Tűzre dobott jövő: a Sajó-völgy légszennyezettsége (3. rész)

Megosztás


A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében végigfutó Sajó ugyan az elmúlt hetekben inkább a Szlovákiából érkező vízszennyezésről és narancssárga elszíneződéséről vált híressé, a folyó völgye egy ennél sokkal régebbi, már több évtizede húzódó problémával is küzd: Európa egyik legszennyezettebb levegőjű területének számít. Az itt élő több mint 300 ezer ember számára komoly problémát jelent, hogy az év jelentős részében az egészségre káros összetételű levegőt kénytelen belélegezni. Ugyan a helyzet kezelésére hosszú évek óta készülnek tanulmányok, megoldási javaslatok, ám ezekből rendszerint szinte semmi nem valósul meg – így a térségben továbbra is ezrek életét veszélyezteti a probléma. Szerdánként jelentkező folytatásos cikkünk harmadik, egyben utolsó részében az elégtelen minőségű levegő egészségügyi hatásait vizsgáljuk, illetve felmérjük, a jövő generációi mennyire informáltak és felkészültek a légszennyezettség témakörében.

Fél évvel kevesebb ideig él egy borsodi a szállópor miatt

Az AQLI (Air Quality Life Index – ez mutatja meg, hogy a szállópor-koncentráció hogyan hat a várható élettartamra) szerint egy átlagos magyar 4,3 hónappal, míg egy átlagos BAZ megyei lakos 5,8 hónappal él rövidebb ideig a WHO által biztonságosnak ítélt egészségügyi határértéket meghaladó szállópor-koncentráció miatt.

Magyarországon jelenleg a halálozások 11%-áért felelős a légzőrendszer valamilyen betegsége, ami az uniós összehasonlítás középmezőnyébe helyez bennünket. A betegségek közül azonban nálunk a legmagasabb a légzőszervi daganatban, hörghurutban, tüdőtágulásban és asztmában meghaltak százezer lakosra jutó aránya. A WHO szerint világszinten a tíz vezető halálok közül négyet is a légzőrendszer betegsége ad és ezek az összes halálozás 17%-át teszik ki. Az alsó légúti fertőzések és a COPD (a tüdőben lévő légutak tartós beszűkülésével – szűkülettel – járó betegség, amely nem gyógyítható) a halálozások nyolcadát okozza.

A szívet és a véráramot sem kíméli a szállópor

A kis szemcseméretű részecskék, aerosolok belélegezve jutnak a tüdőbe, a léghólyagocskákon át a vérbe jutva vérrög-képződéshez is vezethetnek, így nőhet a szív- és érrendszeri megbetegedések következtében fellépő halálozás. Ezeket a megállapításokat mind akut, mind krónikus megbetegedések vizsgálatai is alátámasztják, továbbá a megbetegedési és halálozási, valamint a napi légszennyezettségi adatok összefüggésének statisztikai elemzését toxikológiai vizsgálatok erősítik.

Légszennyezettség és COVID-19

A Cardiovascular Research szaklapban megjelent kutatás szerint Magyarországon a koronavírus okozta halálesetek 25 százaléka a légszennyezésre vezethető vissza. (Európában ez az érték 19 százalék.) Ennek a jelentős része megelőzhető lett volna a WHO légszennyezettségi ajánlásának betartásával.

A Greenpeace által közölt több kutatás is alátámasztja, hogy a légszennyezésnek való kitettség megnöveli a vírusokkal való megfertőződés esélyét. A légszennyező anyagok károsítják, gyulladásba hozzák a légutakat és csökkentik az immunválaszt, így a szervezet légszennyezés miatti károsodása csökkenti a vírusokkal szembeni ellenálló képességünket. A beszámolók rávilágítanak arra, hogy a dízeljárművek okozta szennyezésnek való kitettség kiszolgáltatottabbá teszi az emberi szervezetet a légúti kórokozóknak. Számos kutatás bizonyítja továbbá, hogy a több légszennyezőnek való kitettség növeli a COVID-19 súlyosságát is: a légszennyezés miatti megbetegedések (magas vérnyomás, cukorbetegség, krónikus tüdőbetegségek, szív- és érrendszeri betegségek) súlyosbítják a COVID-19 fertőzés lefolyását.

Interaktív térkép a becsült élethossznövekedésről, ha betartanánk a WHO előírásait.

Mit tanítanak erről az iskolában?

Már az általános iskolákban megjelenik az oktató-nevelő munka során a környezetszennyezés témaköre, a hangsúly azonban leginkább az üzemanyagok elégetésének problémáján van, tehát leginkább a városi levegőszennyezésre, a közlekedési eszközök által kibocsátott pollúcióra és az abból keletkező szmogra fókuszál.

Említés szintjén ugyan találkozunk a fűtéssel, mint az egyik leginkább környezetszennyező emberi tevékenységgel, de arra már nem kapunk választ, hogyan lehetne erre megoldást találni. Megjelenik (elsősorban földrajz és kémia tantárgyakból) már felső tagozatban a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével kapcsolatos probléma, de az alternatív megoldásokról a jelenlegi, állami felügyelet alatt készülő tankönyvekben nemigen hallunk. Nem találunk ösztönzést a megújuló energiák (például napenergia, víz- és szélenergia) használatára.

Részletesen kifejtik, hogyan védi az autók katalizátora a környezetet, az elégetett fosszilis tüzelőanyagok szervezetre káros hatását biológián, földrajzon és kémián is tanítják. Különleges alkalmakkor, például a Föld Napján rajzpályázatokon jelenik meg a környezetvédelem és környezetszennyezés fogalma és témaköre. Gyakran szerveznek az iskolák szemétszedő akciókat, ez a nagyobb városokban és a kisebb településeken sem ritka. Ugyanakkor a megújuló energiaforrásokról rendkívül kevés szó esik a tananyagban.

Nem sokkal jobb a helyzet a középiskolai oktatásban sem. Egy borsodi gimnázium környezeti nevelési programját megismerve látható, hogy a szaktárgyi órákon idő híján jelenleg a szükségesnél kevesebb figyelmet tudnak fordítani a környezetvédelem témakörére. Kilencedik évfolyamban nincs biológia óra, az osztályfőnöki órák erre a célra fordított száma jelenleg kevés.

A 10. osztálytól heti két biológia óra a tananyagra éppen elég, a szaktanárok csak kevés környezeti nevelést csempészhetnek a tanórájukba, mivel azt a felvételiken sem tesztelik. Hasonló a helyzet a kémia tantárggyal is, az első két évfolyamot követően befejeződik az oktatása, de 9. és 10. osztályban heti két órában nincs elegendő lehetőség komoly környezettudatos magatartás kialakítására. A biológia, kémia és a földrajz órákon lehetőségeikhez mérten alakítják a tanulók szemléletét, de jelenleg ez sem elegendő.

iskola

Ami a 2020-ban bevezetett új NAT-ot illeti, maga a környezeti nevelés kifejezés csak a kémia, a fenntarthatóság pedagógiája kifejezés pedig ebben a formájában csak a biológia fejezetben szerepel, ezen kívül még a földrajz tantárgy foglalkozik a témával. A környezeti érték vagy a környezetvédelem, természetvédelem, környezettudatosság szavakkal sok helyen találkozhatunk ugyan a szövegben, de nem abban az értelemben, hogy ezek globális felelősségünk részei.

A felsőoktatás komplexebb, ott már teljes egészében a mi választásunk, hogy egy környezetvédelemmel aktívabban foglalkozó intézményt, vagy egy ilyen téren átlagosat választunk, de az alap- és középfokú NAT szinte csak a „megtanulandó tartalommal” foglalkozik, s nagyon hiányzik belőle a tényleges környezetre és a napi életmódra vonatkozó – tevékenység-orientált látásmód. A diákokat nem „környezetükben cselekvőnek”, hanem „tankönyvből tanulónak” tekinti.

Kutatásaink és interjúink során mind a szakemberek, mind a politikusok felhívták figyelmünket arra, hogy milyen kiemelten fontos a szemléletformálás a légszennyezettség és a környezetvédelem témakörében. Ezen észrevételek miatt döntöttünk úgy, hogy megvizsgáljuk: az iskolások milyen ismeretekkel rendelkeznek az említett témákban. Kérdőívet készítettünk, melyet több mint 250 iskolás töltött ki a 10-18 éves korosztályból. A felmérés segítségével betekintést nyerhettünk abba, hogy mennyire vannak tisztában a fiatalok azzal, hogy hogyan óvhatják a környezetüket és mely tényezők jelentik lokálisan és globálisan a legjelentősebb szennyezést.

Kérdőívünk első kérdésében arra kerestük a választ, hogy az iskolások miért tartják fontosnak a természetünk megóvását.

A leggyakrabban említett válaszok a következők voltak:

  • „Az utánunk következő generációk miatt.” (középiskolások válaszolták elsősorban),
  • „A saját egészségünk védelme miatt”, „Az állatok és a növények megóvásáért.”, valamint
  • „A szép és tiszta környezetért.” (általános iskolások válaszolták elsősorban)

Érdeklődtünk az iránt, hogy a diákok szerint jellemzően hogyan károsítja az ember a környezetét, illetve melyek a Sajó-völgyi térség jelentősebb mértékű levegőszennyezettségének okai. Az előbbi kérdésre a leggyakrabban a szemetelést, a helytelen fűtést és égetést, a nagymértékű autóhasználatot, az ipari üzemeket, illetve a dohányzást említették a fiatalok. A válaszok között viszonylag gyakran előfordult a vízszennyezés is, ennek valószínűsíthető oka, hogy az adatfelvétel pont a Sajó nagymértékű szennyezettségével kapcsolatban kirobbant botrány idején történt.

Az utóbbi kérdésre, hogy mi lehet az oka annak, hogy a Sajó völgyében nagyobb mértékben szennyezett a levegő, mint az ország más területein, a legtöbben azt válaszolták, hogy a jelentős számú ipari és vegyi üzem a fő ok.

Érdekesség, hogy a diákok véleménye szerint a nyomortelepek óriási arányban felelősek a káros anyagok kibocsátásáért – legalábbis a lakótelepekkel és a családi házas övezetekkel összevetve.

A diákok véleménye a háztartási károsanyag-kibocsájtásról

Jó helyen tapogatóznak a diákok. Ugyan összességében a családiházas övezetek bocsájtják ki a legtöbb károsanyagot, amennyiben viszont egy adott háztartás átlagos kibocsátását vizsgáljuk, akkor valóban a nyomortelepek okozzák a legnagyobb szennyezést. Ennek leginkább az az oka, hogy nyomortelepeken általában alacsony komfortfokozatú lakások vannak. A hőszigetelés nem megfelelő, ezáltal sokkal nagyobb energia felhasználása szükséges egy adott belső hőmérséklet eléréséhez. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy a rossz anyagi körülmények miatt az emberek gyakran nem tudják megengedni maguknak, hogy megfelelő minőségű tüzelőanyagot vásároljanak, ezért gyakran rákényszerülnek arra, hogy szemetet, műanyagot és egyéb kiemelten szennyező anyagot égessenek el a megfelelő hőmérséklet eléréséhez.

Mi a megoldás?

A korábbiakból kiderül, hogy a probléma meglehetősen sok tényezőből tevődik össze, éppen ezért a megoldásnak is komplexnek kell lennie. Az okok között szerepel olyan tényező is, amely nem változtatható, nem módosítható – itt a terület földrajzi sajátosságairól van szó. Ebből kifolyólag a megoldási terveknek azokra a változókra kell fókuszálniuk, amelyek valós politikai akarattal javíthatóak. Az egyik ilyen részlet az ipari károsanyag-kibocsátás csökkentésének kérdése. A szennyezés mértéke jelentősen csökkenthető, ha a füstszűrő berendezések modernizálása végbemegy. Tovább javíthat a helyzeten, ha az üzemekben kevésbé szennyező tüzelőanyagokat használnak, tehát lignit helyett például a sokkal magasabb minőségű feketekőszenet. A szállópor mennyisége is csökkenthető viszonylag egyszerű intézkedésekkel, melyek csak plusz figyelmet igényelnek. Ilyen intézkedés lehet a gyártelepeken belüli útvonalak és szállítószalag-rendszerek portalanítása, locsolórendszerek alkalmazása, illetve az építési munkák során bolygatott felületek, valamint a nem használt területek ideiglenes beborítása.

A károsanyag-kibocsátás másik jelentős tényezője a közlekedés.

Itt a leglényegesebb javulást az eredményezheti, ha az áruszállítást a közutak helyett a vasútra tereljük, illetve ha a közösségi közlekedés egyre többek számára vonzó alternatívát tud nyújtani.

A legnagyobb problémát okozó lakossági szennyezés is csökkenthető, itt a rossz minőségű fűtőanyagok használatának visszaszorítása, a megfelelő fűtőberendezések beszerzése, a kémények gondozása, a házak és nyílászárók szigetelése jelenthet megoldást. Az avar és a kerti hulladékok égetésének gyakorlatát is vissza kell szorítani – itt az önkormányzatoknak kell megfelelő szabályozást bevezetniük, és növelni kell a tudatosságot.

Az utóbbi napokban derült ki, hogy a kormány ígéretével ellentétesen hozzányúl a rezsicsökkentéshez. Ennek eredményeképp jelentősen többet kell majd fizetni a gázért és az áramért. Ez a döntés a terület légszennyezettségét is komolyan befolyásolhatja, hiszen sokakat arra kényszerít az intézkedés, hogy az eddig használt gáz vagy elektromos fűtés helyett szilárd tüzelőanyagokat alkalmazzanak a téli időszakban. A tendencia a bejelentést követő néhány napban egyértelművé vált. Cikkünkben mi is beszámoltunk arról, hogy drasztikusan megnőtt a kereslet a szénre, fára, illetve a kályhákra. Abban az esetbe, ha ez a tendencia folytatódik, akkor a térség elmúlt években javuló levegőminőség adatainak nagy valószínűség szerint búcsút inthetünk és a fűtési szezonban ismét jelentős emelkedésnek indulhat a szállópor-kibocsátás.

A politikai akarat hiánya mellett erős kérdésként jelenik meg, hogy az Orbán-kormány mennyire van tisztában a helyzet súlyosságával. Nincs környezetvédelmi minisztérium és a politikai érdeklődés is korlátozott. Tipikus példája a kérdés kezelésének, mikor Nagy István agrárminiszter 2021 márciusában azt válaszolta az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottság elnökének, Schmuck Erzsébetnek a „mit tesz a kormány a levegőszennyezés csökkentése érdekében?” kérdésére, hogy „hatásos intézkedéseket tettek a levegő minőségének javítása érdekében, és az a szennyezés, amivel még számolni kell, nagyrészt külföldről származik”. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy Magyarországon a légszennyezés által okozott nagyszámú megbetegedésért és korai halálesetért döntő részben a hazai károsanyag-kibocsátás tehető felelőssé.

Szerzők:
Hanyecz Máté, Farkas András, Gáll Tódor, Tóth Sándor, Ozsváth Cseke Gergő

Related posts