A januári ember – Szénási Sándor jegyzete

A január köztudottan az újrakezdés, a remény ideje, de ezt a januári emberek a januárnak már nemigen hiszik el. Annyi mindent mondanak a januári embernek, azt is, hogy a várható napsütésben vakítóan csillog majd a háztetők maradék hava, azt is, hogy a tanárok kifizetése februárban meglesz, bár csúszni fog, azt is, hogy hőhullámra fagy jön, arra megint meleg, viszont sajnos nem kizárt a német-orosz háború, ám az inflációt állítólag letörték, mint gazda a jégcsapot az ereszről. A BKK hol azt mondja, nem ritkít járatot, hol meg azt, hogy mégis, de…

Tovább olvasom

Az urak meg röhögnek a markukba – Dési János jegyzete

Ha Magyarországon születsz és időd nagyobb részét itt töltöd, akkor a várható életed nagyjából nyolc évvel lesz rövidebb, mint az Európai Unió átlaga. Nyolc évvel. Ha férfi vagy még nagyobb a különbség. Ha azt is megnézzük, mennyi az egészségben eltöltött időd, akkor még rémisztőbb a kép. A férfiaknak alig 61 és fél a nőknek 63 és fél év jut. A megelőzhető és elkerülhető halálozások aránya Magyarországon talán a legmagasabb. Kétségtelen, az okok sokfélék és nem is az elmúlt másfél évtizedben alakultak ki. Az okok: a környezet állapotától, az életmódig és az…

Tovább olvasom

Optimizmus 2024 – Rózsa Péter jegyzete

350.000 Ft. Ennyi nettó havira van szüksége minden egyes magyar felnőttnek, hogy az átlagos életvitelt fent tudja tartani. 250.000 Ft pedig a minimális, tehát az igen szűkös életviszonyokat teszi lehetővé. Az Egyensúly Intézet legújabb kutatása szerint a lakosság 47 százaléka ezt a szintet nem éri el, tehát valamilyen külső támogatásra szorul. Van még egy adat, utána már nem terhelem önöket további számokkal – nos, 27 százalék nettó jövedelme a kettő között van, azaz valamivel többet keres, mint amennyi legszükségesebb javakhoz kell, viszont annál kevesebbet, ami az átlagoshoz szükséges. Az intézet felmérése…

Tovább olvasom

Valóban haszontalan a Nemzeti „Konzultáció”? – Gyenes Gábor írása

A Magyar Kormány novemberben újabb nemzeti konzultációt indított, ezúttal az Európai Unió tervezett intézkedéseivel kapcsolatban. A napokban a papíron kitölthető konzultációs ívek mellett megindult az online konzultációs oldal is, ami számos kérdést felvet. Ez gondolkodtatott el, hogy hasznos-e visszaküldeni a válaszokat, vagy inkább keressünk más felhasználási módot az íveknek. Sokan, sok fórumon megkérdőjelezték már eddig is, hogy a Nemzeti „konzultáció” mai formájában mennyire tekinthető hiteles felmérésnek, hisz nem átlátható, hogy kinek postázzák, de azt sem lehet ellenőrizni, hogy mennyit küldenek vissza, illetve, hogy a visszaküldött íveket hogyan összesítik. Így gyakorlatilag…

Tovább olvasom

Lehet más az ellenzék! – Szendefy Mária írása

Semmit sem felejtetettek semmit sem tanultak. Ez a szállóige jutott eszembe Hamburger Béla: Ez ellenzék? című írása kapcsán. A szerző olyan hévvel ismételgeti az összefogás mantrát, mintha 2022. április 3.-án legalábbis a Holdon tartózkodott volna.  Kezdjük az alaptételnél. Az összefogás nevű vallás önjelölt papjai számára alaptétel, hogy minden politikai szereplő, aki nem a Fidesz vagy a KDNP tagja vagy holdudvara az egyetlen célból létezhet: Orbán Viktor legyőzése. Számukra ez az egyetlen legitim politikai cél, aki nem ezt tűzi a zászlajára az kapásból gyanús, legtöbbször nem is köntörfalaznak, hanem csípőből kinyilatkoztatják:…

Tovább olvasom

Hó, ember – Józsa Márta jegyzete

Nyilván sokan ismerik azt a mondást, miszerint a tömegközlekedésnek öt ellensége van: a négy évszak és az utasok. Ez jutott eszembe ma, amikor két trolimegállót fél óra alatt tettem meg, és közben a jármű vezetője bemondta, hogy ez a tempó már csak így folytatódik, az utasoknak inkább a gyaloglást javasolja, illetve alternatívaként esetleg azt, hogy menjenek fel a BKK honlapjára és trollkodják szét. Nem tudom, hányan tették meg, aki a végállomásig ment annak lett volna rá bőven ideje. Ránéztem a honlapra, ott arról tájékoztatnak például, hogy náluk is járt a…

Tovább olvasom

Válság van, madarak!

Ezt ők nem tudják. Mindezt abból gondolom, hogy most is jönnek, kopogtatnak az ablakon, a párkányon, csiviteléssel- csiripeléssel jelzik: kérem a kajám! Már vagy negyedszázada élvezettel, gyönyörködve a pici tollasokban etetem a lesoványodott, színes cinege hadat, a borzos, mindig harcos verebeket, az önző, maguk mellett senkit meg nem tűrő sármányokat és a békés, szemérmes galambokat.

Tovább olvasom

Papok a tű fokán innen és túl – Dési János jegyzete

Nem más zsebében fogunk turkálni, hanem más turkál a mi zsebünkben. A hírek szerint a magyarországi papok másfél millió forintot kaptak a napokban fejenként a magyar államtól. Nesze neked másfél millió. Mondhatnánk, ez egy gimnáziumi tanár félévi fizetése, de nem mondjuk, mert a kedves tanerő átvezényléséről éppen most döntenek valami hivatalban. Továbbá a tanárok, mert néhányan közülük ki mertek állni a jogaikért, például nem kapták meg a végkielégítésük nagy részét sem, ami pedig járt volna, messze nem másfél milla. Nem hasonlítjuk ezt az egymillió-ötszázezret a minimálbérhez, az otthonápolási támogatáshoz, de…

Tovább olvasom

Kit érdekel most, hogy ’26-ban milyen listán indulsz? Hát ezt a nem létező választót! – Selmeci János jegyzete

Amikor a gyerek sírt, mert a nyáron felmondó óvónő helyett rá vigyázó takarító kiabált vele a csendes pihenő után, azzal nyugtattam meg magam, hogy legalább a DK, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP megállapodtak az együttműködésről az önkormányzati választásra. Amikor a nyugdíjas anyámnak vissza kellett mennie tanítani, mert nem tudott megélni, a volt iskolájában pedig könyörögtek neki, mert nem találtak fizikatanárt, én Dobrev Klárára gondoltam, aki legalább hatszor kimondta a legutóbbi Interjújában a diktatúrára, hogy diktatúra. Amikor a nagyszüleim szülőfalujába már nem járó vonat helyett közlekedő távolsági buszon ültem…

Tovább olvasom