Mit tapasztalnak az orosz fővárosban élő borsodiak az ukrán háború hatásaiból? Több kint élő honfitársunkat is megkérdeztünk, hogy hiteles információkhoz jussunk azzal kapcsolatban, fájnak-e a hátországnak a nyugati gazdasági szankciók.
Igor orosz szülők Miskolcon született gyermekeként közel egy éve dolgozik az orosz fővárosban, és elmondása szerint nem sok jelét látta annak, hogy háború készülődik. Aztán amikor kirobbant az ukrán konfliktus, hirtelen minden megváltozott. „Kezdjük azzal, hogy jelenleg nem szabad háborúnak nevezni azt, ami a szomszéd országban történik, helyette a különleges hadművelet megnevezést kell használnia mindenkinek. Hogy ezt mennyire komolyan veszik a hatóságok, arra jó példa, hogy egy kollégám kitett egy „NEM AKARUNK HÁBORÚT!” feliratot az ablakába, és pár óra múlva már el is vezették. Szerencsére csak pár órára vitték be a rendőrök, és nem is bántották, de az a sokezer ember, akik országszerte az utcákra vonult a békéért tüntetni, sokkal rosszabbul járt: ők konkrétan börtönre számíthatnak a bátorságukért cserébe” – mesélte.
„Ömlenek a hírek a propagandacsatornákból az ukrán nácikról és a hős orosz felszabadítókról, de én úgy látom, a többség nem hiszi el ezeket az információkat. A hitelt érdemlő tudósításokból a külföldi adók lekapcsolása miatt egyre kevesebb van, ráadásul a hétvégétől a Facebook, az Instagram és a Messenger is elérhetetlenné vált, VPN nélkül nem elérhetőek ezek a közösségi csatornák.”
Katalin egy moszkvai egyetem hallgatója, aki utoljára karácsonyozni volt itthon, és a mostani helyzetben egy kissé megrémült. „Az egész városban tapintható a feszültség, a metróban például szigorúbbak az ellenőrzések, az ember csomagjait bármikor átnézhetik. Az oktatás ugyan zökkenőmentesen zajlik, de érezni, hogy nincs minden rendben, mert az egyetemi oktatók kínosan kerülik a háborús témát. Pár napja felajánlották az online oktatás lehetőségét, sőt a diákok haza is utazhatnak, hogy otthonról tanulhassanak, más kérdés, hogy Moszkvából a repülési nehézségek miatt elképesztően nehéz kijutni.”
“A korábbi jegyárak 5-10-szeresére ugrottak, egy olasz diáktársam például csak Kairón keresztül tud hazamenni, és 7000 eurónyi összeget kell fizetnie egy jegyért, és még azzal is számolnia kell, hogy bármikor törölhetik a járatot. Aki mindenképpen menekülni akar, az Dohán, Dubajon vagy Isztambulon keresztül tud csak menni, de mindenképpen mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia” – írta lapunknak a fiatal lány. „Utolsó lehetőségként persze még ott van, hogy az ember elvonatozik Szentpétervárra, és onnan megpróbál busszal Helsinki vagy Tallinn felé kilépni Oroszországból, de nem tudni, ez a lehetőség meddig tart majd.”
Dávid nyelvet tanulni utaztatta ki a cége Oroszországba, de egyre kényelmetlenebbül érzi magát az iskolájában. „Érezhető, hogy mélyül az ellentét a háború- és békepárti csoportok között, az osztályokban gyakran verbális összetűzésekbe keverednek a tanulók, kettészakadnak a közösségek, a netes csoportokban is éles ellenállás alakulhat ki az Ukrajnával szimpatizálók és az oroszbarátok között.”
“A mindennapi élet problémái közül persze nem ezek a legnagyobbak, engem konkrétan a lassan, de biztosan felfelé kúszó árak zavarnak. A tegnap még 500 rubeles menü például mára 700-ra emelkedett, ezt főleg azokon a helyeken tapasztalhatja az ember, ahol import alapanyagokból is dolgoznak” – teszi hozzá.
„A nemzeti valuta árfolyama meredeken zuhan, egy rubelért nemrég még 4,5 forintot kellett adni, de ma már csak 2,8-at ér. A legeslegnagyobb félelem azonban nem ehhez kapcsolódik, hanem a pénzhez jutás nehézségeinek fokozódását kísérik, ugyanis korlátozott az ATM-ek használhatósága, alkalmanként mindössze 7500 rubelt lehetséges kivenni, azt sem minden bankfiókban tudjuk megtenni. Bár 24 órán belül többször is sorba állhat az ember, nem mindig sikerül a dolog. Nagy sorscsapás a külföldieknek az az intézkedés is, mely szerint a Visa és a Mastercard is kivonul Oroszországból, hiszen így a legtöbb bankkártya használhatatlanná válik. Ettől függetlenül a többség még kitart, és bízik egy pozitív fordulatban.”
