a csapathoz, aki „MMM tagként, Márki-Zay Péterrel szembe menve támogatta a DK jelöltjét”.
Ezek után épp a kampány hajrában a DK – az április 3-i választás óta összegyűjtött „puskaport” felhasználva – durrantott egy nagyot. Bejelentették az árnyékkormány megalakulását. Ezt betetőzve Judit mögött a pártja szinte összes nagyágyúja megjelent az utolsó napokban.
Összefoglalva is bőségesnek tűnik a lajstrom. Mindenképpen elmondható, hogy a „fegyverarzenálon” (a stílszerűség kedvéért) és a beletett munkán nem múlt.
A másik oldal munkáját is érdemes megnézni. Ne erőltessük meg magunkat, mert Barta Gábor két három Facebook posztján kívül („kedvenc” Beatles-zebrás – a történelmi pillanatra utalással) nem fogunk túl sok verítékes napról szóló bejegyzésre bukkanni.
Így adja is magát a kérdés, hogy akkor hol lehetett a hiba?
Na! Itt jön a szülészeti fogó (Chamberlen-fogó) a képbe! Ennek a 200 éves orvosi műszernek a történetével nagyon érdekes párhuzamra találtam a jelenlegi magyar politikai helyzettel összehasonlítva.
Nevezett eszközzel a szülőcsatornában elakadt gyermeket lehetett világra segíteni. A csipesz (fogó) titkát azonban sokáig (tisztességtelen módon) őrizték. Pedig akkoriban nagyon sok gyermek és nő vesztette életét úgy, hogy egy ilyen eszközzel könnyedén megmenthetőek lettek volna.
A szülés analógiájára utalva: Magyarország vajúdik. Eszméket vár a nemzet, ideológiát, amibe lehet kapaszkodni a mindennapokban, ami mentén a fejlődéshez szükséges motiváció és ambíció szárnyra kap. De úgy tűnik, hogy ikrek fejlődtek a haza méhében.
Az egyikük az, amit most a Fidesz képvisel – valamiféle nemzet(-i) szocialista, revizionista eszme -, már megszületett.
A másik valami olyan, amire nagyon sokan vágynak, de egyre gyakrabban tűnik illúziónak. Pedig létezik. Ezt a Fidesz is tudja, sőt retteg tőle. Ez az ideológia sokkal erősebb annál, mint ami az állampártot élteti. Egy igaz, őszinte eszme, ami sok társadalmat felemelt már, de volt amelyiket a domináns, erőszakos hatalmaknak kiszolgáltatott.
Talán megérett a magyar társadalom egy ilyen eszmére, talán nem. De a mostani időközi választáson az derült ki, hogy sokan gondolják úgy, hogy ha náluk van a „Chamberlen fogója”, akkor ők lehetnek azok, akik ha az új eszme születését segítették, ezáltal majd fontossá, alkalmasint nélkülözhetetlenné válhatnak a nép számára. Ezért mindent maguk akarnak csinálni, vagy úgy hagynak másokat az ügyek közelébe engedni, hogy ne legyen még az esélye sem meg annak, hogy azt bárki „magáévá tegye”.
Valahogy így próbálja most az ellenzék segíteni az „új eszme” születését. Kicsit akaratosan, de tudatlanul, minden potenciális versenytársat kizárva.
Ezek tükrében inkább így kell feltennünk az első kérdést: tudhatott volna így bárki jobb eredményt elérni a miskolci időközi választáson, szeptember 25-én, vasárnap?
