Tűzre dobott jövő: a Sajó-völgye légszennyezettsége (1. rész)

Megosztás

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében végigfutó Sajó ugyan az elmúlt hetekben inkább a Szlovákiából érkező vízszennyezésről és narancssárga elszíneződéséről vált híressé, a folyó völgye egy ennél sokkal régebbi, már több évtizede húzódó problémával is küzd: Európa egyik legszennyezettebb levegőjű területének számít. Az itt élő több mint 300 ezer ember számára komoly problémát jelent, hogy az év jelentős részében az egészségre káros összetételű levegőt kénytelen belélegezni. Ugyan a helyzet kezelésére hosszú évek óta készülnek tanulmányok, megoldási javaslatok, ám ezekből rendszerint szinte semmi nem valósul meg – így a térségben továbbra is ezrek életét veszélyezteti a probléma. Szerdánként jelentkező folytatásos cikkünk első részében több oldalról is megvilágítjuk a gondokat és szakértőket kérdezünk a helyzet lehetséges kezeléséről.

Cikkünk második része ezen a linken olvasható!

Mi a probléma?

A Sajó folyó magyarországi, 124 kilométeres szakasza Putnok, Kazincbarcika, Sajószentpéter, Miskolc és Tiszaújváros mellett kanyarog (ezek a legnagyobb települések), de a hasonló problémák miatt a Sajó-völgyhöz szokás még sorolni Ózdot is. A terület földrajzi adottságai miatt a térségben jellemzően alacsony a légmozgás, így a kibocsátott szennyezett levegő könnyen megreked a hegyek által határolt területen, felhalmozódnak benne a káros anyagok, melyek mértéke nagyon gyakran, jellemzően a téli időszakban átlépi az egészségügyi határértéket.

A levegő szennyezettsége nem újkeletű probléma a térségben, hosszú évtizedek óta fennálló gondról van szó. Már a kétezres évek elején is készültek tanulmányok arról, hogy hogyan lehetne javítani a drámaian rossz minőségen, azonban a gond nem oldódott meg, napjainkban is legalább annyira súlyosan jelen van, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A levegőben észlelhető legfőbb szennyező anyagok 2022-ben is a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid, valamint a szálló por.

A helyzet annyira súlyos, hogy az Európai Bizottság már több mint tíz évvel ezelőtt kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben, többek között a Sajó-völgyben tapasztalható súlyos légszennyezettség miatt. Az EB keresetlevelében az állt, hogy 2005. január 1-jétől Budapest térségében és a Sajó-völgyben, valamint 2011-től Pécs térségében tartósan túllépte a szálló por részecskéire vonatkozó határértéket a levegő tartalma. Az eljárás végén az Európai Bíróság kimondta, hogy Magyarország megsértette a környezeti levegő minőségével kapcsolatos uniós jogszabályokat az ország korábban említett három részében és ez a jogsértő gyakorlat hosszú éveken keresztül állt fenn. Az ítélet kimondta továbbá azt is, hogy az ország nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy a határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen.

Az adatok azt mutatják, hogy a helyzet 2017-et követően sem változott. A szállópor-szennyezés Miskolc legforgalmasabb pontján, a Búza téren 2018 utolsó három hónapjában 44-szer, 2019 első három hónapjában 39-szer, azaz fél év alatt 83 (!) alkalommal lépte túl az 50 mikrogramm/m3 egészségügyi határértéket. Ráadásul ebben az időszakban kilenc esetben a 100 mikrogramm/m3-es riasztási küszöbértéket is meghaladta a szállópor mértéke. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 2010 és 2019 között mért szennyezettségi adatairól szóló jelentéséből pedig az derül ki, hogy:

„a 24 órás egészségügyi határérték (PM: 50 μg/m3) átlépése kettő kivételével minden mérőállomáson előfordult. Azonban a legtöbb túllépés messze Miskolc-Martinkertvárosban, az Alföldi út állomáson történt – 70 alkalommal. A megengedett 35-öt hat mérőállomáson haladta meg az átlépések darabszáma.”

Az adatok súlyosságát jelzi a tüdő és légzőszervi megbetegedések száma is. 2020-ban a koronavírus-járvány megjelenése során végzett kutatások azt is bizonyították, hogy lényeges összefüggés van a légszennyezettség mértéke és a betegség lefolyásának súlyossága között. Minél inkább rossz minőségű a levegő, annál nagyobb valószínűséggel mutattak a fertőzöttek súlyos tüneteket, illetve annál nagyobb eséllyel haltak bele a fertőzés szövődményeibe.

A kifejezetten szennyezett levegő kialakulásának egyik oka a terület földrajzi elhelyezkedése: a hegységekkel határolt területen megreked a kibocsátott károsanyag, de szerepet játszik még az ipari és lakossági kibocsátás, illetve a közlekedés. Az Észak-Magyarországon működő nagy gyárak jelentős része a Sajó-völgyi agglomerációban helyezkedik el, a legszennyezettebb térséget az Ózd–Sajószentpéter–Miskolc tengely és az ennek mentén elhelyezkedő egyéb települések jelentik.  Nem segít az sem, hogy Tiszaújvárosban, Kazincbarcikán és Sajóbábonyban található az ország három legjelentősebb vegyi centruma, emiatt pedig jelentős a közlekedési forgalom ezeken a részeken.

A Sajó-völgy területi elhelyezkedése

A lakossági kibocsátásban a legszámottevőbb tényező a fűtés során keletkező káros anyag, amelynek mértéke elsősorban a tüzelőanyag minőségétől függ. A térségben gyakori a kedvezőtlen összetételű lignit használata, de még súlyosabb problémát jelent a szegénység. Sokan nem engedhetik meg maguknak például, hogy olyan fával fűtsenek, amely alkalmas a kályhákba pakolásra. Akadnak ennél is rosszabb módszerek a fűtésre, hiszen sokaknak gyakran választaniuk kell a didergés vagy a „bármit elégetünk, ami meleget ad” lehetősége között. De a középosztály is használ nem megfelelő minőségi tűzifát akár takarékossági okból, akár a kandallóban lobogó hasábok látványa miatt.

Hogy nem csak Miskolcon és környékén, hanem nálunk sokkal gazdagabb, fejlettebb régiókban is okoz gondot a szilárd fűtőanyaggal tüzelő háztartások magas száma – arról érdemes egy franciaországi esetről szóló cikkünket elolvasni.

Kevesen gondolnák, de a levegőszennyezés jelentős részét okozza a kerti hulladék, fű, falevél, gallyak és egyéb háztartási szemét elégetése. Amely ugyan ma már nem trendi, és súlyosan veszélyes tevékenység, hiszen az ilyenkor felszabaduló káros anyagok mindennél súlyosabban terhelik a környezetet. Egy időben tiltották is a hatóságok, ám a települési önkormányzatok nagy része visszavonta az idevágó rendeletet, így majdhogynem zavartalanul zajlik a füstölés, amelyet csak tetéz a nyáridőben felgyújtott tarló, és a száraz területek felperzselése.

A legnagyobb károsanyag-kibocsátók az ipari üzemek, a közlekedés és a lakossági fűtés – igaz a szocializmusban megindult óriási iparosítási hullám lelassulásával, illetve több üzem bezárásával és átalakításával, nomeg a COVID okozta közlekedési szokásokkal együtt manapság már egészen más arányban veszi ki a részét a probléma előidézéséből egy-egy terület.

A fő ok a lakossági tüzelés

Az 1988-ban alakult Levegő Munkacsoport hosszú évek óta figyelemmel kíséri a Sajó-völgy levegőminőségének alakulását. Lukács András, a szervezet elnöke lapunknak elmondta, hogy érzékelhető ugyan némi javulás, amit elsősorban az elmúlt években kedvező időjárási jelenségeknek köszönhetünk – elsősorban az enyhébb telek és az erősebb szelek javítottak a helyzeten-, de télen így is rendkívüli mértékben nő a szennyezettség, amelynek elsődleges oka a nem megfelelő lakossági fűtóanyagok használata, valamint az elavult tüzelőberendezések használata.

 „Fel kell számolni a hulladékégetést, és a fatüzelés sem használ az egészségnek, különösen, ha nedves a fa. Elvben illegális is lenne, de a hatóságok nem ellenőrzik megfelelően, pedig fontos lenne, hogy ez változzon. Emellett kiemelt szerepet kellene kapnia a felvilágosításnak. Az embereknek meg kell tanulniuk, mit és hogyan égethetnek, illetve milyen következményekkel jár, ha nem megfelelő anyagokkal, rosszul tüzelnek. A rászorulóknak fűtési támogatást kell adni, ez sokkal kevesebbe kerülne, mint a kár, amit a szennyező anyagok okozta egészségromlás jelent. A káros anyagok elégetését be kellene tiltani, erről 2020-ban született is döntés, aztán a világjárványra hivatkozva felfüggesztették a jogszabályt. Eléggé ellentmondásos ez, hiszen a koronavírus pont a tüdőt és a légzőszervrendszert támadja, ami sebezhetőbbé válik, ha folyamatosan szennyezett levegőnek van kitéve. Jelenleg az önkormányzatok kezében van a döntés, hogy engedélyezik-e az égetést, vagy sem – nekik pedig (főként a kistelepüléseken) nem érdekük, hogy népszerűtlen tiltásokkal éljenek a lakossággal szemben.”

Miután a kormányzati szervektől megkeresésünkre semmilyen válasz nem érkezett a Sajó völgyének levegőszennyezése ügyében – az Agrárminisztérium Környezetügyért Felelős Államtitkárságának címeztük levelünket, és Dr. Rácz Andrást kérdeztük volna -, Keresztes László Lóránthoz, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának ellenzéki elnökéhez fordultunk, hogy értékelje a jelenlegi helyzetet. 

Az LMP-s parlamenti képviselő szerint a légszennyezés a világon, így Magyarországon is az egyik legnagyobb kihívást jelentő környezeti probléma. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint hazánkban évente több mint 14 ezer ember hal meg idő előtt a légszennyezés következtében, a fentebb részletezett okok miatt.

„Borsod-Abaúj-Zemplén megye és konkrétan a Sajó-völgye az országon belül a légszennyezettség által leginkább sújtott területek közé tartozik. Míg egy átlagos magyar 4,3 hónappal él rövidebb ideig a légszennyezés következtében, ez a szám Borsod megyében eléri az 5,8 hónapot”

– ismertette a szomorú statisztikát a politikus.

Hozzátette: a Sajó-völgyében és az ország egész területén azonnali lépésekre lenne szükség a légszennyezés mértékének drasztikus csökkentéséhez. A nagyvárosokban ez elsősorban a környezetbarát közlekedési formák és a tömegközlekedés támogatásával, míg a kistelepülések és a szegregátumok esetében az energiaszegénység megszüntetésével valósítható meg.

Az LMP – Magyarország Zöld Pártja az elmúlt évek során számtalan javaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé, amelyek a helyzet megoldását segítették volna elő. Az épületek szigetelésével, mélyfelújításával 50-85%-kal csökkenthető lenne az energiafogyasztás és a légszennyezés. A párt javasolta továbbá az avar és a kerti hulladék égetésének betiltását, valamint a szociális tűzifaprogram fejlesztését. Az indítványokat azonban a kormány érdemi vita nélkül leszavazta. Láthatjuk ugyanakkor azt is, hogy az ilyen komoly környezeti problémák megoldását az is hátráltatja, hogy a kormányon belül nincs egy konkrét személyi felelőse, önálló miniszteri képviselete a környezetvédelem ügyének.

A bizottság elnöke szerint a légszennyezés elleni küzdelemben az önkormányzatoknak is kiemelten fontos szerepük van. Számukra azonban a kormány nem biztosítja a szükséges mértékű forrásokat, az elmúlt években egymást követték az elvonások és megszorítások. A jelenleg az Országgyűlés előtt lévő 2023-as költségvetés számai alapján pedig sajnos nem számíthatnak változásra a települések. Így nem marad más eszköz a környezetükért aggódó emberek kezében, mint a tiltakozás és a demonstráció, amelyből az utóbbi időszakban többet is tartott a Sajó völgyében Magyarország zöld pártja.

A probléma megoldási lehetőségei miatt felkerestük a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályát is, ahol Bese Barnabás lapunk kérdésére elmondta, hogy a kormányzat igenis tesz erőfeszítéseket a légszennyezés csökkentésére. Miután az egészségügyi küszöbértéket elsősorban a kis méretű részecskék, az úgynevezett szállópor (PM10) koncentrációja haladta meg, és elsősorban lakossági forrásból származóan, főleg téli időszakban, a szmog kialakulása szempontjából kedvező meteorológiai körülmények esetén, ennek csökkentése a fő feladat. Az adatok figyelembevételével fogadták el 2020-ban az Országos Levegőterhelés‑csökkentési Programot (OLP), amely elősegíti a légszennyezők kibocsátásának csökkentését. A programban két lépésben, a 2020–2029 közötti, illetve a 2030 utáni időszakra határozták meg több anyagra is a kibocsátás-csökkentéseket a 2005‑ös évhez képest. A levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Kormányrendelet alapján a BAZ megyei Kormányhivatal – területi környezetvédelmi hatósági minőségében – ugyancsak 2020-ban elkészítette a „Sajó völgye” levegőminőségi tervének felülvizsgálatát, amiben konkrét intézkedéseket határoztak meg.

A nagy kérdés csak az, hogy ezek a tervek megvalósulnak-e, vagy a korábbi elképzelések példájára ismét nem történik jelentős változás.

A szegénység növeli a problémát

Mivel a Sajó-völgy térségében a szállópor-szennyezettségért nagyságrendileg 85 százalékban a lakossági fűtés és égetés a felelős, megkerestünk néhány olyan fűtőanyag-forgalmazót, amelyek komoly piaci pozíciót birtokolnak a területen. Tőlük a trendekről, árakról, a változtatási lehetőségekről érdeklődtünk.

A Ormosszén Zrt.-nél a barnaszén-kitermelő és -értékesítő cég vezetője, Huszti Béla szerint nem a szén, hanem inkább az illegálisan kitermelt, nem megfelelően száraz fa jelent problémát a megyében, valamint a szemét- és ruhaégetés, ami nagyságrendekkel szennyezőbb, mint a széntüzelés. A vezérigazgató szerint a széntüzelésnél

„fontos a megfelelő begyújtás, a megfelelő mennyiségű alapparázs megléte fa gyújtósból. Ha ez megvan, a további rárakások során a levegő mennyisége a legfontosabb, nem szabad senyveszteni a tüzet. Ha megvan a 800–1000 Celsius-fokos parázshőmérséklet, jó az utángyulladás, akkor a füst hőmérséklete 180 fok feletti, így nincs kátrányosodás, kormosodás, a füst gyakorlatilag láthatatlan és száguld a kéményből, ezáltal megfelelő magasságban tud hígulni a levegővel, így minimalizáljuk a szállópor-kibocsátást is”

– magyarázta.
A legsúlyosabb probléma: a szemétégetés.

Mihók István, az ÉSZAKERDŐ Zrt. erdészeti vezérigazgató-helyettese is válaszolt a Borsod24 kérdéseire, melyekből megtudhattuk: az energiahordozók – elsősorban az üzemanyag – árának növekedése és az infláció az utóbbi időben a termelés- és szállítási költségek növekedését eredményezte a fakitermelésben is.

„Egy családi ház éves tűzifa igényét befolyásolja annak szigetelése, a nyílászárók állapota, a fűtési technológia stb. Ezektől függően becslésünk szerint 5-15 köbméter keménylombos faanyagra van szükség egy fűtési szezonban. Ennek összköltségét a tűzifa árán túl jelentősen befolyásolja a szállítási költség, mely a növekedő üzemanyagárak miatt komoly tényező lett. A frissen kitermelt faanyag tömegének jelentős részét a víz adja, így érdemes legalább egy évig szellős, fedett helyen szárítani a faanyagot, de javasoljuk legkésőbb nyár elején megvenni a téli tüzelőt. A tüzeléshez szükséges optimális nedvességtartalmat csak a kivágástól számított 8-10 hónap – fedett, de szellős, lehetőleg oldalról nyitott helyen történő száradás – után éri el a fa. Így akár 20-30 % spórolható, és a károsanyag-kibocsátás is csökkenthető, mindemellett a tüzelőberendezés is kímélhető”

– adott tanácsot Mihók István.

Varga Andrea, Miskolc város alpolgármestere szintén elmondta a véleményét a problémáról, megerősítve azt, hogy a szilárdtüzelés, illetve a lakossági tüzelés minősége befolyásolja, milyen a levegő minősége a megyeszékhelyen (és a Sajó völgyében). A problémának azonban kiemelt fontosságot ad a városban és annak környékén kialakult szegregátumok helyzete.

Varga Andrea szerint hatékony szemléletváltásra van szükség a hatalmi szervek, a gazdasági szereplők és a lakosság körében is.

„Egészen pontosan látszik, hogy amíg a 2010-es KSH-s statisztika szerint Miskolcon 31 szegregátum volt, addig ma 16 – amely adat elsőre fantasztikusan hangzik. De tegyük fel a kérdést: hová lettek ezek a telepek? Általában azokon a külső területekre helyeződtek át, ahol a földrajzi adottságok okán a levegőszennyezettség egyébként könnyebben húzódik be a városba. És ami még nagyon-nagyon fontos, hogy nem lehet függetlenül csak a levegőminőséget vizsgálni. Ebben a 16 szegregátumban megnőtt a lakosság száma, ráadásul rosszabb minőségű lakásokról van szó. Amíg a felszámolt számozott utcákban lévő lakások viszonylag elfogadható állapotban voltak, addig ma nagyon sok onnan elköltözött család a korábbinál is sokkal-sokkal rosszabbak körülmények között él. Szerintem ez nagyon súlyos politikai felelőssége annak a városvezetésnek, aki ezt a folyamatot így irányította és generálta.

Nekem meggyőződésem, hogy ezt a helyzetet úgy kellett volna kezelni, hogy csak a megfelelő lakhatási feltételek biztosítását követően indul el a szegregátumok felszámolása. Amíg nincsenek államilag szervezett lakhatási programok, amíg nincsenek államilag szervezett szociális lakásépítések, addig ezt a helyzetet nagyon nehéz lesz kezelni, mert az önkormányzat eszközrendszere ehhez kevés. A komfortfokozat növelése nélkül semmit nem érnek az ilyen típusú programok.

Nagyon fontos, hogy megértse a társadalom, hogy azzal, hogy a nyomorban élők támogatását tudatosan és célzottan úgy irányítjuk, hogy azzal az ő életminőségük javítását érjük el, azzal a város és az egész társadalom számára életminőség-javítást érhetünk el.

És ne higgyük, hogy csak a legszegényebbek számlájára kell írni a mindannyiunkat sújtó levegőszennyezést. Magas presztízsű társadalmi rétegekben is az a legegyszerűbb eltüntetése a szemétnek, ha elégetjük, de ezzel súlyos károkat okozunk. Trendi dolog az is, hogy kandallót építünk a lakásba, mert az szép, és barátságosan lobog a lángja, de ha azt arra használjuk, hogy a papírhulladékot, a szemetet és minden egyebet ott elégetünk, vagy nem megfelelő minőségű fát pakolunk rá, azzal azt eredményezzük, hogy ugyanolyan rossz minőségű levegőt bocsátunk ki, mint az a szerencsétlen, aki egyébként semmi mással nem tud tüzelni, csak azzal, amit talál, vagy éppen a kezébe akad.”

Cikkünk második része ezen a linken olvasható!

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kapcsolódó cikkek